Kereső toggle

Könyv a házban

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Mostanában kerül sor a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár rekonstrukciós munkálataira,
és kijelölték a bővítésre szolgáló új épület helyét is. Úgy tűnik tehát,
hogy a számítógépek korszakában sem áldozik le a könyvtárak ideje, mivel a számítógépes
információs rendszerek nemhogy nem teszik feleslegessé a könyvgyűjteményeket, hanem
sokkal inkább kiegészítik azokat. Különösen igaz ez a fővárosi nagykönyvtárak
igen gazdag gyűjteményei esetében, hiszen például az Országos Széchenyi Könyvtár
sok szempontból páratlan kínálata több száz év alatt gyűlt össze.

A könyvtárak persze nem újkelet? találmányok, történetük régi időkre nyúlik
viszsza. Ebből kifolyólag maradandó értéket képviselnek, mert nem csupán információkat
közölnek, hanem évszázadról évszázadra áthagyományozzák a tudásanyagot és a műveltséget.
A kolostorokban és királyi kancelláriákban kibontakozott könyvkultúrák folytatásaként
jött létre a XV. század közepén Mátyás király világhír? udvari könyvtára, a
Bibliotheca Corviniana is, amely méltán tekinthető az országos könyvtári gondolat
első megtestesítőjének. Nemzeti könyvtárunk, az Országos Széchenyi Könyvtár
(OSZK), büszkén vallja ősének a Bibliotheca Corvinianát.

Az OSZK 1802-ben, a királyi megerősítés elnyerése után jött létre. Alapítását
gróf Széchenyi Ferencnek köszönhette, ő volt az, aki a régi nemzeti könyvkincset
országszerte felkutatta és szerves gyűjteménnyé egyesítette. A könyvtár fenntartásához
hosszú időn át szükség volt a magyar társadalom támogatására. 1846-ban a könyvtár
beköltözött a Pollack Mihály tervei alapján megépült Múzeum-palotába. Az 1867-től
1914-ig terjedő időszak pedig új korszakot jelentett az intézmény életében, ugyanis
a könyvek és egyéb dokumentumok részben használhatatlan halmazából sikerült
rendezett és szabályszerűen működő nemzeti könyvtárat kialakítani. 1859-ben a
magyar kormány határozata nyomán kulturális intézményeket helyeztek el a budavári
Palota épületében, ahol helyet kapott maga a Széchenyi könyvtár is. Törzsállományába
bekerült sok nemzeti nagyságunk magánkönyvtára is. Itt őrzik például – hogy csak
a legnagyobbakét említsük – Kossuth Lajos, Madách Imre, Kisfaludy Sándor könyvtárát.


Mintegy száz évvel a nemzeti könyvtár létrejötte után, 1904-ben alakult a Szabó
Ervin Könyvtár. Az első könyvtárosi állást maga a névadó töltötte be. 1909-ben
főkönyvtáros, 1911-ben pedig már a könyvtár igazgatója. 1919-ben, halála után egy
évvel a könyvtárat róla nevezték el. Az intézmény mai arculatának kialakításában
nagy szerepe volt. A fővárosi könyvtár dinamikus fejlődéséhez hozzájárult a könyvállomány
fokozatos gyarapodása, amely gyűjtemények felvásárlásával és a nagy számban
kapott hagyatékok beépítésével történt.

A könyvtár története azonban nem csak épületekhez kötődött. Az Állatkertben
1914-ben megindult Magyarország első park- és mozgókönyvtára, a fővárosi könyvtár
pónifogatos kocsin elhelyezett ötödik számú fiókja. Az állatkerti könyvtár a
szabad ég alatt működött, természetesen az időjárás függvényében. A könyvekkel
megrakott kocsi délelőtt és délután közlekedett a park területén, időnként megállt,
hogy a közelben sétálók válogathassanak. Távozás előtt azonban le kellett adni a könyveket,
így később felmerült az igény a kölcsönzésre. A forgalom már kezdetben is nagy
volt, ezért szükségessé vált a könyvállomány növelése. 1945-ben három
villamoson mozgókönyvtárat indítottak, amelyek a város perifériájára juttatták el
a könyveket. A Szabó Ervin könyvtár ma már több épületegyüttessel rendelkezik,
amelyeknek fokozatos, épületenkénti rekonstruálását tervezik. Előreláthatólag
2001-re nyílhat meg a teljes felújított épületegyüttes.

Olvasson tovább: