Kereső toggle

Mozinéző

Hadirománc

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A Charlotte Gray egy női film, ez egyértelmű. Nem minősítjük ezzel, inkább az ábrázolt hangulatvilágot próbáljuk megközelíteni. Az alkotás létjogosultsága viszont egyértelmű. Hisz a háborút nem csak a harctéren szenvedik meg – a hátország se maradhat sértetlen. Ha a hátország, mint olyan, a második nagy világégéstől fogva még létezik egyáltalán.

A címszereplő hölgyet naiv harciassága – és kiváló francia nyelvtudása – a titkosszolgálat kiképzőtáborába sodorja. A hazafias lelkesedést egy ifjú pilótához fűződő érzelmek katalizátorként erősítik fel, a fiú azonban lezuhan valahol Franciaországban. E ponton kicsit felrémlik a Pearl Harbor sztorija bennünk, de azért nem annyira, hogy zavaró legyen. Hisz továbblép a történet: Charlotte ejtőernyőt ölt, aláereszkedik Franciaországba, hogy az ellenállással karöltve a nácikkal kollaboráló erők bomlasztása mellett valahogy emberét is megtalálja. A Vichy-bábállamban ugyan a németek megszállta észak-francia részeknél kicsit levegősebb az élet, de ha tisztogatásra, deportálásra kerül a sor, a helyi tisztviselők és rendőrök (akár a korabeli királyi magyar csendőrség) lihegve dolgoznak a megszállók keze alá. A kisváros mindennapi élete, a szép francia táj kifogástalanul fényképezett képekben tárul elénk, a konfliktusok (hazafiak kontra árulók) viszont inkább tévéfilm színvonalúak. Értjük persze, hogy a látottakat valami mélyebb drámaiság szándéka lengi körül, de az igazán felkavaró hatás valahogy "benne ragad" a forgatókönyvben. Talán azért is, mert a történet teljes terjedelmében kiszámítható. A lány visszatér a bombázott Londonba, egész karaktere jóval tudatosabb. Felnőtt egészen, ha úgy tetszik. Sokszor levont, de azért igaz tanulságként hangzik el, "hogy a háború megbolondítja az embereket". Viszont a túlélőből kioperál minden szendeséget és üres lelkesedésre való hajlamot. Itt is ez történik, de a megint nem meglepő lezárásban azért teljesen happy lesz az end… 

Mint mondtuk, a Charlotte Gray igazi női film. Feltétlen előnye, hogy nem akar másnak látszani, mint ami. Tiszteletreméltó vonás ez emberben, filmben egyaránt. (Pálfy Gyula)

Olvasson tovább: