Kereső toggle

Jazz a világ legjavából

Csoda Zsámbékon

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Július idusán nem kis meglepetést okozott, amikor Avishai Cohen a Zsámbéki Jazz Openen fellépett Triójával. A 20. század egyik legnagyobb hatású jazz-zenészének tartott Avishai megdöbbentő tehetsége dacára nem kíván sem szexszimbólum, sem spirituális vezető lenni. Nem akar kibújni a bőréből, mint a könnyebb zenei m?fajok számos képviselője, hogy az emberek személyiségének mélyrétegeit bombázza illegálisan. 

Nem, Avishai Cohen "csak" zenélni akar és zenét szerezni, a maga örömére. Ha mások meghallgatják, az csak ráadás. Még az sem foglalkoztatja különösebben, hogy a világ egyik legnagyobb basszistájaként tartják számon. A különbség különösen szembetűnő, ha az ember elmegy más, Magyarországra látogató jazznagyságok koncertjeire, ahol egyes sztárok zavartalanul közlik előadás közben, hogy épp véget ért kéthetes kalandjuk egy angol
hölggyel (ebből született az egyik szám), és most szívesen vigasztalódnának egy magyar lánnyal. Történelmi lehetőség, hogy a legközelebbi CD-n egy magyar női név szerepeljen… Avishai ezzel szemben az édesapjáról írt egy izgalmas darabot. Ugyancsak feltűnő, hogy a Trio másik két tagja is (Sam Bar-sheshet billentyű, Mark Guiliana dobok) kizárólag ásványvizet fogyaszt koncert előtt és alatt, nem úgy, mint más, a megfelelő alkoholszint nélkül "működésképtelen" zenészek. 



Avishai Cohen "csak" zenélni akar Fotó: avishaimusic.com

És akkor még nem is szóltunk arról a megrázó zenei élményről, amibe a három fiatal zenész vezeti be közönségét. Mintha Juvál, az első hangszerkészítő idejébe térnénk vissza: a muzsika eredetéhez, ahogy a zenészek hozzáérnek hangszereikhez. Avishai egészen bensőségesen nyúl a bőgőhöz és a
basszusgitárhoz, az ember azt gondolná, összenőtt a hangszerével. Mégis van egyfajta fölény mozdulataiban, amikor a bőgőt megszólaltatja, dobol rajta, néha pedig a fogaival játszik. Valahogy így kezdődhetett a muzsika réges-régen… Mégis ízig-vérig modern zene, a mai kor emberéről és emberéhez szól. A három fiatalember meggyőz arról, hogy értékes és valódi művészetet nemcsak a múzeumból vagy a ládafiából lehet előszedni, hanem ma is teremnek még igazi nagyságok. 

Avishai Cohen évekig Chick Corea zenekarában játszott, ami jelzi, hogy eligazodik a basszus rejtelmeiben. Ritkaság, hogy ilyen háttérrel valaki zenekart alapítson, melynek vezetője lesz. Avishai saját Triójának hatodik CD-je jelent meg nemrég At Home, azaz Otthon címmel. Cohen erről úgy vall, hogy bár Izrael jelenti számára az első és végleges hazát, New York, ahol évekig élt, a másodikat, a világ minden táján otthon érzi magát, amikor zenélhet. Ugyanezt éli át a közönsége is: zenéje egy kicsit az otthon érzetét adja abban a világban, melyben egyébként vándorok vagyunk. Avishai sokoldalú tehetsége leny?göző: zeneszerzőként, szólistaként és zenekarvezetőként is a világ élvonalához tartozik. Bátran kísérletezve zenéjébe beépíti a mediterrán, az afrokubai és európai népzenei motívumokat. Attól sem tart, hogy a különféle hatások, a gyakran előbukkanó lírai hangvétel túlzottan elviszi valamilyen irányba darabjait. Cohen szerint ugyanis a zenének megvannak a maga természetes törvényszerűségei, amelyek szinte maguktól működnek, amikor zenét szerez. 

Miközben Budapesten általában hatalmas az érdeklődés a levitézlett és elhasználódott egykori nagyságok iránt, Zsámbékon a három fiatal: Avishai, Sam és Mark életre szóló zenei élményt nyújtott – pár száz embernek. Igazi sztárok jártak Magyarországon, de csak kevesen vették észre.

Olvasson tovább: