Álltak a kis templom ácsolt gerendázata alatt, és a barát sorra vette a jeruzsálemi kunyhókból áradó illatokat. A barát ösztövér volt, talán az ő lelki szemei előtt is megjelenik egy macskacomb. Meg sajt. Vagy búzalángos libazsírral. Mi az az olajbogyó? És miféle állatokról beszél? Miféle halakról? Keszeg? Csuka? Hamuban sült sügér?
A barát beszéde mézédesen hatolt a fülükbe. Még a nyelvük is élvezettel hallgatta.
Az olajbogyó biztosan jó nagy. Fehér és zsíros. És túrót szórnak rá. Jeruzsálem vidékén nem is teremhet olyasmi, ami sovány. Az ártatlan florenne-i fiókák szájában összegyűlt a nyál.
És páncélban vágtatni! Dijon városának kapuján át! Pej lovon, lobogó zászlóval. Lóháton. Hársi Csiga, Tuskó Miklós, Félponty János, Csöpecske Pongrác, a kengyelben állva és szemükkel a csillagot keresve nyargalnának, hátul pedig Girhes Poncián az álomszuszék fattyú és csatlós szamaragolna a többiek batyuival. És a batyuk tele lennének olajbogyóval. Meg vajjal. A jeruzsálemi király biztosan vajjal keni az olajbogyót."
Jirí otola regényét a középkor egyik legellentmondásosabb és máig is tisztázatlan eseménye, a gyermekek keresztes hadjárata ihlette. A középpontban egy kis flandriai vallon település, Florenne gyerekei állnak, akik közül tizennyolcan Jeruzsálem felszabadítására indulnak. (Sz. F.)
2005. 09. 30. (IX/39)
