Kereső toggle

Hétköznapi szecesszió

Prágai hölgyek a századfordulón

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Jugendstil, Art Nouveau, szecesszió… Ezek a fogalmak mind egyet jelentenek. A századforduló
Titanic cím? filmből is ismert stílusa, amely szakított a múlt iránti nosztalgiával,
a maga korában forradalmian újnak számított. Azonban kanyargó indáit, álmodozó nőalakjait,
növényi motívumait sokáig – csaknem fél évszázadon keresztül – megvetették, sőt
becsmérelték is. Úgy egy-két évtizede ismét értékelik, napjainkban is egyre növekszik
azok tábora, akik kedvelik, sőt szeretik. Az Iparművészeti Múzeumban megrendezett
Szecesszió a XX. század hajnalán cím? kiállítás hétköznapi tárgyakon keresztül
mutatja be a századelő művészeti irányzatát. Sokszínű, gazdag anyagával valószínűleg
tovább növeli a stílus rajongóinak táborát.



A ruhák sok mindenről mesélnek

A kiállítást országok, területek szerint tagolták, így meg lehet figyelni a
hasonlóságokat és különbségeket is – például abban, ahogyan a bútorokat kialakították.
Minden nemzet valami különlegeset adott hozzá az egyébként viszonylag egységes stílushoz.
Így az angolok, a hollandok a textilek (függönyök, bútorszövetek) tervezésében
jeleskedtek elsősorban, a franciák pedig az üvegtárgyak készítéséhez dolgoztak ki
különleges technikát (E. Gallé). A magyarok specialitása az a bevonat, ami különleges,
zöldesen-szivárványosan fénylő felületet képez a kerámia vázákon, tálakon. Ezt
az úgynevezett eozinmázat a pécsi Zsolnai-gyárban alkalmazták először.

A szecessziót bemutató kiállítást egészíti ki a június 6-ig megtekinthető Prágai
hölgyek a századfordulón cím? tárlat, melyet a Prágai Iparművészeti Múzeum anyagából
rendeztek. A gyűjtemény egy olyan korba ad betekintést, amikor az öltözködésben
lezajlott egy, a hatását máig éreztető reform. A bemutatott ruhákon követhető,
ahogy lassan eltűnik a fűző, a buggyosított sonkaujjak kisebbek lesznek, majd simává,
keskennyé válnak. Az uszályban folytatódó, szűk szoknyák a századelő tipikus "S"-vonalát
adják, míg a blúzszer? pruszlikok, mellénykék "libanyak"-sziluettet képeznek. A
reformtörekvések ellenére a XX. század elején az etikett még mindig szigorúan
meghatározta a napszakhoz, alkalomhoz illő ruhák szabását, anyagát. Így például
színházi és operaelőadásokra komolyabb öltözéket ajánlottak, kivágott ruhát
tilos volt viselni. A párizsi és bécsi divatáramlatokra érzékeny cseh öltözködési
szokásokat – a japán kimonónak és Gyagilev orosz balettjének múló hatásán kívül
– a nők egyenjogúsági törekvései és az előtérbe kerülő egészségügyi
szempontok befolyásolták. A női öltözködés reformjáért szállt síkra Dr. Jan Kvét
cseh orvos is, aki a lazább öltözéket ajánlotta. A fűző használatának tulajdonította
többek közt a századvég generációjának legyengülését (a "gúzsba kötött"
anyák gyenge gyermekeket szülnek). Az öltözködés reformját az orvosi vélemények
mellett a hölgyek életmódváltozása is sürgette. Az angolszász feminista mozgalom
eszméi nyomán hamarosan a politikában, a filozófiai és orvosdoktorok között is
megjelentek a szebbik nem képviselői, a szegényebb és középrétegekből származó lányok
közül pedig keresőképes pedagógusok, banktisztviselők kerültek ki. Az életmód
megváltozása jelentős módosulásokat hozott magával az öltözködés területén; így
erre az időszakra datálódik a férfiöltözékből eredeztethető kosztüm, és a
szoknya–blúz párosítás elterjedése. Ekkortájt jelenik meg az eleinte nagy
viharokat kavaró nadrágszoknya is – a nők sportokban való aktív részvételének következményeként.


A kiállításokon nézelődő látogatót a tárgyak első pillanatban ugyan dédanyáink
korára emlékeztetik, azonban meglepődve fedezhetünk fel a mai napig továbbélő formákat
– egy fogast, vagy egy hegyes orrú, szélesedő sarkú cipőt. A szecesszió, úgy tűnik,
nem múlt el nyomtalanul, lenyomata ott él a hétköznapjainkban.

Olvasson tovább: