Kereső toggle

Euro-turizmus

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Nemcsak Magyarország, hanem a világ gazdaságának is egyik legnagyobb
húzóágazata a turizmus. A hazánkba irányuló idegenforgalom alakulása természetesen
nem választható el a nemzetközi idegenforgalomban érvényesülő főbb
tendenciáktól, illetve az azokat befolyásoló politikai-gazdasági folyamatoktól. Az
egyébként sikerágazatként elkönyvelt magyar idegenforgalom versenyképességét
természetesen nem növelik az egyre szembetűnőbb hiányosságok: a romló
közbiztonság vagy a szolgáltatások nem megfelelő színvonala. Az európai utazási
szokások alakulásáról rendkívül érdekes összeállítás jelent meg a Turizmus
Bulletin szakfolyóirat I. évfolyamának második számában. Az alábbiakban e
tanulmányból közlünk részleteket.

Európa helyzete a világ turizmusában

A WTO adatai szerint Európa állandó vezető szerepet foglal el a világ
turizmusában, jóllehet részaránya fokozatosan csökken. (A világ első helyén álló
fogadó ország Franciaország, a legnagyobb kiutazók pedig a németek.) Európa
szerepének halványulása összetett okokra vezethető vissza: újabb és újabb régiók
kapcsolódnak be a turizmus fogadásába, a repülőjáratok behálózzák az egész
Földet, könnyebbé válik az utazás. A turisták pedig egyre több újdonságot
igényelnek, és egyre nyitottabbak az ismeretlen kultúrákra, tájakra – az
űrutazásokig bezáróan. Egyúttal megnövekedett a természetorientált, az
egészségorientált és az aktív időtöltéssel kombinált utazások kereslete.

Ami az európaiakat illeti, utazásaik döntő hányada a kontinensre, főként a
mediterrán térségbe irányul, kisebb része pedig leginkább az USA-ba és
Dél-Afrikába. Az utazási szokásokat rendkívüli mértékben befolyásolják a
politikai–gazdasági folyamatok – ez különösen a 90-es évek elején volt
érzékelhető. Az Öböl-háború, a volt Jugoszláviában zajló háború, a
repülőszerencsétlenségek, a terrorista merényletek és főként a főbb "küldő"
országokban (Németország, Franciaország, Hollandia, Olaszország, Svájc)
bekövetkezett gazdasági recesszió nem kedvezett a turizmus növekedésének.

Növekvő keresleti tendencia: az élményturizmus

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a XXI. században a turizmus motivációi között
az élményszerzés egyre inkább kiszorítja a pihenést és a kikapcsolódást. Úgy
tűnik, a felpörgetett életet élő, főként városlakó ember nemigen tudja élvezni a
kéthetes semmittevést a vízparton – pedig éppen ő számít az irodák szemében
igazán potenciális turistának. Leginkább a jólétben felnőtt új generáció vár el
mind több élményt egy nyaralástól, de az idősebb korosztályok kalandéhsége is
folyvást nő – jóllehet ma még a pihenés hagyományos formái vannak túlsúlyban.
Egyre gyakoribb például, hogy üzletemberek aktívan töltik el a szabadságukat:
megnőtt a kalandtúrák, a vadvízi evezés, a sziklamászás, a barlangászat iránti
érdeklődés. Mások lakóhajóval indulnak útnak, vagy vulkántúrán, szafarin vesznek
részt. A kínálat bővíthető, sőt! Hiába emelkedik a szolgáltatások színvonala,
mára egyértelművé vált, hogy az egyes turisztikai vállalkozások nem maradhatnak
tartósan versenyben, ha nem képesek a színvonalas szolgáltatásokon felül egyre
magasabb élménytartalmú kínálatot nyújtani. A kérdés az, hogyan lesz képes a
turizmus-szakma a XXI. század küszöbén folyamatosan új ötleteket szállítani. A
turisták már szinte mindent láttak, az utazások mindennapossá válnak, nehéz lesz
új "kalandokat" kitervelni.

Űrturizmus

Az új idők új igényeire bizonyos fokig megoldást jelentenek a modern, mesterséges
és tökéletes nyaralóparadicsomok. A jövőben ezek lehetnek képesek biztosítani a
bűnözés, csúcsforgalom és légszennyezés nélküli egzotikus élményeket. Egyre
nehezebbé válik azonban valóságh? élményeket kínálni. A XXI. század turizmusa
– a világ legnagyobb munkáltatója – mindent túlélhet: háborúkat,
konfliktusokat, válságokat. Egyedül csak az unalom ellen nem védekezhet. Márpedig a
jól szervezett, tökéletesen kivitelezett programok kérlelhetetlenül unalmassá
válnak. A kaland- és élménycentrikus nyaralás viszont lehetőséget teremt arra, hogy
átmenetileg eltérjünk a hétköznapi kulturális szabályoktól. A jövőben
felértékelődnek az olyan utazások, amelyek nem a technikai civilizáció eredményein,
hanem a "vadregényes" természet szépségén és erején alapuló élményeket
kínálnak. Ezeken a kalandos utakon a mesterséges félelelmérzet és a
teljesítőképesség kipróbálása a lényeg. A feszültség beépített és
szabályozott, a veszély érezhető, de korlátozott, unalomra pedig esély sincs. Mindez
sok szempontból jövedelmező: a kalandtúrák fontos kellékei az élményipar által
futószalagon gyártott kalandfelszerelések is.

A jóléti társadalmak másik kedvtelése: a kockázatturizmus

Ha az élményturizmus által kínált korlátozottabb veszélyhelyzetek sem elégítik
ki a mindig újabb és újabb dolgok után vágyakozó – tipikusan fogyasztói –
mentalitást, ha már nem oldják az unalom életérzését, akkor csillagászati
összegekért valódi életveszélybe is lehet kerülni. Ezt hívják
kockázatturizmusnak. Megfelelő mennyiség? pénz és bátorság birtokában
benevezhetünk a híres Paris-Dakar ralliversenyre (idén 3 halottja volt), vagy akár
elutazhatunk egy-egy válságövezetbe is. Például 1995-ben, mely még háborús év
volt, megfelelő felkészítés után 89 ezer német turista látogatott Horvátországba,
legtöbbjük saját kocsiján.

Ugyanígy virágzó jövőre számíthat a katasztrófaturizmus is. Az emberek szívesen
kilesik mások sorsát, tragédiáját. Így Amsterdam legrosszabb hír? negyede, illetve
az ottani 1992-es légikatasztrófa helyszíne is felkerült a városnéző programok
kínálatába.

Lelki felkészülés, tudattágító túrák

A Cash Flow 1998/3. számában "Ínyenctúrák" címmel további turisztikai
kínálatokról olvashatunk. Az előzőektől eltérő élményt, lelki újjászületést
ígérnek a zarándokutak, amelyeken a normál turisztikai utakat ötvözik a vallási
vonatkozású helyszínek, kegyhelyek felkeresésével, és vallásgyakorlásra is
lehetőség van. Lelki vezető kíséri ezeket a csoportokat Rómába, Lourdes-ba,
Fatimába. Ezek az utak jellemzően nem a tehetősebb, és nem is a fiatalabb rétegeket
vonzzák.

A tudattágító utazásokon a látvány élvezetét összekötik a lélek
megismerésének ígéretével. A résztvevőket Andalúziában az "élet folyóján"
kalauzolja a jógi, a dél-amerikai indiánok vagy a szibériai népek között
belelátnak a sámánizmus ősi rejtelmeibe, meditálhatnak nepáli kolostorokban. A
nyugat-európai középosztály csapatostul tódul ezekre a léleklátó utakra. Évente
20-30 százalékkal nő a résztvevők száma, így ez nagyon ígéretes m?faj az irodák
számára. Az elkövetkező években 2-4 millió német, az EU-ból összesen 12-15
millió ember indul lelki tanulmányútra. A "hely szelleme" nyilván sokat számít,
ezért kell például egy asztrológiai elmélkedést a Kheopsz piramisnál tartani.
Egyheti mágia és kozmikus energia legalább 200 ezer forintnyi összegbe kerül – és
nyilván anyagi-szellemi hasznot hoz a fogadó országok számára is. A tipikus lelki
turista 30 és 55 év közötti, nőnemű, és hisz a szent helyek különös erejében.

Hazai tájakon

A fentiek tükrében elmondható: Magyarországra az emberek leginkább a hagyományos
kikapcsolódási formák kedvéért jönnek, vagyis üdülni, pihenni. Idegenforgalmunkban
jelentős szerep jut a gyógytu-rizmusnak, a kulturális jelleg? látogatásoknak, a
bevásárlóturizmusnak vagy a rokonlátogatásoknak. A legtöbben Németországból,
Ausztriából érkeznek hozzánk, de jelentős a skandináv országokból és Svájcból,
Franciaországból, Olaszországból, a szomszédos területekről, és újabban
Angliából idelátogatók száma is. A turisták összességében elégedettek itteni
tapasztalataikkal – nem kifogásolják például a hazai árakat –, értékelik a
vendégszeretetet, a szép tájakat, a gasztronómiát. Fenntartásaik vannak viszont a
higiéniai körülményekkel, a környezetszenynyezéssel, a magyarok nyelvtudásával, a
hiányos információs hálózattal szemben, nem beszélve a romló közbiztonságról
vagy a vendéglátóipari visszaélésekről. A legutóbbi évek tapasztalatai azt
mutatják, hogy hazánkban a szolgáltatások minősége, kulturáltsága még mindig nem
közelíti meg a nyugati színvonalat.

Magyarország egyik legfőbb vonzereje régebben a jó közbiztonság volt – ennek
romlása ma rossz értelemben vett "kalandturizmussá" változtatja az itteni
időtöltést. A probléma alapvetően nem rendőrségi ügy, de – mint Demszky Gábor
június végi sajtótájékoztatóján elhangzott – a hatóságok bűnüldözési
hatékonyságát szükséges lenne növelni. Ami a túlszámlázásokat illeti, Meggyes
István, a Magyar Turizmus Rt. igazgatója nemrégiben azt nyilatkozta, hogy ez a
jelenség a vendéglátásnak csak egy kicsi, meghatározott körére jellemző. A
Fogyasztóvédelmi Felügyelőség közreműködésével született kiadvány azon
vendéglátóhelyek listáját adja meg, amelyekre nem szokott panasz lenni.

Olvasson tovább: