Kereső toggle

Kinek szól a mai irodalom

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Több mint száz résztvevője volt a Keszthelyen megrendezett Magyar Írók
Millenniumi Világtalálkozójának, amelyre június 6–8. között került sor az
egykori Festetics-kastély történelmi falai között.

Pomogáts Béla, a Magyar Írószövetség elnöke köszöntőjében elmondta:
napjainkban a magyar irodalomnak számos komoly kihívással kell szembenéznie. Az elmúlt
tíz évben egyértelműen csökkent az irodalom presztízse, jóllehet vitathatatlanul
jelentős szerepet játszott a rendszerváltásban.

"Úgy tűnik, hogy a kommunizmusban a politikai vezetők sokkal jobban odafigyeltek az
irodalomra, mivel jóval fontosabb társadalmi szerepet tulajdonítottak neki, mint manapság.
Az 1990 utáni hatalom elengedte az irodalom kezét, nincs meg az a fajta érdeklődés,
elkötelezettség, ami amúgy természetes volna. Kétséges, hogy a mai magyar
politikusok olvasnak-e egyáltalán kortárs műveket" – fogalmazott az elnök.

Pomogáts Béla arra is felhívta a figyelmet, hogy az irodalom elvesztette a maga közönségét,
ami egyrészt a könyvek példányszámának, illetve a kötetek árának is betudható. Másrészt
tény, hogy a 60-as, 70-es évek kortárs irodalmában sokkal inkább teret kapott az
akkori realitás, a magyar valóság, mint napjainkban.

Amint az elhangzott, az írótársadalomnak saját körein belül is meg kell küzdenie a
szabadság és az elszegényedés kihívásával: igaz, hogy ma már nem cenzúrázzák a
könyveket, azonban egyre kevesebb író él ebbéli alkotómunkájából. Aki mégis, az
sem a magyar, hanem a külföldi kiadások után kap megfelelő honoráriumot. Az elnök
szerint a hazai könyvpiac 4,8 milliárdos bevételéből nem csupán 10, hanem 20 százalékot
kellene visszaforgatni a kortárs szépirodalom javára.

Monostori Imre, az Új Forrás főszerkesztője vitaindító előadásában megállapította,
hogy a XX. századi szépirodalom olvasottsága 17 százalékkal csak a harmadik helyen áll,
messze a szakirodalom mögött. Mindössze 3 százalékos a modern magyar szépirodalom és
2 százalékos a verseskötetek olvasottsága. Monostori úgy vélte, tartani lehet az
irodalom szellemi beszűkülésétől, mivel a hatalmi szférában ismét "érték- és
irányadó körök" jelentek meg.

Olvasson tovább: