Kereső toggle

Szereti a keleti vadnyugatot

Ennio Morricone Magyarországon

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A világhír? filmzeneszerző, Ennio Morricone, az elmúlt héten Budapestre érkezett vendégszereplése alkalmából. A több mint négyszáz filmzenét nevével jegyző művész április 25-én lép majd színpadra a Budapest Sportarénában. A Jó, a rossz és a csúf, a Volt egyszer egy vadnyugat vagy a Malena Golden Globe-díjjal jutalmazott szerzője legismertebb szerzeményeit adja majd elő a Győri Szimfonikusokkal. Az 1928-ban született olasz zeneszerző, aki a zene mellett a sakknak és a focinak is lelkes híve, hétfőn sajtótájékoztató keretében válaszolt az összesereglett újságírók kérdéseire.



Giuseppe Tornatore rendező és Ennio Morricone

– Speciálisan a magyar közönség igényeihez alkalmazkodva válogatta ki a koncerten hallható darabokat? 

– Először is hadd mondjam el, hogy mindig különlegesen érzem magamat, amikor Budapestre érkezem. Több alkalommal, amikor Magyarországon jártam, mindig úgy éreztem, hogy ez a hely egy igazi európai város. Nagy öröm a számomra, hogy Magyarország hamarosan nem csupán földrajzi, hanem politikai értelemben is európaivá válik. Nem nagyon szeretek interjút adni, ami a szívemen, az a számon. Az eredeti kérdésre visszatérve: olyan darabokat választottam ki a műsorba, amelyek remélem, mindenki számára ismerősek lesznek majd. 

– Mely műveit hallhatjuk majd a koncert során?

– A koncert négy részből áll majd. A négy rész címe: Az élet és a legenda, Volt egyszer egy Amerika, Az óceánjáró zongorista legendája és a Misszió. A darabokat egyébként az eredetivel megegyező hangszerelésben játsszák majd, hiszen kevés alkalommal kellett belejavítanom a művekbe. A változtatás mindössze annyi, hogy a Misszió cím? darab kórus-szólamaiban helyenként az oboát kürttel helyettesítettem, mivel a zenei felvételek során használt oboa hangerősségét élő koncerten nem lehet visszaadni. Néhány egyéb, az előadás szempontjából szükséges változtatástól eltekintve a művek hangzása alapvetően eredeti marad majd.

– Ön komponálja Kertész Imre Sorstalanság cím? filmjének zenéjét. Hogy áll a munkálatokkal, és miből merít inspirációt a munka során?

– A filmből pont a sajtótájékoztató után tekintek majd meg egy órányit. Már egy ideje egyeztetünk Koltai Lajos rendezővel, de egyelőre még nem választott a felkínált témákból. Ezért, bár kaptam erre vonatkozó felkérést, a mostani koncerten nem játszok még részleteket a m?ből. Az inspirációkat természetesen a Sorstalanság cím? m?ből merítem, olvastam a könyvet, és nagyon megragadott, ahogyan a szerző egy kisfiú szemszögéből láttatja a történteket. Ami a filmzenét illeti, klasszikus zenei elemeket használok majd, de szeretném, hogy a m? egyszersmind populáris is legyen. 



A jó, a rossz és a csúf plakátja

– Már öt alkalommal jelölték Oscar-díjra, de egyszer sem nyerte még el…

– A helyzet az, hogy sosem érdekelt igazán a dolog. Nekem már az is komoly eredmény, hogy az a tizenhat zeneszerző, aki a jelöltlistákat összeállította, többször úgy gondolta, hogy ott a helyem az esélyesek között. A többi már főleg szerencse dolga.

– Ön számtalan, híresebbnél híresebb filmzene komponistája. Melyik "gyermeke" áll a szívéhez legközelebb?

– Erre szinte sosem válaszolok, mert akkor rengeteget kellene felsorolnom. Ha mindenképpen muszáj mondanom valamit: azokat kedvelem leginkább, amelyeket a közönség nem szeretett annyira. Véleményem szerint úgy van ez, mint a filmeknél. Nagyon nagy számban vannak kiváló filmek, melyeket a közönség nem szeret, pedig nagyon jók.

– Számtalan koncertet ad világszerte, rengeteget dolgozik. Hogy tud mindemellett kiegyensúlyozott családi életet élni?

– Otthon dolgozom, így eleve a család közelében lehetek, mert nagy házban lakunk. Érzékeny téma a család meg a munka, mert amikor komponálok, akkor csak komponálok. Időnként megpróbálok magamnak a hűtőből édességet csenni úgy, hogy a feleségem ne vegye észre. Aztán, ha végeztem, visszaosonok dolgozni, mintha mi sem történt volna… Azért megtaláljuk a módját a közös programoknak is.

Olvasson tovább: