Patinás helyen, a Magyar Nemzeti Múzeumban nyitották meg nemrég a jubileumi – huszonötödik – Magyar Sajtófotó kiállítást. 
A zsűri 360 pályázó 10024 felvételéből válogatta ki azokat a képeket, amelyek a falra kerültek – és amelyekből tizenhárom kategóriában osztottak ki díjakat. A megnyitóra neves művészek, fotósok, politikusok és közéleti személyiségek érkeztek, az esemény ennek ellenére a közhelyes és unalmas tárlatmegnyitók számát gyarapította. Az egyik szónok beszédében forrón gratulált a díjazott képek készítőinek, de nem tartotta méltánylásra érdemesnek a többi pályázó erőfeszítéseit, pedig köztudott, hogy szép hazánkban a díjak odaítélése nem feltétlenül csak a teljesítmény függvénye.
Ezzel azonban nem szeretnénk kisebbíteni a kiváló munkát nyújtó fotósok érdemeit. Közöttük van Móricz Simon, a Népszabadság fotóriportere, akinek Megszűnő vasútvonalak című fotósorozata igazi magyaros „folklór”, s aki ezért a MÚOSZ Nagydíját is kiérdemelte. Szigetváry Zsoltnak a tévészékház ostromát bemutató sorozata is megtekinthető, amely sorozat Majdnem forradalom címmel nyert első díjat az idei World Press Photo pályázaton. Itt nem taglalandó okok miatt a hazai pályázaton teljesen más címmel lett kiállítva a sorozat: Újra a világ hírműsorainak élén – olvasható a semlegesnek tűnő cím.
A tárlaton tetten érhető az igényesség és a magas szakmai színvonal, ez azonban kevésbé mondható el az újító szándékról: rendszeresen visszaköszöntek – sőt, még díjat is kaptak – a hatvanas évekből ismert, immár unalmassá vált képi kompozíciók.
A tárlatot – amelyen kiemelkedő archív felvételek és múltbéli, fotótechnikai érdekességek is láthatóak – április 25-ig tekintheti meg a tisztelt publikum.
