Kereső toggle

Márkás cuccok silány minőségben

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Márkás ruhát venni mégiscsak jobb, mint márka nélkülit – gondoljuk a legtöbben, amikor éppen ruhát vásárolni szándékozunk. De mi alapján gondoljuk ezt? Talán nagyapáink idejéből ránk hagyományozott elgondolás alapján, miszerint az olyan műhelyek, amelyek nevüket adták termékeikhez, garantálták annak minőségét is. Az ilyen garantált minőség? márkanév azonban már csak elenyésző számban létezik a dömpingszerűen beözönlő "márkás cuccok" tengerében.



Az adott ország vásárlóereje határozza meg a ruhaboltok kínálatát 

Ma már minden ruhafélének adnak valamilyen jól csengő nevet – legtöbbször idegen nyelv? szavakat –, ami megtévesztő a vásárló számára, hiszen azt hiszi, hogy egy jó nev? külföldi ruházati cikket vásárol, holott magyar termékkel találkozik. Ez nem is lenne baj, de sajnos egy jó hangzású márkanév még nem biztosítja a minőséget. A legtöbb ember fejében ugyanis egy adott márkanévhez valami különös érzet kapcsolódik. Ez részben a reklám célja is, hogy egy adott termékről a vásárlónak pozitív képe alakuljon ki, mi több, egyenesen többnek érezze magát, ha azt a márkájú holmit viseli. Valójában a marketing már nem is ruhákat, hanem viselkedési mintákat ad el. Ez látható némely vezető világmárkák esetében, akiknek a tevékenysége kimerül abban, hogy nem is a terméket, hanem csak annak imázsát gyártják, és pusztán afelől döntenek, mely termékekhez adják nevüket. 



Címkék versenye



Mivel az egyes ruházati cégek a ruhadarabok előállításánál a legnagyobb hangsúlyt a megjelenés, a divatosság, a piacképes márkanév kialakítására helyezik, az előállítási és alapanyagköltségeken spórolnak a legtöbbet, számos esetben távol-keleti munkaerőre és alapanyagforrásra támaszkodnak. Így a legtöbb ruhadarab között a nevükön kívül már semmi különbség nincs, a kereskedelemben címkék versenyeznek egymással. Ha jól megfigyeljük, az utóbbi években a márkajelzést feltüntető címke sem a ruha belső részében, hanem kívül, jól látható helyen van felvarrva, hogy ezáltal élő reklámhordozóként is szerepeljen a ruha viselője.

A hazai ruhaipar szempontjából sem jobb a helyzet. Az itthoni textilipar a rendszerváltás után gyakorlatilag megszűnt, a méterárut külföldről hozzák be, középszer? vagy rosszabb minőséget, mert az olcsóság a fő szempont. A távol-keleti, nagy mennyiség? olcsó áruvá nehezedik a hazai piacra. Az itthon előállított ruházati cikkek döntő többsége kis varrodákban, műhelyekben készül, amelyek nem igazán tudnak megfelelő minőséget produkálni. Ráadásul semmiféle minőségi kritériumot nem támasztanak a kereskedőkkel szemben, csupán a vásárlók tájékoztatása kötelező a termék rendeltetéséről, kezelhetőségéről, méretéről és anyagösszetételéről – a tájékoztató igazságtartalma már lényegtelen. Innentől kezdve szabad a pálya.

Elenyésző számban léteznek olyan ruházati cégek, amelyek a divatosság mellett a minőséget is garantálják. Ezek a márkák onnan ismerhetők fel, hogy szédületes áraik vannak – ugyanakkor a csillagászati összeg önmagában még nem garancia a minőségre.



Mintaadó fiatalok



A GfK Piackutató Intézet felmérése szerint a fiatalok körében a márkához való viszony tekintetében a megkérdezettek több mint felének meggyőződése, hogy a márka a minőség garanciája, valamint a márkás termékek jobbak, mint a márka nélküliek. Számukra a márkás holmik viselete szimbolikus értékű, javítja fellépésüket, imázsukat, önbizalmukat. A leginkább fogékony vásárlói réteg, akiket a legkönnyebb rávenni újabb és újabb divattrendek követésére, a tizennégy–huszonnégy év közötti fiúk és lányok. A fiatalok szerepe fontos, hiszen öltözködésükkel véleményformálók, trendeket határoznak meg, sokszor a felnőttek is őket követik. Őket célozzák meg az egyébként szubkultúrát képviselő, extrém divatokat hirdető cégek is. Az ő termékeikre a gyakran silány minőségben legyártott, de magas áron értékesített holmi jellemző, hiszen nem a termék tartósságán, hanem pillanatnyi varázsán van a hangsúly. 

A harminc év fölötti nők fele, a férfiaknak pedig alig több mint egyharmada tartja fontosnak a divatos öltözködést. A legfontosabb a termék ára, a minősége már csak a felnőtt vásárlók negyedét érdekli. Noha tavaly 21 százalékkal több pénzt fordítottak ruházkodásra, mint a megelőző évben, egy háztartás egy hónapban átlagosan nyolcezer forintot költ ruházati cikkekre. Nem véletlen, hogy ma is a legnépszerűbb bevásárlóhelyek a piacok és az utcai árusok, és csak ezután következnek a különböző tömegárukat értékesítő önkiszolgáló szakboltok, hipermarketek, majd a kisebb üzletek, áruházak.



Mi a minőség?



Felmerül tehát a kérdés, hogy létezik-e olyan ruházati cikk, amelyhez az ember elfogadható áron és minőségben tud hozzájutni. Szinte alig, bár néha felfedezhető. Egy ruha vásárlásakor célszer? két alapvető tényezőt megvizsgálni, amelyek a termék minőségét határozzák meg: a textil alapanyagát, valamint az összevarrás szakszerűségét. Itt persze elmondhatja bárki, a textilekhez vajmi keveset értő vásárló, hogy ez alapján neki bármit eladhatnak, nem fogja észrevenni a különbséget. Egy kevés anyagismerettel azonban mégis sok kellemetlenséget meg fog spórolni magának. 

Az összevarrás szakszerűségét könny? észrevenni olyan esetekben, ha feltűnően hosszabb az egyik vége a gallérnak, vagy nem szimmetrikusak egyes felvarrások, gombsorok. A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség előírása szerint a textil alapanyagát kötelező feltüntetnie minden ruházati cégnek a ruha belső részén, egy kis cédulán. Ennek ismerete alapján sok minden kiderül egy ruháról. A természetes textíliák, mint a pamut, len, viszkóz, gyapjú és hernyóselyem bőrbarát anyagok, kellemes viseletet biztosítanak, viszont vannak tulajdonságaik, amik rontják a külső megjelenését, például könnyen elkopik a színük, könnyen gyűrődnek, elnyúlnak. A szintetikus szálakból mesterségesen előállított anyagoknak, mint a poliakrilnitril, poliamid, poliészter, kevésbé kellemes a viseletük, minimális a légáteresztő és nedvszívó képességük, viszont rendkívül jó a színtartósságuk, nem nyúlnak, alig gyűrődnek, nehezen kopnak el. Gyakran tehát a legjobb textília az, ha a két fajta anyagot kombinálják egymással, nyilván a ruha rendeltetését is figyelembe véve, hiszen bizonyos esetekben csak a tisztán természetes anyagok megfelelőek – mint például az érzékeny bőrűeknél. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ezeket az anyagösszetételt feltüntetni hivatott cetliket teljesen önkényesen használják a gyártó cégek, általában egészen más cetlit varrnak be, mint ami a valóságnak megfelel. Rácz Antalné, a Kermi könny?ipari szakágának igazgatója kérdésünkre elmondta: egy általuk elvégzett vizsgálat szerint tíz gyermekzokniból kettő felelt csak meg a valóságban a feltüntetett anyagösszetételnek, a többi esetben teljesen eltérő eredmények születtek.

Az anyagösszetétel és a szakszerűség mellett természetesen még számtalan tényező alakítja egy textil minőségét, különböző fizikai és vegyi eljárások, kötési, szövési típusok. Mindezekből egy hozzá nem értő vásárló mindössze annyit lát, hogy kellemes az anyag tapintása, jó az "esése", bársonyos a fénye.



Hol kapok jó minőséget?



Ha megfelelő minőséget akarunk venni, érdemes próbálkozni néhány ismertebb márkával – ha éppen nem hamisított. Elsősorban a legális kereskedelemre támaszkodjunk, mert ha probléma merül fel, számla ellenében a termék visszaváltható. Viszont elfogadható áron ott se várjunk csodákat. A hipermarketekben olcsó áruhoz jutunk, ott viszont létezik egy minőségi kritérium a beszállítókkal szemben – összegzi Rácz Antalné.

Olvasson tovább: