Kereső toggle

Tehetségek a láthatáron

Mi lesz a Megasztáron túl?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Rendületlenül zakatolt az elmúlt hónapokban a TV2 sztárcsináló gépezete. A tehetségkutatás jelszavát amolyan 21. századi "Ki mit tud?" módon zászlajára tűző műsorfolyam a kereskedelmi televíziózás történetének egyik legbusásabban jövedelmező vállalkozásának bizonyult, rekordnézettséget eredményezve a konkurens RTL Klub valóságshow-ival szemben. 



Oláh Ibolya és Tóth Veronika, a két döntős Fotók: MTI

Egyesek szinte mennybe menesztették a szereplőket, mások jókat fanyalogtak az öttagú zsűri és a műsorvezetők ruhakreációin, és persze a fentiekkel óhatatlanul együtt járó show-elemeken. A tehetségkutató döntőseinek válogatásalbuma viszont idő előtt aranylemez lett. A műsor sikerén felbuzdulva a csatorna már a döntőn beharangozta a Megasztár következő, ősszel induló szériáját. A pattanásig feszült hangulatú döntő legvégén a tizenkilenc éves tapolcai diáklány, Tóth Veronika nyerte el az "Év Hangja" címet és a státushoz dukáló, a Sony Music által felajánlott lemezszerződést. A nagy kérdésről, a hogyan továbbról először magát Verát, majd Friderikát és a médiaszereplő pszichiátert, dr. Csernus Imrét kérdeztük. 

"Valószínűleg szeptemberben jelenik majd meg a lemezem, mert szerintem ennyi idő kell egy tényleg jó anyag összegyúrásához – mondja Tóth Veronika. – A stílusát még nem tudom, a műsor alatt nagyon sokféle m?fajt kellett kipróbálnunk. Olyanokat is, amelyek annyira azért nem álltak hozzánk közel. Nagyon szeretem a fekete zenéket, az R \'n\' B-t, meg a jazzt. Olyan lemezt szeretnék, ami ezeket a stílusokat ötvözi, remélem, jól fogadja majd a közönség is. Azt viszont semmiképp sem szeretném, hogy valami gagyi, igénytelen lemezt csináljak, mert ha ezen múlik, akkor inkább abbahagyom az egészet." 

S hogy mi a biztosíték a hosszú távú sikerre? Vera szerint "mindenképpen meg kell tartani a természetességet, mert most nagyon megváltozott a nép. Azt értem ez alatt, hogy a nézők a rengeteg valóságshow-nézés miatt kész depresszióként élték meg azt, hogy hogyan néznek ki azokhoz képest, akiket a tévében látnak. A Megasztárban az emberek a hétköznapit szerették nézni, és nem az volt a lényeg, hogy ki milyen kívülről, hanem az, hogy mit tud belülről: milyen hangja van, milyen adottságai. És ez sokakat jó érzéssel töltött el. Ha közülünk bárkit megnéztek, láthatták, hogy mindenki természetes, teljesen egyszer? gyerekek vagyunk, és egyikünk sem egy matyóhímzés." 

"Azt gondolom, hogy az élet egyik titka a kitartás. Persze okosnak is kell lenni – teszi hozzá –, és nem kell rögtön elfogadni mindenféle ajánlatot. Persze most mindenki nagyon szeret, és mindenki a barátom akar lenni, de szerintem ez akár egy hónap múlva már egyáltalán nem biztos, hogy így lesz." 

"Mostantól fogva ez az ő személyes harcukká válik" – véli Friderika, aki maga is tehetségkutató versenyen tűnt fel: 1994-ben, az ismeretlenség homályából felbukkanva nyerte meg a Táncdalfesztivált, majd három hónappal ezután negyedik lett az Eurovíziós Dalfesztiválon. Az énekesnő elmondása szerint nagyon jó előadókat látott most megmutatkozni. Rengeteg ígéretes fiatal van, felfedezésükhöz kellenek a hasonló seregszemlék. S bár a Megasztár kétségtelenül a csatorna saját fejlesztés? produkciója, szép számmal akadnak hasonló tehetségkutató szériák külföldön is. Friderika azt is örömmel üdvözölte, hogy az "Év Hangja" címet a fiatal hölgy valóban a hangja miatt kapta, annak ellenére, hogy nem a média által elvárt tipikus szépségideál. Veronikának a verseny megnyerése után be kell állni a sorába, és rengeteg múlik azon, hogy megtalálja-e a személyiségéhez leginkább illő zeneszerző- és szövegírógárdát, azokat, akikkel hosszú távon is képes együttműködni. És ha ezen felül azt is sikerül elérnie, hogy a rádiók játsszák a dalait, akkor valóban hosszú távú karrierben gondolkodhat. 



Gáspár László 

A versenyzőkre nehezedő többhónapos nyomás és az intenzív érzelmi-fizikai igénybevétel sokakra komoly terhet róhat. Lapunk dr. Csernus Imrét, a televíziós pszichiáter-tanácsadót faggatta arról, miként lehet az egyébként meglehetősen hátrányos előélet? – roma, vidéki, állami gondozott stb. – versenyzőknek az egyik pillanatról a másikra nyakukba zúduló siker ellenére ugyanolyan normálisnak maradniuk, mint voltak. "Röviden: sok-sok munka és kiegyensúlyozott magánélet – ez a fennmaradás alapja. Bővebben: mindenekelőtt kell a türelem, meg a nemet mondás képessége is, hogy az ember meglássa, mi az, ami tényleg az ő számára előnyös. Ehhez fontos a magánélet is. Meg kell becsülnie azokat, akik eddig is a barátai voltak, mert ilyenkor az ember körül megnövekedik az olyan »érzelmi vámpírok« száma, akik csak azért keresik meg, mert az illető a tévében tetszeleg. Meg kell tanulni kiszűrni az ilyen jóakarókat. A győztesnek arra is szüksége van, hogy villámgyorsan tudjon váltani, továbblépni, és keményen dolgozni tovább, mert e nélkül nincs hosszú távú siker. Ha csak a babérjain heverészik, akkor óhatatlanul percemberré válik. A tévé ráadásul arról szól, hogy minél több pénzt csikarjon ki az egész dologból. A mai társadalmakban sajnos az ember a legkevésbé értékes. Ezzel szemben a presztizs, a virítás, a csillogás és a pénz kerül előtérbe. Viszont ha a nyertes olyan, mint a többség manapság, tehát az önismerete a nullával egyenlő, nincs lelki egyensúlya és egészséges érzelmi élete, akkor a bukás szinte garantált. És tényleg meg kell becsülni a hozzánk közel állókat, mert ők az alapjai mindennek. A többi csak sallang" – mondja dr. Csernus.

Olvasson tovább: