A Morgó-patak ezúttal is kitett a nevéért: a hétvégi nagy viharban harsogva zúdult le a Börzsönyből az áradat. Mégsem lett nagyobb baj - mondják a helybeliek -, mert a falut átszelő mély patakmeder állta a próbát. Csak két-három, a legmélyebben fekvő ház lábazatáig és pincéjébe jutott el a víz. A bajbajutottakat a község azonnali segítségben részesítette, mert - mint mondják - mióta világ a világ, mindig összefogtak az emberek.
„Amikor 1990-ben különváltunk Nógrádtól, azzal kezdtük a munkát, hogy lemeszeltettük a falu összes házát. Egy település adjon magára, ha belép ide a látogató, ne a szemetet meg az elhanyagoltságot lássa az utcán" - idézi fel a rendszerváltás körüli éveket Berkenye polgármestere. Schmidt Józsefné - akit a falu hatszázötven lakosa csak Marika néniként ismer - húsz éve vezeti a települést.
A polgármester számára a rend nem csak választási jelszó. „Marika néni a községháza mellett egyszer elvesztette a mobiltelefonját. Az csak természetes, hogy a becsületes megtaláló viszszavitte a készüléket. A polgármester asszony nagyon megörült, mert nem vette észre, hogy amikor lehajolt a gyomokat kihúzni a közút menti ágyásban, a telefon kicsúszott a kötényéből" - érzékelteti büszkén egy falubeli, hogy milyen példát mutat a község első embere. A faluban amúgy kiemelkedő a közbiztonság, köszönhetően annak, hogy az emberek megbecsülik a maguk és mások értékeit.
A kicsiny nógrádi falu történetét - mint oly sok magyar települését - a török megszállás szelte keresztbe. Már az 1300-as évek végén virágzó település volt, de a hódoltsági időkben szpáhibirtokká minősítették - el is pusztult néhány évtized alatt. A váci püspök a felszabadulás után Baden- Würtenbergből érkezett német ajkú lakosokkal alapította újra Berkenyét. Először négy család érkezett, akik jobbágytelkeket alakítottak ki, majd jöttek a többiek. Húsz év alatt a lélekszám mintegy 400 főre emelkedett. Nagyjából ennyi maradt majd háromszáz éven keresztül.
„A kilencvenes években nálunk is megindult az elvándorlás - mondja Schmidt Józsefné. - A fordulatot a biomálna-termelés beindulása hozta." A nógrádi térségben már jó ötven éve foglalkoznak málnával. Bár voltak akkor is vállalkozó szellemű helybeliek, akik vonattal hajnalban az újpesti piacra vitték a frissen szedett gurulós málnát, de a könnyen romlásnak induló gyümölcsöt jobbára csak ipari célra tudták hasznosítani. Schmidtné azonban megértette az idők szavát, mert a téeszvagyon széthordásának éveiben rávette a berkenyeieket: üzletrészeiket ne hányják el, hanem alakítsanak faluszövetkezetet. Miközben Torgyánék a magyar farmergazdáról szónokoltak, a berkenyei volt téesztagok 1992- ben 12 millió forintnyi tőkével szövetkezni kezdtek, utána pedig hűtőházat építtettek. Ez sorsfordulónak bizonyult a falucska életében. Tizenhatan kezdtek dolgozni a hűtőházban, ma több mint ötven állandó lakosnak van itt munkahelye. A biotermesztésű málna eljut Nyugat- Európába, és az utóbbi években olyan hírnevet vívott ki magának, hogy az innen származó gyümölcsöt a svájci rangsor szerint a legmagasabb, úgynevezett „bio suisse" minőségű terméknek nyilvánították.
A munkalehetőség, a rendezett környezet és a bővülő oktatás - Berkenyén német tannyelvű óvoda és általános iskola működik - egy idő után már betelepülőket is vonzani kezdett. „Ma már több mint száz fővel gyarapodtunk, ami a mi esetünkben húszszázalékos növekedést jelent" - mondja a polgármester, aki különösen büszke arra, hogy főleg fiatal, családos budapesti értelmiségiek választották lakóhelyül a fővárostól negyven-ötven perc autóútra fekvő települést, amelynek a levegője a mérések szerint az országban az egyik legtisztább. Szó mi szó, már ennél is előrébb tarthatna a falu, ha nem vesz „magyaros" fordulatot az ezredforduló után ígéretesen indult lakóparkprojekt. A legendás Nógrádi várra és a falu melletti Duna-Ipoly Nemzeti Parkra néző csodálatos adottságú domboldalt - jó negyven hektárt - egy vállalkozó megvásárolta, belterületbe vonta, majd felparcellázta. A telkeket a tulajdonos úgy adta el, hogy vállalta a közművek kiépítését is. A beszedett pénzből azonban csak az elektromos hálózat készült el, no meg némi víz és csatorna - de ez utóbbi már engedély nélkül.
A befektetők azzal szembesültek, hogy a kialakult rendezetlen jogi helyzetben a már megépült házak egy része nem kapott használatbavételi engedélyt, és a megvásárolt telkekre sem lehetett új építési engedélyt kérni. A történet mégsem ért szomorú véget, mert a berkenyei önkormányzat nem hagyta annyiban a dolgot. Marika néni kezdeményezésére a telektulajdonosok összefogtak, megalakították a Berkenye Víziközmű Társulatot. Igaz, ehhez nagy áldozatvállalásra volt szükség: újra ki kellett fizetniük a víz- és csatornahálózat költségét, de látva a kibontakozás lehetőségét, mégis vállalták az áldozatot. Május elején megindult a vízés csatornaépítés, immár jogilag és műszakilag átlátható és szabályos formában, továbbá készen vannak a tervek a százhatvan telek közötti utak elkészítésére is. A beruházás őszre készül el, és akkortól lehet majd beszerezni az érvényes hatósági engedélyeket is. „Új korszak kezdődik, és bízunk benne, hogy hamarosan benépesül a domboldal" - mondja búcsúzóul a polgármester, aki szeretné, ha Berkenye jóhíre messzire elérne. A bizakodás, úgy látszik, ragadós: tavasszal szárnyalni kezdett a helyi futballcsapat is. A Vámosmikola elleni 10-0-s Magyar Kupa-győzelemre a helyiek szerint még unokáik is emlékezni fognak...
