Kereső toggle

Mozinéző

A tenger medvéi

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Haj, tengerre szállni! Dacolni az elemekkel, hegynyi hullámokra kapaszkodni fel! Majd tikkadva szélre várni, esővízért fohászkodni, szárazföldet kémlelni árbockosárból… és így tovább, ahogy azt mi szárazföldiek elképzeljük.

Pedig a hajó maga a civilizáció kicsi modellje. Valóságos mikrokozmosz mindenféle szövetségekkel és ellentétekkel benépesítve, és mégis élő organizmus az egész. Ezt sugallja – mit sugallja, tétellé emeli – az emlékezetes Kis szemtanú és a sokak kedvence Zöld kártya rendezője, Peter Weir mostani filmje, a Kapitány és katona. A napóleoni háborúk idején, ám azok színhelyétől ezer mérföldekre a Surprise angol hajó próbál egy francia – mint kiderül: erősebb, újabb és jobb építés? – csatahajó nyomába eredni. Az üldözőből hamar űzött, sebzett teknő lesz, fő célja immár a menekülés trikolóros ellenfele ágyúitól. 

Hinnénk az első fél óra láttán: kalandfilm ez, kimondott történelemrajongóknak. Megismerjük a hadihajó legapróbb részleteit, az ágyuk "keresztnevei"-től az orvos sűrűn használt műszerkészletéig, a (nekünk) elképesztő ételféleségektől az ellenség kartácstűzének gondos térhatással festett pusztításáig. 

De nem ezek miatt jó a film. Az okos színészmunka a tökélyre vitt korhűségnél is jóval többet tesz bele, elsősorban a kapitány és a hajóorvos párosa miatt. Russel Crowe ex-gladiátor játéka igazolja eddigi díjait, s a szakmában továbbra is a top 10-ben tartja. Maga a cím is rá utal, őt értelmezi, alapjáratban e két módon vezényli a hajó életét. Az eredeti címben szereplő "master" szó további jelentéseit is ideidézve (gazda, úr, tanár) érthető igazán az alak, kit életre kelt. A (katonai) vezető és alárendeltje kapcsolatáról többször írtak filmre a közelmúltban igényes dolgozatokat. Emlékezzünk a Gladiátor első – és legjobb – húsz percében Maximusra, vagy Miller századosra (Tom Hanks) a Ryan közlegényben. Érti az efféle dörgést a Crowe-hoz és Weirhez hasonlóan ausztrál, de amerikai karriert futó Mel Gibson (Rettenthetetlen, Katonák voltunk) is.

A Kapitány néha szigorú, máskor szívélyes. Magához közel csak a hajó orvosát engedi. Kultúrkapcsolat ez, a helyi értelmiség kétfős klubja: muzsikálnak esténként, küldetésről és értelemről filozofálnak, miközben nem unjuk őket. Az orvos a felvilágosodás mintaembere, a természet szerelmese, állat és növényfajok enciklopedistája, a ráció elhívottja. Koponyát lékel, ha kell, de boldog csodálkozó gyermekké lesz, ha új bogarat, madarat rajzolhat könyvébe. Egy hajóban a kapitánnyal, ők ketten a nyugati civilizáció két fontos arculatát, sikerének kéttollú kulcsát adják. Céltudat és kíváncsiság. A bátorság ereje és felfedezés vágya. Ráadásul mindketten néha apaszerepbe kerülnek; az ő gesztusaik, tetteik formálják a hosszú úton a gyerek hajósinasok jellemét. Itt ezt hitelesnek érezzük, pedig olcsóbb lett volna az ilyesmit dagályosan, "szappanoperásan" ábrázolni.

Meglehet, nem lesz tömegsiker a film, a lángtengerek-robbanások részaránya az említett emberi viszonylatokhoz képest kisebb. Ez viszont nem olyan nagy baj.

Olvasson tovább: