Kereső toggle

Korszakváltás Győrött

Véget kell vetni a poszterkorszaknak

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Látott már valaki negyven négyzetméteres óriásfestményt? Ha igen, akkor bizonyára járt Győrött tavaly nyáron, ugyanis ott került sor első ízben kilenc vállalkozó kedv? festőművész, más néven a Korszakváltó Csoport nagyszabású utcai kiállítására. A neves hazai alkotók (Szük Norbert, Szurcsik József, Malasits Zsolt, Kelemen Ferenc, Gaál József, Csáki Róbert, Ef. Zámbó István, Bazán Vladimír és Merczel Péter) ugyanis a korszakváltás témájára gigantikus, vízhatlan képeket készítettek, melyeket több száz kiló festék segítségével vittek fel az óriásponyvákra. Állva, szobafestő pemzlivel festették a képeket a lefektetett ponyvákra, s közben föl-le szaladgáltak egy négyméteres létrán, hogy néha lássák az összképet is. Az óriáskompozíciókat azután városszerte a házfalakon állították ki. A társaság így a világ legnagyobb szabadtéri kiállítását rendezte meg, amellyel bekerült a Guinness rekordok közé is.



Kelemen Ferenc a vízkeresztséget ábrázoló idei alkotásával Fotó: Rendes Ákos 

A Korszakváltó Csoport alapítói és ötletgazdái, Szük Norbert festőművész és Malasits Zsolt festőművész-galériatulajdonos azzal a szándékkal hozták létre a rendezvényt, hogy a kortárs képzőművészetet kivigyék a néptelen kiállítótermek falai közül, s így az alkotásokat minél többen lássák és élvezzék. Ezt úgy tudják elérni, hogy az óriási műveket a legfontosabb helyekre és épületekre helyezik el, ezért az emberek beleütköznek a m?alkotásokba. Törekvésüket siker koronázta, mert a nagy érdeklődésre való tekintettel ezentúl minden évben, így idén nyáron is megrendezik a nagyszabású tárlatot Győr főterén, a június 22-én kezdődő Győri Nyár részeként, s nem utolsó sorban a szponzoroknak köszönhetően: a győri Graboplan Kft. például ismét több száz négyzetméter ponyvával járult hozzá a kezdeményezés sikeréhez. A grandiózus tárlat képeit viszik mindenfelé, így meghívták őket Szegedre és Sárospatakra is, hogy a városok nyári programját gazdagítsák, a tavalyi kiállítás anyaga pedig Budapesten, a Pepsi Szigeten lesz látható.

A művészcsoport egyik tagja, a harmincéves Kelemen Ferenc tavaly egy olyan óriásképpel keltett feltűnést, amelyen egy megszállott bróker figurája látható, kezében pénz, mint a kor szimbóluma, körülötte tűzvörös koloritok, a pokol lángjai. Amint azt Kelemen Ferenc lapunknak elmondta, számára a mai kor legfőbb jellegzetességét a pénz mindenható uralma jelenti az emberek élete és személyisége fölött, s ezt fejezi ki érzékletes formában a festménye is. A Korszakváltó Csoport idei témája "a víz, az élet forrása" lett, s Kelemen ezt arra használta ki, hogy a tavalyi kép gondolati folytatásaként egy örömteli eseményt ábrázoljon: a kereszténység alapmotívumát, a vízkeresztséget, a hívő ember víz általi újjászületésének katartikus pillanatát. A téma jellegének megfelelően megváltoztak a színek is: az idei képen világoskék, narancs, rózsaszín és világoszöld színek a dominánsak. (Elmondása szerint a művészeti vezető felkiáltott, amikor a képét meglátta: "végre valaki, aki nem halakat festett!") 

A festőművész többek között azt is megemlítette: a csoport szervezői szigorú önkorlátozást vártak el az alkotóktól, ami azt jelentette, hogy semmilyen pornográf vagy egyéb, kifejezetten megbotránkoztató alkotás nem kerülhetett ki az utcákra. Hiszen nemcsak a mindent elborító médiaszennyel, az óriásplakátokkal, napjaink kommersz vizuális kultúrájával szembeni tiltakozásról van ez esetben szó, hanem arról is, hogy meg kell győzni az embereket: olyan kortárs művészek is alkotnak szép számmal, akik maradandó értékeket próbálnak meg képviselni. Akiknek a műveit ki lehet tenni nemcsak a házak, hanem a szobák falára is. A festészet története a 19. század óta sokak szemében nem volt más, mint botrányok története, a polgárpukkasztás históriája. Egyes "művészek" az alkotás mámorától elragadtatva társadalmon kívüli, magasabbrend? lényként határozták meg magukat, s ilyenformán önmagukra nézve nem tartották érvényesnek a társadalmi normákat. Ennek is köszönhető, ha a festészet elidegenedetté és öncélúvá vált, s elriasztotta magától a nagyközönséget. A polgárok elfordultak a kortárs művektől, s legfeljebb a klasszikusok reprodukcióit vagy a giccses tömegtermékeket vásárolják mind a mai napig. A cél tehát a hétköznapi ember visszahódítása, a modern festészettel szembeni fenntartásainak és előítéleteinek eloszlatása, a kézzel festett kortárs művek megszerettetése a szélesebb közönséggel. Szépművészetet képviselve minőségi munkát kell kitenni a falakra. Kelemen Ferenc saját eddigi pályafutása alatt szerzett tapasztalatai szerint amíg mindenekelőtt a szakmabeliek elvárásainak akart megfelelni, addig hiába alkotott elismerésre méltót, eladni nem bírta a festményeit. Mióta felvállalta, hogy egy képnek egyszerre kell örömteli, üdítő és gyönyörködtető hatásúnak lennie, azóta megél a festészetből. Ugyanis a giccses tömegárukon és a szűk szakmai elitnek szánt, rendkívül elvont m?alkotásokon kívül mindig is születtek olyan érzékeny munkák is, melyeknek magas szakmai színvonalon közvetített mondanivalói öröktől fogva foglalkoztatják az embereket. A Korszakváltó Csoport munkáját a művész kiváló példának tartja arra, hogy mennyire gyümölcsöző eredménye lehet annak, ha a szellemi és az anyagi tőke birtokosai egy jó ügy érdekében összefognak. Szük Norbert alapítótag egy kérdésünkre válaszolva megerősítette: általában az emberek többségét a színvilág, a figurális ábrázolás fogja meg, a befolyásosabb embereket pedig, akik hathatósan támogatni tudják ügyüket, a nagy művésznevek. Mert a név hitel. Amit a Korszakváltó Csoport tesz, az abszolút tiltakozás a reklám ellen, mivel nem üzletből csinálnak művészetet, hanem a színtiszta képzőművészetnek teremtenek üzletet, jövőt.

Olvasson tovább: