Kereső toggle

Jól jövedelmező óvatosság

Császárválasztás

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Császárveszély a szülészeteken – ilyen és ehhez hasonló címekkel jelentek meg a héten híradások az Országos Egészségbiztosítási Pénztár nemrégiben közzétett minőségvizsgálatáról. Az adatok szerint hazánkban a nemzetközi átlagot is meghaladó arányú a császármetszéses szülések száma.



Minden negyedik baba császármetszéssel jön világra 

A császármetszések száma a hetvenes évek óta nagymértékben megemelkedett: 5,5 százalékról 2003-ig 25 százalékra nőtt hazánkban az arány, tehát minden negyedik szülésnek "császár" a vége. Elmondható, hogy minden intézménytípusnál és az anyák minden korosztályánál egyaránt lassú növekedés figyelhető meg. Az egyetemi klinikákon és az országos intézményeknél tapasztalható legmagasabb, 32 százalékos arány összefügg azzal, hogy ezekre a helyekre a legproblémásabb eseteket irányítják. A megyei, a városi, és különösen a fővárosi kórházak között viszont nagy eltérések tapasztalhatók, az arányszámok 10 százaléktól 40-ig terjednek. A szakemberek szerint a gyakran 15-20 százalékos különbségek megmagyarázhatatlanok az azonos besorolású városi intézmények között. Mind az OEP, mind a Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégium további vizsgálatokat rendelt el a jelenség tisztázására.

Igaz, hogy több pénzt kap egy kórház az OEP-től a császáros műtétekért, mint a spontán szülésekért, de kizárólag aljas pénzszerző okokból semmilyen intézményben nem szakosodnak ilyen műtétek végrehajtására. Ha már itt tartunk, az OEP-ben sem ártana egy ilyen, költséghatékonyságot is feszegető minőségellenőrzés – válaszolta kérdésünkre egy neve elhallgatását kérő, pesti szülész-nőgyógyász. Az orvosok anyagi érdekeltsége persze már reális ok a császármetszések növekedésére – tette hozzá –, vannak olyan szülészek, akikről köztudomású, hogy csak császárokat végeznek. Persze az is igaz, hogy hozzájuk eleve inkább a problémás páciensek mennek. Tény, hogy a legkisebb bizonytalanság esetén az orvosok egyre könnyebben végeznek ma operációt a költséges műhibaperektől való félelem miatt, hiszen az effajta perek többségét épp a szülészetek adják. Márpedig a komplikációk előfordulása kétségtelenül növekszik azáltal, hogy egyre idősebb korra tolódik a gyermekvállalás, növekszik a lombikbébik és a koraszülések száma is. Ugyanakkor senkinek sem hiányzik, hogy például egy nyolcéves gyermek tanulási zavarait a szüléskori állítólagos oxigénhiány miatt a szülészorvoson kérjék számon a szülők.

Persze sokszor intézményenként eltérő szemléletmód jellemző a téren, hogy hol mennyit szeretnek kockáztatni, egy-egy gárda – osztályvezető főorvos – mennyire híve a természetes szülésnek. Van, ahol 48 órás vajúdás után kezdik fontolgatni a császározást, míg máshol a legkisebb bizonytalanság elég ehhez. S nyilván a kismama aszerint választ, hogy melyikhez van nagyobb bizalma – magyarázza az orvos. A saját testünk feletti rendelkezés joga alapján ma egyre többen vélik úgy, hogy a kismamának joga van eldönteni, mennyit akar kockáztatni, azaz milyen módon szülje meg a gyermekét. Érdekes módon a császár megrendelése, a szülés időzítése sokak számára a csillagok megfelelő állása miatt válik szabályos sorskérdéssé. A császározás kétségtelenül számtalan hátránnyal jár egy természetes szüléshez képest, de lezajlását tekintve "tiszta sor" egy minimális szinten mindig bizonytalan spontán szüléshez képest. Szakmai berkekben sokat emlegetett mondás, hogy "az egyetlen császármetszés, amiért felelősségre vontak, az volt, amit nem végeztem el". 

Itt jön be a császározás világszerte tapasztalható növekedésének – aránya 20 és 30 százalék között ingadozik a fejlett országokban – a szakemberek szerinti legfőbb oka: a kismamák kérésére végrehajtott császármetszések. Ez a mind gyakoribbá váló kérés sehol a világon nem adminisztrálódik a műtétek okaként, viszont nemzetközi szakmai körökben évtizedek óta zajlik a vita arról, hogy a császármetszések – és a "megrendelések" – növekvő aránya tulajdonképpen probléma-e, vagy sem. A válasz erősen megosztja a szakmát. Dr. Ugocsai Gyula szülészprofesszor szerint hatalmi eszközökkel nem lehet a növekvő tendenciát megváltoztatni, mert nem szűk szakmai kérdésről van szó, hanem összetett társadalmi folyamatról. Tény, hogy amikor a nyolcvanas években az USA-ban erőltetett módon visszafogták a császármetszéses szülések számát, akkor kimutathatóan megemelkedett az anyai és magzati, szülés körüli halálozás mértéke. A jelenleg nemzetközileg elfogadott szakmai álláspont szerint igen nagy magzati és anyai biztonsággal lehet szüléseket levezetni 15, de legfeljebb 20 százalékos császármetszésarány mellett. "Ami e felett van – állítja Ugocsai Gyula – részben új ismeret, részben indokolt vagy indokolatlan félelem, részben az öntudatra és a betegjogokkal élni tudásra ébredt civil társadalom önrendelkezésének következménye, amit szakmai döntéssel, autokratizmussal befolyásolni már nem tudunk, de nem is akarunk." Úgy tűnik tehát, hogy a hüvelyi szülés természetes szelekciójának igazságtalanságát a modern társadalom már nem kívánja elfogadni.

Olvasson tovább: