Kereső toggle

Az autók hidegindítása

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Idősebb autósok körében általánosan elterjedt az a gyakorlat, hogy téli hidegindítás
után 5-6 percig járatják, melegítik a motort, körülbelül addig, míg az éjszaka a
szélvédőre fagyott jégréteget lekapargatják. Pedig a terhelés nélkül járó motor
csak csekély mértékben melegszik fel ahhoz képest, mint ha az indítózás utáni első
tíz másodperc elteltével alacsony fordulatszámon tartva a motort elindulnánk. Ezért
helyesebb, ha először megtisztogatjuk a szélvédőt és a fényszórókat, és csak utána
indítunk. Bevett szokás volt az is, hogy a nagy hidegben álló motort párszor átfordították
kurblival, hogy "megtörjék" a dermedt motorolajat – könnyebbé téve így az indítást.
Manapság jószerivel kurblit sem adnak az új autóhoz, a korszer? motorolajok ezt nem
igénylik. Miután elindultunk, ha az útviszonyok engedik, a sebességváltót mihamarább
kapcsoljuk fel a legmagasabb fokozatba. Addig ne előzgessünk – főleg korosabb dízelautókkal
–, amíg a vízhőmérséklet-mutató nem mozdul ki alapállásából, de azért Kató nénit
bátran kerüljük ki. A motor két esetben kopik az átlagosnál jobban: ha hidegen erősen
terheljük, vagy ha annyira forró a motor, hogy az olaj a kenőképességének nagy részét
elveszti például a hűtővíz tartós forrásakor. Üzemi hőmérsékleten elenyésző a
motor kopása, ezt bizonyítja egy amerikai illetőség? 1966-os évjáratú Volvo gépkocsi,
melynek tulajdonosa – rendszeresen nagy távolságokat megtéve – 2 millió 690 ezer
kilométert autózott fődarabcsere nélkül. Tehát négy előnye van, ha az indítási
tanácsokat megfogadjuk: nem szennyezzük indokolatlanul a környezetet a dús keverékkel
pöfögő motorral; nem fogyasztjuk üresjáratban a drága üzemanyagot; előbb éri el a
motor az üzemi hőfokot; és időt takarítunk meg.

Olvasson tovább: