Kereső toggle

Szabadidő a családdal

Ne váljatok el, apu

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A felnőtt-társadalom 8-10 százaléka szenved olyan
személyiségzavarokban, melyeket a szülők válása okozott.
Magyarországon a statisztikák szerint tíz házasságból hat
végződik válással. Az okok közül legtöbben a
házasságtörést, az alkoholfogyasztást, a munkahelyi
konfliktusokat, az anyagi élet nehézségeit teszik az első
helyre – legalábbis a bírói gyakorlat ezt támasztja alá.

A gyermekek életkortól függően másképp reagálnak a
családi fészek széthullására. Az óvodáskorúak
"legkevésbé" veszik észre a torzsalkodásokat. Tágra
nyílt szemekkel keresik a papa vagy a mama érintését,
ölelését, becéző szavait. Nem értik, miért tűnt el egyik
pillanatról a másikra a papa. A létrejött új helyzetet
nehezen tudják megemészteni, annál is inkább, mert ekkor még
hiányzik a később jellemző önálló gondolkodás.

Számos szülő (valljuk be pedagógus is) értetlenül áll a
gyermek váratlan teljesítményromlása, újkelet? dadogása,
elveszített szobatisztasága, síróssá vagy éppen
verekedőssé vált viselkedése előtt. Hét- és tizennégy
éves kor között áll be a legsérülékenyebb korszak. A
gyermekek nemritkán a veszekedések, a gyűlölködések
szemtanúi, áldozatai. Némelyek kénytelenek elviselni a
szülői alkoholizmust, kisiskolás létükre sokszor ők
jelentik a szülők támaszát. Nemegyszer rákényszerülnek,
hogy szaladjanak orvosi vagy egyéb segítségért. Súlyosan
tévednek azok a szülők, akik megfeledkeznek arról a
tényről, hogy a gyermek képes különbséget tenni a józan
és meggondolt, valamint az ittas és hanyag szülő között.
Ennek köszönhetően általában józan ítéletet képesek
alkotni az őket körülvevő viszonyokról, elsősorban
szüleikről.

Ezek a helyzetek gyakran a felnőttkorba nyúló gyűlöletnek,
meg nem bocsátásnak lesznek az alapjai, melyek a szülők heves
bírálatához, alkalmanként érzelmi és anyagi zsarolásához
is vezetnek. Ugyanakkor tág kaput nyit a deviáns életvezetés
számára. Nem véletlen, hogy ezeknek a fiataloknak fokozott
nehézséget jelent a kapcsolatépítés, nehezebben nyílnak meg
embertársaik felé. Így van ez, amikor barátságról van szó,
s akkor még a torzult családképről, az apa- és
anyamodellről nem is ejtettünk szót.

Az Egyesült Államok – felismerve a család intézményének
semmihez sem fogható jelentőségét – évek óta erkölcsi
támogatást nyújt, pénzügyi szerepet vállal a család
intézményének megerősítésében, állami szinten és a civil
szervezetek erősítésének terén egyaránt. A videós,
televíziós pornográfiával vagy a dohányzással szemben mind
nagyobb lendülettel lépnek fel. Nem véletlen, hogy az amerikai
átlagpolgárok többségében megütközést keltettek a Clinton
elnök magánélete körüli események. Nálunk rendkívül
visszatetszőnek tűnik, hogy a média előkelő helyet biztosít
a család értékeit romboló x-szögű, veszekedésekkel
átszőtt szerelmi történeteknek, amelyek állandósítják az
összeférhetetlenség, a harag, a házi erőszak légkörét a
képernyőn. A Dallas-sorozat végén hozták nyilvánosságra,
hogy az alkoholista-szerepet játszó színész élete valóban
vakvágányra futott a tényleges alkoholizmus miatt.

Billy Joe Daugherty magyar nyelven is kiadott Erős család
cím? kötetében számos kulcsfontosságú tényezőt emel ki,
amelyek a családok széthullásához vezetnek. Ezek egyike, hogy
a családtagok kölcsönös mellőzése a kapcsolatok
elhidegüléséhez vezet. Modern kifejezéssel azt mondhatnánk:
fejleszteni szükséges a kommunikációs képességet. Ez
nemcsak a stílust, hanem az egymásra fordított időt, a
kapcsolat mélységét is érinti. A problémák pedig nagyon sok
esetben itt kezdődnek. Sokan megspórolhatónak vélik azokat a
rendkívül értékes együttléteket, amikor a férj és a
feleség meg tudja osztani egymással gondolatait. Pedig
elfoglalt embereknél ez még azt is megéri, hogy a naptárba
bejegyezve elsőbbséget biztosítsunk ennek a programnak.
Ugyanis sokkal fontosabb, mint az egyéb szabadidős
elfoglaltságok, amelyek ezt helyettesítenék. Időt kell
szakítani egymásra. Semmi nem pótolja a szeretet, az
elfogadás, az őszinte megértés atmoszféráját. Az őszinte
kapcsolatot meghiúsíthatja a másik fél iránti érdeklődés
hiánya. Ha tudunk figyelni egymásra, helyes, ha szabadidős
programjaink egy részét is közösen tervezzük. Ne csak a
főnökeinkkel teniszezzünk, barátainkkal biciklizzünk vagy
teázzunk. Kiránduljon, szórakozzon együtt a család. Vonjuk
be feleségünket is kedvenc időtöltésünkbe, a feleség pedig
szerezzen örömöt azzal, hogy részt vesz férje
elfoglaltságaiban, és fordítva.

Sok válás hátterében az húzódik meg, hogy a hibák
beismerése elmarad. Ez megeshet a dolog lekicsinyléséből,
vagy "elvh?" büszkeségből is. Egyik sem helyes gyakorlat.
A formálódó igazságérzettel rendelkező gyermekeket
különösen megviseli a hazugság otthoni mindennapi gyakorlata.

A házasság problematikájával nemcsak ma foglalkoznak egyre
többen. A Bibliában Jézusnak is feltették a kérdést: mi az
oka a válásoknak. Jézus rendkívül egyszer? dolgot nevezett
meg: a ti szívetek keménysége miatt van ez így. Ennek
ellenkezője pedig a szelíd, lágy szív, amelyben van helye
Istennek is, a házastársnak is, a gyermekeknek is, ahonnan nem
szorítható ki a szeretet. Sokakat pedig épp a gyermekeikért
érzett felelősség ébreszt rá az egyéni erkölcsi
megújulás szükségességére.

Olvasson tovább: