Ha az utazó Nádasd felől közelíti meg az Őrséget, első pillantásra nem hisz a
szemének. Mintha az Alpok magas rengetegébe érkezne: hatalmas lucfenyőerdőben
találja magát, a mélyebb részeken pedig csodálatos gazdagságban páfrányok
pompáznak. A vízfolyásokban is dús területen – melyet a Zala folyó középen szel
át – 460 forrás kínálja ivásra kristálytiszta vizét. Ám számos tó is található a
térségben, például Hegyhátszentjakab határában a Vadása-tó, melynek keleti
oldalán fenyő- és bükkerdő lombjait látni a víz tükrén, míg nyugatról
nyírfaliget köszönt. A tó selymes, simogatóan lágy vize fürdésre, csónakázásra
és horgászásra is egyaránt alkalmas.
A szelíd lejtők oldalán kicsi falvak festői látványa vár: a táj igazi
csendjével, gyantás zamatú levegőjével jutalmazza meg az idelátogatót. Egy-egy
összetartozó házcsoport neve a „szer”, mely onnan ered, hogy a 11. században
idetelepített őrállók védték a nyugati határt. Ezekre a településekre azért volt
szükség, hogy a széles kapu védelmét a kevés számú őrálló biztosítani tudja.
Az Őrség székvárosa, Őriszentpéter is nyolc szerből áll (pl. Kovácsszer,
Galambszer, Városszer stb.). Erre a különleges faluformára jellemző, hogy a
szerteszét lévő házcsoportok között sok gyalogösvény indul: az egyik a völgybe a
forráshoz, a másik a legelőn át az erdőcskékbe. Nyoma sincs az egyhangúságnak:
minden szer, domb, lejtő és völgy sajátos arccal örvendeztet, emelkedőiről
széttekintve új és új tájkép tárul elénk.
Őrség-szerte, így Veleméren és Magyarszombatfán számos, ma is működő
fazekasházban megismerkedhetünk a korongolással és más ősi mesterségekkel is.
Mintegy tíz jelzett turistaúton lehet bejárni a 198 km2-es tájegységet, mely
nyári időben a gombákat szerető embereknek is igazi kirándulóparadicsomot
jelent.
2006. 08. 19. (X/33)
