Kereső toggle

Mozinéző

A születés mítosza

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Mint ideát persze tudjuk, mily sok Amerika létezik. Ismereteink "A négyes" lapján kóla és hamburger, Elvis és Rambo szappanopera-Amerikája, meg médiaguruk, rámenős riporterek, bálványsztárok sorakoznak. Viszont a lap túloldalára lelkes néger gyülekezeteket, puritán kisvárosokat, adakozó milliárdosokat és még mindig komolyan vett nagy eszményeket rajzolhatnánk. E montázsképen az utcai erőszak meg az etnikumok gettói is helyet kapnának, mint azt legutóbb a Martin Scorsese-féle New York bandáiban láttuk.



Jelenet a New York bandái cím? filmből. Mítoszteremtés kevéssé európai ízléssel

Mert a nagy olvasztótégelyben nem egyből ment az élni és élni hagyni. De mi volt ehhez képest a vén Európa gyűlöletteljesítménye a huszadik században?

Ki ezt a filmet nézi – annak csupa szimbólum e táj. Kikötői negyedet látunk a vásznon, a "Bennszülöttek" és a "Döglött Nyulak" (írek) territóriumharcát – akkor, amikor a mi márciusi ifjaink a Pilvaxba kezdtek járni. Az Újvilág bejáratánál nagy a tülekedés. Tízezrével ömlenek a bevándorlók, ki Bibliával, ki kővel várja a jövevényeket. Képlékeny a jövő, az Unió épp inog. Rabszolgakérdés, hazafiság, protestáns és katolikus hitfelfogás gyötri egymást a történet epicentrumában, a beszédes nev? Paradicsom téren, a Misóépület és a szomszédos Pokol Cirkusza nev? lebuj két pólusa között. A nyitánycsata, mely a gyermek főhőst megfosztja apjától, egyszerre Mad Max és Ryan közlegény-szer? látomás. Két, iszonyatos bárdokkal és műhelytárgyakkal felszerelt "klónhadsereg" ront egymásnak a havon, mely a szokásos lassított csataképekben lesz lucskos vörössé. Az íreket leverik, a fiú javítóintézetbe kerül. Majd tizenhat év múlva – miután vízbe hajítja az útravalóul kapott Bibliát – vissza az alvilágba, hogy
bosszút álljon, akár Monte Christo grófja, vagy inkább Harmonika a Volt egyszer egy Vadnyugatból. A tömény bűn életképei szinte irodalmiak, a Csodák udvara ilyen A párizsi Notre Dame-ban. 

Immár polgárháborús az idő. Lincoln személye megosztja a gengek népét, egyebek mellett az első sorozás miatt, amit csak háromszáz zöldhasú árán lehet kiváltani. Ketyeg, majd robban a szociális bomba, az aljanép a gazdagok gyűlölt negyedeit dúlja, borzasztó (mondhatnánk európai) pogromot látunk, s hiába az alul-lét keserve, csakhamar a négereket kötik fel, akik, akár a gyújtogatók, periférián élnek. Jól mutatja ez minden bolsevik típusú, tehát osztálygyűlöletből induló zavargás (forradalom?) rajzát, egy héttel az Üllői úti csata után…

S bár egész sor Oscar-díjról csúszott le a film, elsőrangú a szerkezete. Eposzszerűen gazdag, párhuzamos szálakon futó tabló, ahol számos nagy kérdés (választások, háború, hit, etnikumok, tolerancia, Óvilág) színre lép, ami Amerikát érinti. A lezáró klipben az óriásváros növekedését látjuk egészen mai látképéig. Hol a főszereplők sírjai domborulnak, parkok épültek, szó nincs unokák leborulásáról. Akárhogy is, de a "Nagy Alma" immár megszületett, él, s ami tegnap történt, az mitológia.

Olvasson tovább: