Kereső toggle

November 19-én volt a dohányzásellenes világnap

Nikotinnal a depresszió ellen

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A csütörtöki dohányzásellenes világnapra való tekintettel sok szó esett a héten
a dohányzással kapcsolatos problémákról, illetve a magyarországi állapotokról.
Nevezetesen arról, hogy a nemdohányzók védelmére irányuló, jövő évre tervezett törvény
nehezen akar megszületni, többek között azért, mert hazánkban igen erős a dohánylobby,
nehéz e téren az áttörés. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy a nyugaton egyre
nehezebb helyzetbe kerülő multik mára már megvetették lábukat a keleti piacokon is.

Köztudott, hogy a magas cigarettaárak sem elrettentő hatásúak, hiszen egy erős
dohányos előbb mond le az ebédjéről, mint a napi cigarettaadagjáról. A lakosság
30-35 százaléka dohányzik, és egyre többen vannak azok, akik már kisiskolás
korukban rágyújtanak az első cigarettára. Az egészségügyi szakemberek nem győzik
hangsúlyozni a cigaretta ártalmasságát, külön kiemelve a keringési és daganatos
megbetegedések nagyobb kockázatát. Véleményük szerint a passzív dohányosokra nézve
ártalmasabb a dohányfüst, mint az aktívan füstölőkre. Az egészséghez való jog
igenis előbbrevaló a dohányzáshoz való jognál – szögezte le a minap dr Halmos Tamás,
az Országos Dohányfüstmentes Egyesület elnöke.

A dohányzás köztudottan erősen mintakövető magatartás, tehát nagyobb eséllyel válik
valaki e szokás rabjává, ha szűkebb környezetében – családban, iskolában,
munkahelyen – dohányzó emberekkel kell együttélnie. Ilyen közegben a leszokás is
sokkal nehezebb. Ezért vitatott megoldás azoknak a középiskoláknak az esete, ahol a
folyosón a dohányzásra kijelölt helyen tanár a diáknak ad tüzet és fordítva.
Mindezek fényében elmondható, talán előrelépést fog jelenteni a (még) nemdohányzók
szempontjából, ha törvényerőre emelkedik az a javaslat, amely erőteljesen korlátozná
a dohányzást mind az egészségügyi, mind pedig a gyermekintézmények falain belül.
Mindazonáltal a korlátozás hatékonysága függ az emberek hozzáállásától is. Térségünkben
a dohányzás még társadalmilag teljesen elfogadott szokásnak számít. Az amerikai példa
azt mutatja, hogy egy jól kidolgozott, hosszútávú egészségügyi kampány a társadalom
szemléletmódváltását segítheti elő.

Az a tény, hogy hazánkban nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő a nikotinfüggők aránya,
valószínűleg összefügg azzal, hogy köztudottan a pesszimizmus, a depresszióra való
hajlam tekintetében is az élenjáró nemzetek közé tartozunk. A L\'Express cím?
francia hetilap november 12-i számában ugyanis megjelent egy cikk a dohányzás és a
deprszió szoros kapcsolatáról. A szerző egy nemrégiben Franciaországban tartott egészségügyi
szakkonferenciáról számolt be, ahol a nikotinról mint antidepresszáns szerről folyt
az eszmecsere. Előzőleg kimutatták, hogy az erősen deprimáltak 80 százaléka egyben
megrögzött dohányos is. Más megközelítésben vizsgálva az adatokat pedig elmondható,
hogy a dohányosok között kétszer akkora a depreszsziósok aránya, mint a teljes népesség
körében. Különösen az orvosok figyelmét hívták fel arra, hogy a nikotinfüggőség
problémáját egyáltalán nem elég önmagában kezelni, mert a dohányzás többnyire
csak tüneti megnyilvánulása egy komolyabb problémának. Gyakran a páciens depressziója,
szorongó életérzése áll a háttérben. Ez az oka annak is, hogy az egyéni elhatározás
legtöbbször nem elegendő a leszokáshoz, és a leghatékonyabb módszernek tartott
nikotinhelyettesítő szerekkel is csak 10 százalékos eredmény érhető el. Nem csoda
tehát, hogy a leszokási kísérlet során – elvonási tünetként – a páciens néha
annyira szorongásos állapotba kerül, hogy hoszszabb antidepressziós kezelése válik
szükségessé.

Olvasson tovább: