Kereső toggle

Műholddal az autótolvajok nyomában

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Sorozatunk befejező részében olyan elektronikus elven működő berendezéseket
mutatunk be, melyek megkeseríthetik az autótolvajok életét. Sőt, a trükkösebb
modellek – egy sikertelen lopási kísérlet esetén – a tolvajok gondolatvilágában
olyan maradandó "károsodásokat" is okozhatnak, hogy talán jó útra térnek.



A műhold segítségével a képernyőn lehet követni az autó helyzetét
    Fotó: MTI

Bizonyára sokan emlékeznek még a hetvenes évek kézikapcsolású ősriasztóira: a
büszke autótulajdonos egy diszkrét mozdulattal benyúlt 1200-as Zsigulija hűtőrácsa
mögé be- vagy kikapcsolni a szerkezetet. Mivel a kapcsoló helye igen könnyen
kifigyelhető volt, megszületett a távirányítású riasztó. A korai típusok egyféle
nyitókóddal rendelkeztek, így azokat egy egyszer? frekvenciafuttató adóval
pillanatok alatt hatástalanítani lehetett. Ezt követően fejlesztették ki az elsőgenerációs
ugrókódos riasztókat, melyek még fix számú kóddal rendelkeztek. Erre az alvilág válaszlépése
egy olyan kódmásoló lett, amely venni és adni is tudja a távirányító jelsorát. A
mai modern riasztók egyéni logikájú, végtelen számú kóddal dolgoznak, melyek
garantáltan nem ismétlődnek. A folytonosan változó kódsornak és logikájának
megfejtésére olyan "kódvadászok" specializálódtak, akik sok türelemmel és
milliós érték? számítógépes kódfejtővel rendelkeznek. Leparkolnak a kiszemelt
autó közelében és bemérik a tulajdonos által használt távirányító kódsorozatát
– igaz, ezt több alkalommal kell megtenniük, hogy a kódfejtő elegendő értékelhető
adat birtokába jusson az autó nyitásához. Ellenük sokat nem tehetünk, legfeljebb
annyit, hogy minden gyanús autótól távol parkolunk le – mondjuk a Hortobágyon, vagy
Boldogasszonyfalván. Megnyugtató viszont, hogy az újabb fejlesztés? riasztók már
csak pár lépésről érzékelik a távirányító jeleit.

Mire figyel egy korszer? riasztó? Ultrahanggal vagy radarral érzékeli a gépkocsi ajtóinak,
a motorháztetőnek és a csomagtérnek az illegális nyitását, az elektromos rendszer
feszültségesését (ajtónyitás, önindítózás), az utastérben történő mozgást,
jelzi a szélvédőüvegek betörését, érzékeli a karosszéria megemelését (kerék
lopásakor vagy tréleres elszállításkor) és memorizálja a tulajdonos távolléte
alatti riasztásokat. Csak olyan rendszer? ultrahangos riasztót vásároljunk, ami
minden élesítéskor beméri az utastér körülményeit, önmaga állítja be az érzékenységet,
máskülönben sok lesz a hamis riasztás például a hőmérséklet változása vagy a légmozgások
miatt. Korszer?bb a radarelven működő belső térvédelem, melynek hatósugara a gépkocsin
kívülre is kiterjeszthető, mintegy láthatatlan védőburokként, így a járműhöz túl
közel merészkedő embert akusztikusan és vizuálisan is figyelmezteti. Ha állatot
hagyunk a kocsiban, nem árt, ha ez a funkció időlegesen kiiktatható, ellenkező
esetben csak olyan típusú állatot hagyhatunk az autóban, ami a kalaptartón foglal
helyet, és bólogat.

Az akkumulátor kábelének átvágása ellen úgy védekezhetünk, hogy saját akkumulátoros
riasztót használunk saját szirénával, amit legjobb az utastérben jól elrejteni,
akusztikus sokkot okozva ezzel a matató tolvajnak. Külön extra szolgáltatás lehet egy
úgynevezett "pager" egység, ami hasonló méretű, mint a távirányító, és az
autó egy kilométeres körzetén belül jelzi a riasztást. Extra lehet még az utasteret
behatoláskor sűr? füsttel beborító szerkezet – ezt az ötletet a Zaporozsec már
30 éve szabadalmaztatta…

Az elektronikus indításgátlók (immobiliserek) a kocsi feltörése ellen nem védenek,
de megakadályozhatják a motor beindítását. A jól bevált, még ma is használatos gyújtásmegszakító
kapcsoló továbbfejlesztett változata több helyen blokkolja a motor üzemeléséhez szükséges
áramköröket: a benzinszivattyúnál, a gyújtástrafónál, az indítómotornál vagy a
motorvezérlő elektronikánál. A komolyabb modellek, hasonlóan a korszer? riasztókhoz,
ugrókóddal kapcsolhatóak, a motor leállítása és az ajtónyitás után fél percen
belül automatikusan élesednek, az áramkörmegszakítók pedig nem vezetéken, hanem rádiójellel
kapják a parancsot. Szinte az összes új gépkocsiban széria-felszerelés a gyári indításgátló,
ami lehet nagyon jó minőség? is, de mivel egy futószalagon készülő autóban azonos
helyeken szerelik be, könny? felkészülni a hatástalanításukra. Ezért hatékonyabb
egy utólag beépített, meglepetésekkel tarkított szerkezet.

Míg egy "normális" autótolvaj titokban, csendben, az összetűzéseket elkerülve
szeret munkálkodni, addig mára már elszaporodott egy olyan fajta, aki csellel, fizikai
erőszakkal, vagy fegyverrel nyomatékosítja igényét a gépjárműre. Gyanús körülmény
lehet egy úttorlasz, ami miatt ki kell szállni az autóból, de vigyázni kell a
stopposokkal is. Rablás esetén nem az a cél, hogy a slusszkulcsot gyorsan lenyeljük,
életünk vagy testi épségünk ennél sokkal többet ér, inkább adjuk át az indítókulcsot
a rablónak – abban a biztos tudatban, hogy a beszerelt rablásgátló elektronika pár
perc múlva úgyis megbénítja az autó motorját. Ez az ötletes szerkezet nem más,
mint egy késleltetett indításgátló, automatikusan aktivizálódik minden motorindítás
után. Hatástalanítani csak egy olyan, előre beprogramozott cselekvéssorozattal lehet,
amit csak tulajdonosa ismer: mondjuk gyújtás után kétszer indexelünk, négyszer fénykürtölünk,
leengedjük a baloldali elektromos ablakokat, bekapcsoljuk a hátsó ablakfűtést és
belehallgatunk a Déli Krónikába. Ezzel igazoljuk jogosságunkat az autó felett, enélkül
indulás után kis idő elteltével leáll a motor, és megszólal a riasztó.

A XXI. század hajnalán a legjobb riasztó rablásgátló és lefülelő rendszer a GPS
(Global Positioning System) műholdas helymeghatározó rendszer. Eredetileg katonai
felhasználásra készült, 1989 óta használhatják az ellenőrzött felhasználók polgári
célokra azt a 24 darab műholdat, amelyek 20 kilométeres magasságban keringve lefedik a
Föld egész felületét. A helymeghatározás pontossága 10-től 200 méterig terjed,
biztonsági okokból csak a katonai felhasználók tudják helyzetüket egy méteren belül
meghatározni. A rendszer – amelyet beépítenek az autóba – egy műholdvevőből,
egy mobiltelefon-rendszerből, egy jóminőség? riasztóból és ezek tevékenységét
összehangoló mikrokomputerből tevődik össze. A lopási kísérletet a riasztó jelzi
a beépített rádiótelefonon keresztül egy diszpécserszolgálatnak, ha pedig a lopás
sikeres volt, az autó a műholdak segítségével folyamatosan tudósít hollétéről.
Ettől kezdve nincs más dolga a központnak, mint távirányítással leállítani az autó
motorját, és értesíteni a rendőrséget. E védelmi rendszer erőssége, hogy a tolvaj
nem tud róla, sikeressége mégis nagyban függ attól, hogy rablás esetén gyorsabban
érnek-e oda a rendőri szervek, mint ahogy fel lehet húzni az autót egy trélerre. Akik
a Szabad Európa Rádió tinédzser partiját hallgatva nőttek fel, még emlékezhetnek
arra az élményre, amit a rádiót zavaró adók okoztak – nincs ez másképp a GSM rádiótelefonokkal
sem, csak a frekvencia más, ugyanúgy zavarható, blokkolható és a telefon működésképtelensége
esetén a GPS jelek sem jutnak el a diszpécserközpontba. A GPS rendszer havidíja még
az átlagautós számára is elfogadható lenne (szolgáltatóktól és szolgáltatástól
függően 4 ezertől 19 ezer forintig), ám a belépési díj (190 ezertől 400 ezerig)
igencsak leszűkíti az érdeklődők körét.

Olvasson tovább: