A kertjüket lelkiismeretesen gondozóknak fontos tudni, hogy a tél nem azt
jelenti, hogy a növények „téli álmot alszanak”, csupán az alacsonyabb
hőmérsékleten más kémiai és biológiai folyamatok játszódnak le. A legtöbb zöld
növénynek ez az időszak szükséges felkészülés a tavaszi nagy versenyre, mikor a
cél elborítani mindent üde levelekkel és színes virágokkal. Ősszel tehetjük a
földbe azokat a virághagymákat, melyeket elvirágzásuk után kényszerpihenőre
fogtunk, és ekkor vethetjük el azokat a magvakat, amelyeket kétnyári virágzó
növényeink (pl. árvácska, nefelejcs, százszorszép) tavaszi zsendüléséhez tettünk
félre.
Még a fagyok beállta előtt távolítsuk el azokat a nagyobb növényi részeket,
amelyek betegek, erőtlenné váltak őszre, hogy csak az életrevaló hajtások vegyék
igénybe a fák, bokrok, lágyszárúak erejét télen. Gondoljunk arra, hogy bár télen
bőségesebben hullik a természetes csapadék, a fagy miatt sokszor csak egyszerre,
nagy mennyiségben tódul a termőtalajba. Emiatt gondoskodnunk kell arról, hogy az
áttelelő növények a lehető legtöbb fényt, vizet használhassák azokra a
részeikre, amelyek erősek, jól fejlettek.
Nem biztos azonban, hogy jól járunk, ha ősszel metsszük meg a fákat, bokrokat
erősebben, mert a nagyobb sebfelületeken könnyebben betegednek meg vagy fagynak
el az ilyenkor egyébként gyengébb hajtások. Azt sem láthatjuk még ilyenkor, hogy
a tél hol viseli meg jobban a zöld részeket, és hol kell majd nekünk jobban
visszafogni a növekedésnek eredő évelőket.
Az ősszel letermett fák, bokrok alatt ne hagyjunk lehullott terméseket, mert
azok esztétikai szempontból sem tökéletesek, vonzzák a gyűjtögető rovarokat és
madarakat, és elnyomják az alattuk sínylődő füvet. Ez főleg gyümölcsfák
terméseire igaz. A levágott füvet se hagyjuk ott a földön, inkább komposztáljuk
a lehulló falevelekkel, termésekkel együtt. A nem összetapadó leveleket
összegyűjtve, használhatjuk őket teleltető takarásként, a többit pedig esetleg
komposzttal és tőzeggel keverve az átültetések alátrágyázásául.
2008. 09. 05. (XII/36)
