Kereső toggle

Mozinéző

Fesztelen körkép

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Revüországban élünk. Akár rossz, akár örömteli ér bennünket, rögvest dalra fakadunk, egy-két sanzon még a komor égaljából is hajnalpírt fakaszt – talán ez a mondanivalója a Magyar Vándor cím? új magyar filmnek, melynek hivatása a közönség csalogatása a honi filmek irányába.

Herendi Gábor, a Valami Amerika rendezője teljesen új fába vágta fejszéjét. A kérdés csupán annyi, hogy most kicsorbult-e az él, vagy tényleg ledőlt az az odvas fa?

A film meghatározatlan egyveleg: egy csipetnyi Monty Python, egy kanálnyi Jöttünk, láttunk, visszamennénk, és nagy adag szópoén, geg. 

A történet szerint a hét vezér későn ébred egy átmulatott éjszaka után; ennek következtében szeretett magyarjaikat már sehol sem lelik. Mivel vezérek nem létezhetnek nép nélkül, keresésbe fognak, melynek során átutazzák a magyar történelem néhány epizódját: a középkort, a török világot, a Habsburg-érát, a második világháborút és a rendszerváltást. A film lassan, vontatottan, erőlködve indul, hogy azután ráleljen a saját ritmusára. Mivel a Magyar Vándor alapvetően görbe tükör szeretne lenni, amelyben a magyar história girbegurba vonalakkal ábrázolódik ki, humorosan adja elő magát. 

Ez a nevettetés nem a vizualitásra, hanem a harmincas években a pesti kabaréban bevezetett szópoénos fordulatokra épít, néha nagyon eredetien, néha eléggé szájbarágósan. A hét vezér egy-egy jellemző tulajdonsággal jelenik meg (arisztokrata, feltaláló, pesszimista, ügyetlen stb.), de az igazi erőssége a filmnek az epizódokban feltűnő színész-nagyágyúk, például Gálvölgyi János, Bodrogi Gyula, vagy éppen Bárdy György, és a szórakoztató média sztárrá emelt személyei, Kokó vagy Liptai Klaudia szerepeltetése. Pátosz helyett humor, átfogó történelemábrázolás helyett felvillantás a cél: nem éppen egy Feszty-körkép!

A magyar történelem egy állandóan összedőlő fogadó, ahol egymásnak adják a kilincset a tulajok – mondja Herendi, és ezt a sovány közhelyet a szép képek, a láthatóan nagy élvezettel játszó színészek és a kitűnő betétdalok alakítják élvezhetőbbé. Egyszer akad meg csak a gyorsan pörgő lemez: akkor, amikor a Wermacht-katona ki akarja végezni a főszereplőket. No nevetés, maximum torokszorítás.

Jópofa film, a háremes jelenettől eltekintve családi mozinak is elmehet. Igaz, nagyobbat szólt volna, ha az előző kormány idején kerül a mozikba. A zenéje eltalált, igényesen megírt és előadott számokból áll, tulajdonképpen ezek kötik össze az egyes korokat.

A hét vezér a film végére nem megy át jellemfejlődésen, és mi is szegényebbek leszünk a tanulsággal: mi végre hát a magyar történelem, mi ennek az 1100 évnek a tanulsága? Ezt nem merte megválaszolni a Magyar Vándor. Ezért nem lesz belőle tanú, de marad, aminek készült: egy zenés-revüs, kosztümös, helyenként kitűnő humorú film.

Olvasson tovább: