Kereső toggle

Virágboltünnep

Tavaszhozó Valentin-nap

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Egy újabb alkalom nyílt a szeretet és a szerelem kifejezésére, valamint a féktelen költekezésre. Most már a karácsony mellett – ha máskor nem is – Valentin napján elmondhatjuk, elénekelhetjük, vagy elszavalhatjuk felszínes vagy mély érzelmeinket. Bár a Valentin-nap még nem számít piros betűs ünnepnek, a hozzá kapcsolódó történet ókeresztény gyökerű, angolszász hagyományokkal és római pogány istenekkel fűszerezve. A rendszerváltás óta a magyarok is különös lelkesedéssel készülnek február 14-ére.



Ünnepe lett a giccsnek 

A jeles nap eredete több szálon fut. A rómaiak a tavasz hírnökének tartott Júnótól, Jupiter főisten hitvesétől várták a jó tanácsokat a szerelemben. A kerítő istennő tiszteletére a tavaszt rajongással váró fiatalok sorsolással döntötték el, ki kinek választatott. A hölgyek kerámiakorsóba helyezték a nevüket, a férfiak pedig húztak belőle egy-egy nevet. A mulatság és a tánc idejére párok lettek, és gyakran egész évben együtt maradtak, ritkább esetben össze is házasodtak. Az ünnepségsorozat másik eleme, a nyájak és a termés védelmezőjének, Luperkának (a farkas latin neve lupus) az ünnepe, amit a legendás, Rómát alapító testvérpárt, Romulust és Remust tápláló farkas barlangjában tartottak február 15-én. Ekkor Róma népe kivonult a Palatinus dombjához, és könyörögtek az emberek és állatok egészségéért, termékenységéért, majd állat és kenyéráldozatot mutattak be. Innen ered a február hónap elnevezése is, ami az áldozati szertartás elengedhetetlen eszközének számító kecskebőr szíj neve, az emberek mágikus tisztító erőt is tulajdonítottak februárnak.

Az ünnep névadója a hagyomány szerint egy hitvalló keresztény (Terni püspöke, vagy római pap) volt, aki sem ezeknek az isteneknek, sem a többinek nem volt hajlandó áldozatot bemutatni, ezért II. Claudius császár bebörtönözte Rómában. A börtönben barátságot kötött a börtönőr kislányával, akit sokat vígasztalt vaksága miatt, majd buzgó imájára visszatért a lány látása. Valentint 270. február 14-én végezték ki, vértanúságának napján üzenetet küldött a lánynak, amin "a te Valentinod" aláírás állt. A római államegyház megalakulása után a többi pogány ünnep átalakításához hasonlóan Gelasius pápa elrendelte, hogy a pogány istenek imádása helyett Szent Valentin napját ünnepeljék. A 14. században az addig rendkívüli népszerűségre szert tett püspököt szentté is avatták. 

Legközelebb 1446-ban találkozhatunk a maihoz nagyon hasonló szokás gyakorlásával, méghozzá Angliában. A szerelmesek megajándékozása tehát angolszász hagyományokra épül, az ifjak apró ajándékokkal, versekkel lepték meg egymást. Az egész szigeten annyira népszerű ma is a Valentin-nap, hogy idén Skócia legismertebb költői romantikus, szerelmes versikéket írtak rövid terjedelemben, ami az internetről is letölthető és sms-ben elküldhető. 

Franciaországban is divatos lett a szerelmesek napja, az ókori gyökerekhez visszatérve, a fiúk és a lányok a mai kor szimbólumává vált piros szív alakú dobozból húzták ki egymás nevét. Az 1700-as években pedig megjelentek az első Valentin verseskötetek, Németországban pedig a speciálisan erre az alkalomra nyomtatott barátságkártyák. A 19. századra már teljesen elterjedtté váltak az üdvözlőkártyák, amelyek díszesek és főleg romantikusak voltak. 

Nyugat-európai hiedelmek szerint a madarak is e napon párosodnak, ami a nap ősi, pogány hiedelmek szerint párosító tulajdonságához kapcsolódik, s eszerint a madarak érkezése már a várva várt tavaszt jelzi.

Magyarországon sem most jelent meg először az ünnep. Középkori naptárak és misekönyvek feljegyzései szerint már számon tartották a sokféle babonasággal, praktikával és varázslással kevert ünnepet, ami a szerelem elősegítésére vagy megtartására volt hivatott. Széles körben ismertté a Magyar Virágkötők, Virágkereskedők Szakmai Egyesülete tette 1990-ben, amikor a kongresszusi központban megrendezték az első Valentin-napot. Lapunk körkérdése során kiderült: azóta is ez a legjobb szezon nemcsak a virágboltoknak, de a legkülönfélébb, szentimentális vagy giccsbe hajló ajándékot árusító kereskedőknek is. És persze az utazási irodáknak, hiszen ilyenkor illik Ciprusra utazni, ami a szerelem szigete, vagy Párizsba, ahol a hosszú Szajna-parton sok hölgy mond könnyes szemmel igent ezen a napon. Sokat változtak azóta a szerelmes szokások. Catullus így írt erről az érzésről: "Gyűlölök és szeretek. Kérded tán, mért teszem én ezt. Nem tudom, érzem csak: szerteszakít ez a kín." Egy mai amerikai "Valentin card" szövege ennél ígéretesebb és biztatóbb: "Ha a házasság a legjobb barátoddal kapcsol össze, az élet csupa öröm és boldogság. Boldog vagyok, hogy hozzám jöttél, kedves barátom, örök szerelmem!"

Olvasson tovább: