Kereső toggle

Katarzis nélkül

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Sajnos most sem sikerült. Pedig szerettük volna nagyon. Mert járna nekünk is
egy látványos, erős alakításokkal zsúfolt, szívet melengető történelmi film
jeles pillanatainkról. Ám a Szabadság, Szerelem láttán megmarad bennünk a hiány.
Pedig technikában (lángtengerek és tankok számát tekintve) élvonalbeliek a
csatajelenetek, és akadnak valóságos színészek is, akik a kifestőkönyvszerű
karaktereket precízen hozzák (Haumann Péter, Fenyő Iván, Csányi Sándor és a
filmre lefogyott Gesztesi Károly). De a halovány párbeszédek és az időrendet
futtában végiglapozó szerkezet miatt az egész film nem vált ki maradandó hatást.


A nagy nemzeti tablóknak pedig van helyük a film- és tudatiparban.



Jelenet a Szabadság, Szerelem című magyar filmdrámából

A gigantikus történelmi mesék, ha jók, először a kasszáknál csengetnek. Aztán
nemzedékek számára lesz belőlük honismereti példatár: ilyenek voltunk – vagy
ilyenek szerettünk volna lenni. Bejött ez a lengyeleknél a Tűzzel-vassal, s az
orosz mélylélek számára a Szibériai borbély segítségével. Sőt, az amerikai
Rettenthetetlen is zajos ovációra indította a nézőket, mikor William Wallace
(vagyis Mel Gibson) elkiáltja magát: „Szabadság…!”

Tényleg fájlaljuk, de ilyesmit a hazai közönségtől nem remélhetünk ezúttal.

Az alapötlet még ígéretes. Egy kicsi, elnyomott nép esélytelen és mégis hősies
harcát párhuzamba állítani a harcban állók fiai által vívott sportmérkőzéssel;
már-már a Ben Hur híres kocsiversenyének magaslatait idézi. Ráadásul a történet
magva valódi: a melbourne-i olimpián éppen akkor csaptak össze a szovjet és
magyar vízilabdások, mikor a magyar szabadságharcot a szovjet tankok vérbe
fojtották. Ha csak ezt, a torokszorító újrajátszott meccset látnánk, kapnánk
csipetnyit abból, ami az említett elődöknek sikerült. De a fásult iskoladarabra
emlékeztető, azonosulásra végig alkalmatlan előzmények után a Szabadság,
Szerelem is csendben feliratkozik a nemzeti filmek „szerettük volna, ha sikerül”
listájára, valahová a Hídember és a Sorstalanság közé.

Olvasson tovább: