Sport

Még nem elég gömbölyű

Málnási Kinga — Thu, 02 Feb 2012 14:20:06 +0100

A csoportmérkőzéseken mutatott teljesítményt alapul véve akár igazi bravúrra is számítani lehetett férfi kézilabda-válogatottunktól a szerbiai Európa-bajnokságon. Végül meg kellett elégednünk az eredeti célkitűzéssel, vagyis a nyolc közé jutással.

A „halálcsoportban" kiválóan teljesített Mocsai Lajos csapata: ikszeltünk az oroszokkal és a vb-bronzérmes spanyolokkal, majd gigászi küzdelemben győztük le az olimpiai, világ- és Európa-bajnok franciákat. Ez utóbbi mérkőzést még sokáig emlegetni fogják a sportág szerelemesei. „Mindig fantasztikus dolog sikert elérni. A csapatunk 150 százalékkal küzdött, igaz, sokszor volt szerencsénk is. Ezzel együtt megérdemelten nyertünk, ilyen közönség előtt könnyebb tűzbe jönni. A folytatásban ugyanilyen meccseket fogunk játszani, de nem szabad elbíznunk magunkat. A küszöb elé léptünk" - nyilatkozta teljes joggal a mérkőzés legjobbjának választott Fazekas Nándor, aki 48 százalékos hatékonysággal védte a magyar kaput.

A csapat ezzel harmadik helyen találta magát középdöntős csoportjában, a magyar szurkolók pedig megkezdték népvándorlásukat Újvidék felé. A Fazekas által emlegetett küszöböt azonban nem sikerült átlépnünk. Az egyértelműen erősebb Izland ellen, és a verhető, de nagyszerű napot kifogó szlovénokkal szemben sem sikerült a bravúr. Talán más lett volna a helyzet, ha a három megerőltető csoportmeccs nem vesz ki ennyit Ilyésékből, vagy ha Iváncsik Tamás nem sérül le, vagy Zubai Szabolcs nem izomszakadással játszik az oroszok elleni találkozótól fogva. A horvátok elleni utolsó középdöntőbeli mérkőzésen a 14 gólig jutó Császár Gábor és az időszakonként a franciák elleni formáját idéző Fazekas csaknem megnyerte a mérkőzést. A társak azonban nem zárkóztak fel hozzájuk, ráadásul az utolsó másodpercekben Mocsai kapitány is végzetes hibát vétett: éppen akkor kért időt, amikor gólt szereztünk, ami a győzelmet és az ötödik hely valamelyikét jelentette volna, ha megadják. Így 24:24 lett a vége, és be kellett érnünk a nyolcadik hellyel. Ez ugyan az eredeti célkitűzésnek, vagyis a nyolc közé jutásnak megfelel, de az evés közben megjött étvágy kielégítetlenül maradt. Az elődöntőben egyébként a szerbek és a horvátok, valamint a spanyolok és a dánok küzdenek meg egymással.

A magyar válogatott következő megmérettetése az áprilisi olimpiai kvalifikáció lesz, a cél pedig természetesen: London.

Vízilabda: Eddig 100% siker

A magyar férfi vízilabda-válogatott csoportelsőként, százszázalékos teljesítménnyel jutott be a hollandiai Európa-bajnokság elődöntőjébe, ahol Montenegró legjobbjaival találkozunk. A magyar válogatott mind az öt mérkőzését jó játékkal megnyerve jutott túl a csoportküzdelmeken, az alapszakasz legerősebb ellenfelei közül sem a világbajnok olaszok, sem a görögök nem tudták igazán nehéz próba elé állítani a társaságot. „A csoportmeccseken nagyon nyugodtan, tényleg végig jól pólóztunk, eddig kivétel nélkül mindenki hozta az elvárhatót. Nagyjából összeállt a csapat, Kásás Tamás visszatérése is igen jót tett a csapatszellemnek, olykor már a medencebeli összekacsintások is mutatták, hogy minden rendben a vízben is. A fő cél persze a londoni olimpia, ám ehhez ez az Európa-bajnokság is jelentős állomás, fontos teszt, s azt mondhatom, ebben a válogatottban rengeteg érték és erő van, bármi lehet a vége" - nyilatkozta az MTI-nek Beck György csapatvezető, a Magyar Vízilabda Szövetség alelnöke.

Bejutott az elődöntőbe a női vízilabda-válogatott is, amely lapzártánk után a görögökkel küzd meg a döntőért. A legjobb öt közé kerüléssel azonban a csapat már biztosította helyét az áprilisi olimpiai kvalifikációs tornán.

Roma Juniors - Hátrányban az előny

Hetek Online — Thu, 02 Feb 2012 06:50:39 +0100

Van egy csapat Magyarországon, amely eddig mindössze egy alkalommal szenvedett vereséget, és átlagban 20 gólt lő mérkőzésenként. A csapat tagjai egytől-egyig mind nehéz sorban élnek, egyetlen szórakozásuk a futball, amit borzalmas körülmények között űznek a mindennapok során.

A csapatot Roma Juniorsnak hívják, ötéves lurkók alkotják, akik Salgótarján szegénynegyedében, Zagyvapálfalván rúgják a bőrt. A fenti adatok bizonyítékul szolgálnak: a legtöbb srác rendelkezik azokkal a képességekkel, amikkel csak az igazán nagyok. Hogy éppen szegények, arról ők sem tehetnek...

A Roma Juniors Egyesület 2011-ben alakult. Ezek a fiatalok már korábban is minden idejüket a grundon - még léteznek - töltötték, de szervezett keretek között csak tavaly ősztől kezdve tudtak sportolni. A salgótarjáni gárda az ősszel már részt vett a Bozsik-programban, megverte az FTC korosztályos csapatát, és 28-1-el ütötte ki a Csepelt...

Az egyesület 5 korosztállyal működik - U7, U9, U11, U12, serdülők -, és előfordulhat, hogy a jövőben olyan roma tehetségeket ad a magyar labdarúgásnak, mint amilyen egykor volt Farkas János, vagy éppen Pisont István.

nb1.hu / romajuniors.hu

Miért hagyta ott fél év után dagesztáni klubját Dzsudzsák Balázs?

Málnási Kinga — Thu, 26 Jan 2012 16:40:45 +0100

Újból megdöntötte a saját maga által felállított magyar átigazolási rekordot Dzsudzsák Balázs, aki 19 millió euróért került a Dinamo Moszkvához a dagesztáni Anzsi Mahacskalától. Menedzsere szerint a magyar válogatott labdarúgó számára ez mindenképpen előrelépés, ám a távlati cél továbbra is az angol vagy a spanyol bajnokság.

Tavaly júliusban nagy visszhangot kiváltó igazolástól volt hangos a nemzetközi sportsajtó: Dzsudzsák Balázs távozott addigi sikereinek helyszínéről, a PSV Eindhovenből. A célállomás nem volt más, mint a dagesztáni Anzsi Mahacskala. A válogatott játékosra és menedzserére idehaza sorra záporoztak a kritikák, amelyek között voltak szakmai érvekkel alátámasztott vélemények éppúgy, mint irodalmi művekbe nem illő szurkolói gondolatok. Az általános vélekedés egyöntetű volt: Balázs hibát követ el azzal, hogy egy addig ismeretlen csapathoz igazol pusztán - szóltak a vádak - az anyagi javakat tartva szem előtt. Az akkori, 14 millió eurós transzfer egyébként rekordnak számított a magyar labdarúgókat tekintve.

Az 1991-ben alapított klubot a 2000-es évek elején vásárolta fel egy orosz milliárdos, Magomed-Szultan Magomedov, aki egy igazán nagy klubot szeretett volna létrehozni a Mahacskalából. Ehhez a tervhez híven igazolta le a brazil világbajnok Roberto Carlost, majd Dzsudzsák Balázst, továbbá mélyen „a zsebébe nyúlt" a kameruni válogatott Samuel Eto'o aláírásáért is. Ezen nevek hallatán azt gondolhatnánk, mi sem lehet egyszerűbb, mint ilyen játékosok mellett kimagaslóan szerepelni. A balszerencse azonban közbeszólt: Dzsudzsák még augusztusban súlyos kulcscsonttörést szenvedett az egyik bajnoki mérkőzésen, így hosszú hónapokra harcképtelenné vált. A dagesztáni együttesben összesen nyolc meccsen lépett pályára, átlagosan 49 percet játszott, gólt nem szerzett.

Az újabb klubváltás okairól Balázs menedzsere, Vörösbaranyi József így nyilatkozott lapunknak: „Ennek egyszerű oka van, a Dinamo Moszkva olyan ajánlatot tett le az asztalra, ami egyértelműen előrelépés Balázs számára." Ennek ellenére a mostani klubváltás is felemás hangulatot váltott ki a hazai futballtársadalomból. A menedzser szerint azonban az „Anzsi-őrületnek" már vége, és bár most is vannak kritikusok, mint ahogy a jövőben is lesznek, ám a döntéseket nem az ő véleményeik alapján hozzák. „Nem kell mindenkinek egyetérteni velünk, de úgy gondolom, józan döntést hoztunk, a Dinamo nagy múltú, tradicionális futballklub"- tette hozzá. Ha racionálisan nézzük, akkor vélhetően a következő lépcsőfoknak egy nagy nyugat-európai klub lehet a cél a magyar tehetség számára. „Vázoltam Balázsnak azt a jövőképet, hogy a következő állomás egy spanyol vagy angol topklub lehet. Jelenleg azonban a Dinamo Moszkva játékosa, legyünk rá büszkék"- zárta mondandóját Vörösbaranyi József.

A Dinamo a Szovjetunió egyik legsikeresebb klubja volt, 11 alkalommal nyerte meg a szovjet bajnokságot, hatszor a szovjet kupát. A fővárosi csapat jelenleg harmadik az orosz bajnokságban, a második CSZKA mögött egy pont a hátránya, az éllovas, Huszti Szabolcsot is foglalkoztató Zenit pedig héttel előzi meg. A Dinamónak jelenleg nincs saját stadionja, a most épülő VTB Arena 2016-os átadásáig a csapat a Himki Arenában játssza hazai meccseit, csakúgy, mint a nagy rivális CSZKA Moszkva. A csapat vezetőedzője a klub egykori játékosa, az 50 esztendős Szergej Szilkin.

Dzsudzsák Balázs olyan játékosokkal szerepelhet majd egy csapatban, mint a német Kevin Kurányi, az ukrán Andrij Voronin vagy a bosnyák Zvejdan Misimovic. Balázsnak csapata dubai-i edzőtáborában nyílik alkalma a társakkal való ismerkedésre.

Egyébként azzal, hogy a 19 millió eurós transzfer keretében Dagesztánból Moszkvába tette át a székhelyét, saját rekordját megdöntve lett minden idők legdrágábban leigazolt magyar futballistája. Az orosz Premjer-ligában pedig a negyedik legértékesebb játékossá lépett elő. Ezek a rekordok teljesen érthetőek, Balázs jelenleg a hazai futball legmagasabban jegyzett játékosa, és ez a piaci árán is megmutatkozik. Jövőjére nézve biztató lehet, hogy ennyi pénzért általában nem a padra vesznek játékosokat, még akkor sem, ha manapság az orosz tulajdonosok szinte bárkit megvásárolhatnak.

Pajor Kornél, a gyorskorcsályázás megújítója

Hetek Online — Thu, 26 Jan 2012 13:55:07 +0100

A városligeti műjégpályán találkozhattunk a Svédországban élő Pajor Kornéllal. Az 1949. évi oslói gyorskorcsolyázó világbajnokságon összetettben világbajnok volt, majd két világcsúcsot állított fel: öt-, illetve tízezer méteren. Továbbá kétszeres vb- és kétszeres Eb-bronzérmes. Mint ismert építész, 1956-ban harminc – Magyarországról érkezett – kollégájának szerzett állást Svédországban. Mindennap súlyt emel, korcsolyázik, és évente kétszer autózza le a Stockholm–Budapest távolságot oda-vissza. Július 1-jén lesz 89 éves.

Büszkén hirdetjük és örömmel fogadjuk - a más nemzetbeliektől is -, amikor hangoztatják, hogy „a magyar az sportnemzet". Valóban, Hajós Alfrédtől (1896) Pekingig bezárólag 468 érmet szereztünk a 25 nyári olimpiai játékon, ebből 160 az aranyérmek száma. Kétszáznyolcvanöten mondhatják magukat olimpiai aranyérmesnek csöppnyi országunkban. Ezeknek az érmeknek a 99 százalékát a nyári olimpiai versenyeken szereztük. A világbajnoki statisztikák ugyanerről az arányról tanúskodnak. Ezért nevezhető rendkívülinek, hogy Magyarországnak van egy gyorskorcsolyázó világbajnoka, egykori világcsúcstartója. A gyorskorcsolyázás a téli sportok egyik legnépszerűbb sportága. A nyári spor-tok közül ez megfelel az atlétika (sportok királynője) futószámainak, melyeknek köztudottan kiemelt a nézettsége. Pajor Kornél tehát magyarként ennek a sportágnak került fel a csúcsára.

Pajor Kornél 18 évesen (1941) a Budapesti Korcsolya Egyletben csatolta fel először a hosszú korcsolyát. Egy évvel később a Budapesti Haladás Egyletben már építész hallgatóként kezdett kerékpározni. Az előbbiben elég hamar jöttek a sikerek. 1943-ban Hamburgban, majd Klagenfurtban nyert először nemzetközi versenyt ezerötszázon és ötezer méteren. Újító volt. Megváltoztatta a gyorsításhoz szükséges elrugaszkodás irányát. Addig a hátrafelé történő mozdulatot oldalra végezte el. Ez több erőt igényelt, de jelentősen gyorsabbá vált a korcsolyázás haladási sebessége. A mai gyorskorcsolyázásnak is ez a technikai újítás az alapja. 1947-ben főiskolai világbajnokságon ezüstérmet szerzett. 1948-ban a St. Moritz-i téli olimpián az esélyesek közé számított. Bár tízezer méteren „csak" negyedik lett, ez eddigi legnagyobb sikerünknek számít ebben a sportágban. (Hunyadi Emese ezerötszáz méteren osztrák színekben lett olimpiai bajnok.) Egy évre rá, 1949-ben Oslóban, a világbajnokságon már a magyar Pajor Kornéltól voltak hangosak a hírközlő szervek - a korizás őshazájában, Norvégiában. A négy távból álló összetettnek lett a világbajnoka. Azóta legjobb gyorskorcsolyázóink ezt az eredményt még megközelíteni sem tudták.

A bajnok nem akart hazajönni. Jól érezte, hogy tehetséges építészként nagyobb megbecsülésre számíthat Svédországban. Végül ott telepedet le. Regényes történettel szerelte le a csapatba épített politikai tisztet: elérte, hogy a csapatvezetőnek ki kelljen osztania egy rövid időre az útleveleket - és ez már elég volt számára az elszakadáshoz.

Sokat dolgozott, így a versenysportra kevesebb idő és háttérsegítség jutott. Azért mégis összehozott 1951-ben egy vb-bronzot, 1952-ben egy Eb-bronzot, immár sárga-kék színekben. 1953-ban ismét a csúcson volt, mivel öt- és tízezer méteren is megjavította a világcsúcsot a svájci Davosban. A világcsúcsért kapott aranyóra a legkedvesebb relikviája. „Ha flancolni akarok, felveszem ezt az aranyórát" - mondja.

Közben egyre ismertebb és elismertebb építész lett. Az ő terve alapján alakították ki Stockholm új repülőterét. 1955-ben vette meg első Porsche sportkocsiját (most a tizenegyediket használja). 1956-ban előadásokat és gyűjtéseket szervezett. Volt, mikor templomokban, a szószékről tette ezt, hogy minél eredményesebb lehessen. Sok ezer menekültnek igyekezett segítséget nyújtani, többek között több mint harminc építésznek szerzett állást. A „lelépés" után tizennégy évvel, 1963-ban vette magának a bátorságot, hogy enyhítsen honvágyán, és hazajöjjön. Azóta rendszeresen jár haza, és kétszer egy évben autózza le a Stockholm-Budapest távolságot, oda-vissza. Repülni inkább csak a Porschéval szeret, nem a levegőben - jegyzi meg. Itthonról házasodott másodszor, 1968-ban.

„Jó itt lenni a Városligetben, és nézni ezt a felújított pályát és ezeket a nagyszerű bajnokokat, a harmonikus mozgásukat" - mondja találkozásunkkor. Hozzáteszi: régen a szél befújt a ruha alá, és ott is maradt fékszárnyként. „Sokat fejlődött ez a sport is, a jégtől a koriig. Boldog vagyok, hogy ennek az egésznek részese lehettem. Szeretném, még sokszor megtenni ezt a távolságot a két otthonom között, hiszem azt, hogy segít ebben a minden reggeli súlyzózás és a korcsolyázás" - magyarázza. Kornél bácsinak csak kora matuzsálemi, a gondolkodása ifjú.

Mesterhármas aranylabdával

Málnási Kinga — Thu, 19 Jan 2012 12:20:32 +0100

Elsöprő győzelemmel, a szavazatok majdnem felét bezsebelve ismét Lionel Messi kapta a futballvilág legelőkelőbb elismerésének tartott FIFA Aranylabdát. Az argentin zseni sorozatban harmadszor nyerte el a díjat, nem kis fejtörést okozva ezzel a futballközvéleménynek. A trénerek közül az FC Barcelonával a tavalyi évben öt címet szerző Pepp Guardiola kapta a legtöbb szavazatot, az év góljáért járó Puskás-díj pedig a brazil Neymar kezébe került.

Michel Platini, az Európai Szövetség elnöke mosolyogva álldogált a színpadon az Aranylabda átadását megelőző másodpercekben. Ekkor már nyilván ő is tudta: a mai naptól kezdve többé már nem ő lesz az egyetlen, aki megszakítás nélkül háromszor is karjaiban tarthatta a díjat. És néhány perccel később valóban, maga is gratulálhatott az alacsony termetű, immár háromszoros aranylabdás argentin csatárnak.

Nagy meglepetés nem született ezzel a Zürichben hétfőn este tartott gálán, mégis sokan húzhatták a szájukat a döntéssel kapcsolatban. Tehette ezt elsősorban Xavi Hernandez, aki már második alkalommal - tegyük hozzá, teljesen jogosan - számíthatott arra, hogy ő lesz a befutó, jóllehet neki igazán a tavalyi kudarc fájhatott. Mindkettejük csapattársa, Carles Puyol erről úgy vélekedett, hogy ha Messi nem a Barcelonában futballozna, már Xavi is megkapta volna a díjat. De nemcsak ő, még jó páran másnak adták volna az „aranylasztit". A számok azonban magukért beszélnek, a többség szerint megkérdőjelezhetetlen volt Messi győzelme, akit lehet nem kedvelni, a tudás azonban, ami mögötte van, letagadhatatlan. Ráadásul ebben az évben még talán az előzőnél is inkább kiérdemelte az elismerést, hiszen 2011-ben nem rendeztek argentin kudarccal végződő világbajnokságot, a Barcelonával pedig a megszerezhető hat serleg közül ezúttal csupán a Spanyol Királykupáért járót nem sikerült a magasba emelni. Persze a vörös-kékek sikereire Xavi is bőven hivatkozhat, akinek háttérmunkája nélkül talán Messi sem lenne az igazi - de tudjuk, hogy nem csak a csapatokra igaz az egyszerű közhely: a futballban mindig az a fél győz, amelyik több gólt szerez.

A Nemzetközi Labdarúgó Szövetség és a France Football magazin által közösen odaítélt FIFA Aranylabdát a megszokott módon a nemzeti válogatottak edzőinek, csapatkapitányainak és nemzetenként egy-egy sportmédia-képviselőjének szavazata alapján osztották ki. Egervári Sándor, a mieink szövetségi kapitánya első helyen Messire szavazott, de ugyanígy tett Fabio Capello, az angolok és Vicente Del Bosque, a spanyolok edzője, hogy csak a legnagyobbakat említsük. Gera Zoltánnál azonban az első háromban sem találjuk az argentin nevét, ő inkább Xavinak ajándékozta volna a díjat. A magyar újságírókat Imre Mátyás, az európai szövetség (UEFA) munkatársa, az nb1.hu alapítója képviselte, nála Messi, Xavi, Ronaldo volt a sorrend.

„Messi már így is a legnagyobbak között lesz, de ahhoz, hogy valóban minden idők legjobbjai közé emelkedjen, világbajnoki címet kell szereznie" - nyilatkozta Platini, aki játékosként harmadik és negyedik is volt vb-n a francia válogatottal, győzelmet azonban sohasem ünnepelhetett. Erre a szavazatok 47,88 százalékát beszerző, alig huszonnégy éves csillagnak azonban még meg lehet az esélye, feltéve, hogy rendeződnek nemzeti válogatottjának örök edzőproblémái.

Messi egyébként elmondta, hogy rendkívül büszke, hogy zsinórban harmadszor megkapta a díjat, és utalt arra is, hogy szeretné megosztani ezt a kitüntetést azokkal az emberekkel, akik segítik, csapattársaival - köztük külön kiemelte Xavit és edzőjét, Pepp Guardiolát, akinek egyébként is bőven van oka az ünneplésre, hiszen az év edzőjének választották (lásd keretes írásunkat).

A tavalyi díjátadón Messi zavarában kidugott nyelvvel lépett színpadra, és bár ezúttal ez elmaradt, a tőle megszokott gyermeki stílusban beszélt és viselkedett, úgy, ahogyan azt a pályán is megszokhattuk tőle. Merthogy az argentin filmbe illő élettörténete egy olyan játékossá alakította a csatárt, aki mindig gyermeki lelkesedéssel fut ki a pályára, aki nem a balhéiról és kihágásairól híres. Emiatt is érezhetjük úgy, hogy idén újra tényleg a világ legjobb játékosának kezébe került az Aranylabda. Lionel Messi kezébe, huszonnégy évesen, immár harmadszor.

Guardiola, az aranyedző

A spanyol Pepp Guardiolát (Josep Guardiola i Sala) alig negyvenévesen választották meg az év edzőjének. Az „örök elegáns"-ként elhíresült tréner már játékosként beírta magát az FC Barcelona történelmébe, az ott töltött évei alatt csapatkapitánnyá nőtte ki magát, hatszor ünnepelhetett spanyol bajnoki aranyérmet, de a Bajnokok Ligája és az UEFA KEK-serlegét is magasba emelhette. Tagja volt a Johan Cruyff-féle álomcsapatnak, amelynek szárnyalásával kezdődött a Barcelona igazi sikertörténete. Olyan játékosokkal játszott együtt, mint Luis Figo vagy Ronaldo. Később Olaszországban is kipróbálta magát, hogy aztán profijátékos-karrierjének befejezése után, 2008-ban Frank Rijkaardot váltsa a katalán csapat kispadján. Nyugodtan állíthatjuk, hogy a Barca valódi hőskorszaka csak ezután kezdődött, csapatával az azóta megrendezett mindhárom bajnokságot megnyerte, kétszeres Bajnokok Ligája- és kétszeres klubvilágbajnoki győztes, de Spanyol Kupát, Spanyol Szuperkupát és UEFA Európai Szuperkupát is nyert. Az emberként is köztiszteletben álló, visszafogott, minden tekintetben elegáns edző kitüntetése - játékosáéhoz hasonlóan - nem nevezhető meglepetésnek.

Tim Tebow, az amerikai foci csodagyereke

Hetek Online — Thu, 19 Jan 2012 10:20:21 +0100

Sorozatos „cikizések", lesajnáló nyilatkozatok, cinikus internetes ellenkampány sem vette el Tim Tebow kedvét attól, hogy a profi sporttal járó dicsőséget hite népszerűsítésére is felhasználja. A 24 éves amerikai futballjátékos az utóbbi hetekben alaposan rácáfolt a korábban őt inkább megmosolyogtatóan lelkesnek, mintsem tehetségesnek tartó szakemberekre. Beugró emberként bejuttatta a Denver Broncost a rájátszásba, ahol a tavalyi Super Bowl-döntős Pittsburg-öt búcsúztatta egy filmbe illő mérkőzésen.

Timothy Richard Tebow 1987-ben született a Fülöp-szigeteken, ahol szülei, Pam és Bob keresztény misszionáriusként tevékenykedtek. Édesanyja még várandós volt az ötödik gyermekként érkező Timmel, amikor elkapott egy súlyos vérhasfertőzést. Az orvosok próbálták a szülőket lebeszélni arról, hogy vállalják gyermeküket, mivel úgy vélték, a baba halva fog világra jönni, sőt, az anya élete is veszélyben forog. Azonban Pam nem adta fel, hite és férje támogatása megsokszorozta erejét, és pár héttel később egy gyönyörű, egészséges kisfiúnak adott életet, aki ma már, több szakértő véleménye szerint is, a valaha volt legerősebb játékos az irányítói poszton, a maga 190 cm és 110 kg fölötti termetével. Tim és szülei a történtek miatt elkötelezett és sikeres kampányt folytatnak Amerikában az abortusz ellen.

A floridai Jacksonville-be való hazaköltözésüket követően az ifjút - testvéreihez hasonlóan - saját anyja oktatta az iskolai tanulmányokra. Tim magántanulóként is elkezdhetett a hozzá legközelebb eső csapatban játszani. Az ifjú titán ezt azzal hálálta meg, hogy többször is győzelemre vezette saját csapatait az amerikai bajnokságokon mind a gimnáziumi, mind az egyetemi éveiben. Rendkívüli teljesítményének köszönhetően ő lett az egyetlen futballista, aki már másodévesként is a magasba emelhette a legjobb egyetemi játékosnak járó Heisman Trophyt. A diplomáját Tim úgy vehette át, hogy már 5 amerikai, 14 Délnyugati Konferencia- és 28 floridai egyetemi rekordot tudhatott maga mögött.

A 2010-es Denverhez való igazolását követően az edzője szerint nem tudott semmi igazán maradandót alkotni, ezért úgy tűnt, hogy a 2011-es szezont is a kispadról fogja szemlélni másodirányítóként. Azonban Tebow egy újabb esélyt kapott, amikor a csapat vezetése az 1 győzelem és 4 vereség mutatójú szezonkezdet után úgy döntött, hogy Tim ismét pályára léphet kezdőként. Tim irányítása alatt a „denveri paripák" szélsebes vágtába kezdtek, és zsinórban 6 győzelmet arattak. A 6 győzelemből 5-öt az utolsó negyedben való fordítással nyertek meg, ebből 3-at hosszabbításban. Ráadásul az első, Miami elleni találkozót 15-0-ról fordították meg az utolsó 3 percben, a Chicago elleni mérkőzést pedig kevesebb mint 2 perc alatt nyerték meg 10-0-ás hátrányból 10-13-ra. Ezek az eredmények példátlan rekordoknak számítanak az NFL történetében, és sok Tebow-kritikust meggyőztek arról, hogy a ligában leggyengébb passzolási hatékonysággal rendelkező Tim ettől függetlenül az egyik legígéretesebb irányító: tipikus őserő, győztes típus, ide pedig ez kell.

A 6 mesés győzelmet követően azonban úgy tűnt, hogy megtalálták Tebow ellenszerét. A Denver veretlenségét a New England csapata törte meg, és ezt követően még két súlyos vereséget könyvelhettek el. Tebow és csapata az alapszakasz végén kivívta az AFC nyugati csoportján belül az elsőbbséget, így 6 év után ismét bejutottak a rájátszásba.

Itt a Denver csapata az első körben a tavalyi döntős Pittsburgh Steelerst fogadhatta hazai pályán, de a szakértők így is egyöntetűen az „acélvárosi" vendégcsapatnak jósoltak fölényes diadalt. Azonban a Denver - Tim kiváló passzjátékának is köszönhetően - döntetlent produkált rendes játékidőben. A mérkőzés folytatása pedig ma már történelem, ugyanis Tebow a hosszabítás első pillanataiban 80 yardos (a pálya összesen 100 yard) „touch down"-t ért el Demaryius Thomas elkapó- és futójátékának köszönhetően, amely egyben a meccs végét és a Broncos legjobb nyolcba jutását is jelentette. Menetelésüknek az idei bajnokaspiráns New England az elmúlt hétvégén véget vetett. Azonban a Tim Tebow által vezetett csapatnak nincs oka szégyenkezni, ugyanis így is minden előzetes várakozás fölött teljesítettek az idei szezonban.

A fiatal játékos nem csak a játékával keltett figyelmet. Tebow ugyanis hitvalló keresztényként mindent megtesz azért, hogy népszerűsítse a kereszténységet és a bibliai értékrendet. Tim egyetlenegy sajtótájékoztatón sem mulasztja el annak a lehetőségét, hogy hálát adjon Jézus Krisztusnak, és megköszönje a csapattársai által nyújtott támogatást. Amellett, hogy nem bulizik és nincs káros szenvedélye, kijelentette, hogy neki a felesége lesz az első nő az életében.

Névjegyévé vált az úgynevezett „tebow"-zás (tebowing), ami a térdre ereszkedve való imádkozást jelenti. Tim szokása divattá lett: vannak, akik viccből, cikizésből - az interneten például százával tűntek fel az imádkozó testtartást kifigurázó képek is -, mások viszont komolyan „tebow"-znak. Mivel Tim születését és életét isteni csodának tartja, ezért minden meccs előtt és után Istennek ad dicsőséget ilyen formában.

A Tebow-szabályként elhíresült tilalom pedig azt hivatott megakadályozni, hogy az amerikaifutballisták a szemük alá fessenek üzeneteket. Ugyanis az eredetileg a fényvisszaverődést csökkentő szem alatti festésre Timothy bibliai igehelyeket írt fel. Ennek egyik eredményeként például a „János 3:16"-ra az egyetemi bajnokság döntője után milliók kerestek rá a neten, hogy megismerjék a játékos által népszerűsített üzenet tartalmát, vagyis az evangéliumot.

A fiatal sportoló bátor és határozott kiállása Jézus Krisztus mellett nem mindenkinek tetszik. Idei utolsó meccse előtt az amerikai Salem több boszorkánya bejelentette, hogy szeánszot tartanak, amelynek keretében különböző okkult praktikákat vetnek be ellene, hogy ezzel segítség győzelemre az ellenfél csapatát.

Tim úgy gondolja, hogy az ige hirdetése csak akkor éri el a célt, ha egy hiteles életvitel áll mögötte. Ennek köszönhető a hihetetlenül inspiráló játéka, és a mindenkibe lelket és erőt öntő karaktere. Igazi vezéregyéniség, aki teljesítményével és hitével többször is a hátán vitte a csapatát, amely egy évvel ezelőtt még sereghajtónak számított a ligában. Akaraterejét bizonyítja, hogy nem egyszer törött végtaggal vagy ficammal játszott végig meccseket, sőt volt rá többször is példa, hogy ilyen állapotban fordított csapatával. Küzdeni tudása ebben a sportban is tekintélyt parancsoló, még az ellenfelei is szuperlatívuszokban beszélnek róla. Sikereiért Istennek adja a hálát, bevételei jelentős részét karitatív célokra fordítja. Alapítványa többek között egy kórházat és egy árvaházat is működtet. Ha ilyen töretlen tempóban halad előre a jövőben is, akkor még sokat fogunk hallani róla.

Dekár-rali

Málnási Kinga — Thu, 12 Jan 2012 16:40:16 +0100

A szilveszteri ünnepélyes rajtceremónia után halálos tragédiával és súlyos balesetekkel folytatódott az idei, 33. Dakar-rali. Az össztávot tekintve pontosan 8373 kilométert átölelő verseny mezőnye - benne újra magyarokkal - argentin, chilei és (új helyszínként) perui szakaszok leküzdése után január 15-én Limában ér célba.

Nem a szilveszter okozta a legnagyobb ünneplést Mar del Platában. A vakációjukat a tengerparton töltő fürdőzők hirtelen egy óriási felhajtás közepén találták magukat az év utolsó napján, ugyanis a parttól néhány méterre, a Plaza Colonon felállított pódium körül a város apraja-nagyja, kicsik és kocsik összegyűltek, hogy a hivatalos rajtceremóniával megkezdődjön a Dakar 2012 tereprali-viadal. A rajtdobogón 443 jármű haladt át: 161 autós páros, 173 motoros, 30 quados és 74 kamionos trió. Sajnos az idei verseny sem múlt el tragédia nélkül.

A Mar del Plata - Santa Rosa közötti első szakaszon az argentin Jorge Andres Martinez Boero balesetet szenvedett. A motorosnak a bukás után megállt a szíve, az orvosok öt percen belül helikopterrel a helyszínre érkeztek, de nem tudták már újraéleszteni, a versenyző a kórházba szállítás közben meghalt. A 38 éves versenyző második Dakarján vett részt: tavaly a hatodik napon fel kellett adnia a futamot bukás miatt. Hétfőn további motorosok jártak szerencsétlenül: a francia Sébastien Coue-t a dűnék között, eszméletlen állapotban találták meg. Hogy mennyi ideig feküdt a tűző napon, azt nem lehet tudni. Mentőhelikopterrel kórházba szállították, ahol 40 fokos testhőmérséklettel mesterséges kómába helyezték - azóta már magához tért, és sokkal jobban van. A szintén francia Bruno Da Costa egy tehénnel ütközött: őt is helikopterrel kellett kórházba szállítani, ahol megállapították, hogy belső vérzése és gerincsérülése van. Kedden pedig Quinn Cody (képünkön), a Hondával versenyző amerikai motoros mutatott be egy látványos szaltót, amelynek kisebb fejsérülés, kulcscsonttörés és kiesés lett a vége.

Hogy némi jó hírrel is szolgáljunk: a mezőnyben újra lehet magyar hangot hallani. A Szalay Balázs - Bunkoczi László-kettős érces hangú Opel Antarája természetesen hatalmas sikert aratott, nemcsak azért, mert szép, hanem azért is, mert hangos, és itt az mindennél többet számít. „Kilométereken keresztül végig álltak az emberek a kordonok mentén. Visszatért a régi érzés, amit már el is felejtettem. Az emberek nagyon kedvelik errefelé az autósportot, s ezt minden lehetséges módon ki is mutatják. Elképesztő, mekkora szeretet árad felénk" - nyilatkozta Szalay Balázs, akinek ez a tizenegyedik Dakarja.

A Szalay Balázs - Bunkoczi László-kettős két év kihagyás után próbál meg el eljutni a végcélig. Mellettük egy másik magyar kettős, a Sebestyén Sándor és Bognár József alkotta duó is megkísérli „összekötni" az Atlantit a Csendes-óceánnal.

Az Opel Dakar Team párosa sokáig tartotta jó pozícióját, sőt, előzött is, csakhogy azután fordult a kocka, az autójuk egy pillanat alatt megállt. Szalay hivatalos oldalán bepillantást ad nekünk, mi is történt a tikkasztó hőségben:

„A szakasz közepe táján beértünk a mély homokba, és ott is jól haladtunk, ám a dűnék között felmelegedett az autónk, és az egyik homokdomb aljában egyszerűen megállt - meséli a versenyző, aki arra gyanakszik, az üzemanyag forrósodott fel, mert nem volt más hibára utaló jel, s mert egy óra múlva az autó újraindult. - Amikor lehűlt a motor, az Antara megpihent, újból elindultunk, majd három kilométer múlva megint megálltunk - ezúttal egy viszonylag mély katlanban."

Szalay Balázsnak jó néhány lehetőség átfutott az agyán. Mérlegelt. A pakliban benne volt, hogy az autó lehűl és megint elindul, s az is, hogy nem. Akkor mi történhet?

Vajon Darázsi Zsolt az Opel Dakar Team versenykamionjával megtalálja-e őket (mivel egy mélyedésben állt az autó, a sötétedés gyakorlatilag a konkrét szem elől eltűnést is jelentette volna).

„Elkezdtük szétszedni az autót, hogy mi baja lehet, de csak a melegre gyanakodtunk, hiszen ötvenfokos levegő áramlott be a motortérbe, mondanom sem kell, a fülkében több mint hatvan fok volt - vette át a szót a navigátor, Bunkoczi László. - Aztán amikor megint megpihent az Antara, úgy negyven perc múlva újraindítottuk. És nagy megkönnyebbülésünkre elindult."

Ekkor még három kilométer volt a dűnesorból, és még legalább húsz a szakaszból. A dűnék közül kijött a Szalay-Bunkoczi-duó, utána viszont újabb technikai probléma hátráltatta őket, hiszen elment a kormányszervó.

Úgyhogy ettől kezdve tizennyolc kilométeren keresztül a navigátor nemcsak a kanyarokat mondta be, hanem minden egyes kormányfordítás előtt „Hajrá Balázs! Hajrá Balázs!" felkiáltással biztatta pilótáját. Nagy nehézségek árán végül Szalayék kikeveredtek, ám a megpróbáltatások másnap sem értek véget: autójuk újra leállt, így lapzártánkkor összesítésben a 61. helyről várták a folytatást.

Ferguson 70

Hetek Online — Thu, 05 Jan 2012 07:28:40 +0100

December 31-én töltötte be 70. életévét a Manchester United sztármenedzsere, Sir Alex Ferguson. Ezzel a teljesítménnyel egy év és 194 nap választja el attól, hogy túlszárnyalja Sir Bobby Robsont, akinek 71 évesen és 194 naposan ért véget edzői pályafutása a Newcastle United kispadján, éppen Ferguson fergeteges sikereinek köszönhetően. Éppen ő az, aki korábban azt tanácsolta Sir Alexnek, hogy amíg egészsége engedi, ne vonuljon vissza – Robson 2009-ben bekövetkezett haláláig visszavágyott a kispadra.

Vajon mi az a titok, ami ilyen hosszú ideje a csúcson tartja Sir Alex Fergusont? Skót honfitársai szerint heves versenyszelleme, és ennek megfelelő temperamentuma a kulcs sikeréhez. Nem elvetendő szempont az sem, hogy rendszeresen 18 órát dolgozik naponta. Játékosai szerint a „Ferguson-hajszárítók" azaz a hajleüvöltő letolások teszik hozzá azt a pluszt, ami másnál nincs meg, és emellett a ritka mosolyok, amelyek „olyanok, mint az első napsugarak egy esős glasgow-i hétvégén". Az viszont tagadhatatlan, hogy kiváló érzékkel ismeri fel a rá bízott játékosok erősségeit, és kíméletlen őszinteséggel bánik velük - ezt a tulajdonságát az interjúkban feltűnő rövid és tömör válaszaiból is ismerhetjük. Arrigo Sacchi, az olasz válogatott korábbi szövetségi kapitánya szerint Ferguson egyedülálló módon képes bánni az emberekkel, mivel az olyan világklasszisokat, mint Gordon Strachan, Paul McGrath, Paul Ince, Eric Cantona, Roy Keane, David Beckham vagy Ruud van Nistelrooy, akik önmagukban is bárhol megállnák a helyüket, csapattá kovácsolta, ahol az egyéni érdekeket mindig háttérbe szorította a csapatérdek.

A Manchester United menedzsmentje szerint azért utánozhatatlan, mert nem egyszer, nem is kétszer, hanem háromszor épített mindenkit legyőző sikercsapatot. Először a '93/'94-es szezonban döntött meg minden addigi rekordot a klub csapata, ahol többek között Peter Smeichel, Roy Keane, Ryan Giggs és a legendás Eric Cantona halmozott sikert sikerre. A második „csodacsapat" leginkább a klub utánpótlásából került ki, miután a '94-es tizenegyből heten távoztak. Ekkor olyan nevek kerültek a kezdőcsapatba, mint Andy Cole, Teddy Sheringham vagy Ole Solksjaer. Ezzel a csapattal 1999-ben megnyerték a Premier Ligát, a Bajnokok Ligáját és az angol labdarúgókupát, az FA-kupát is.

Miután 2002-ben Rio Ferdinandot leigazolta a Manchester, és a 2005/2006-os szezonig megszerezték még Edwin van der Sart, Patrice Evrát és Nemanja Vidicet is, összeállt az újabb mindenkin átgázoló kezdő tizenegy, amely végül Wayne Rooneyval és Christiano Ronaldóval lett teljes. A kiváló légiósok mellett megmaradt a manchesteri „vérvonal" is, Scholes, Giggs, Gary Neville és Wes Brown továbbra is oszlopai maradtak a csapatnak, amivel 2008-ban Moszkvában Bajnokok Ligája-győzelmet aratott.

Tavaly novemberben ünnepelték Ferguson 25. évfordulóját a Manchesternél, ahol már szóba került, hogy vajon hogyan tovább. Ekkor a sztárkapitány még annyit nyilatkozott, hogy legalább három évig maradni szeretne a csapatnál. A skót futballklub, az Aberdeen kapitánya, Craig Brown egyenesen túl öregnek nevezte Fergusont a visszavonuláshoz. Brown egyébként az egyetlen, még aktív edző az Egyesült Királyságban, aki idősebb Fergusonnál. Szerinte tíz éve, amikor már felmerült a visszavonulás kérdése, még lett volna esély arra, hogy Sir Alex valóban váltani tud a fociról a lovakra és a golfra, most viszont már késő. „Már annyira együtt rezdül a Manchester Uniteddel, hogy ezt semmi más nem tudja helyettesíteni. Talán tíz éve még lett volna erre esély, nem tudom, de biztos vagyok benne, hogy most már nincs. Minél tovább marad, annál nehezebb lesz számára a távozás."

Úgy tűnik, családja sem igazán szeretné, ha nyugdíjba vonulna. Felesége köztudottan nem esik hanyatt férje sikereitől, Sir Alex még egy fociról szóló könyvet sem vihet be a házukba, nem is beszélve a trófeákról. Sőt, két szezon előtti barátságos mérkőzésről is hiányoznia kellett, mert éppen költöztek. Amikor 1999-ben lovaggá ütötték, a hölgy egyetlen kérdést tett fel Alastair Campbell munkapárti képviselőnek: „Nem gondolják, hogy már elég díjat kapott?" Mégis Cathy volt az, aki 2002-ben három fiukkal egyetértésben lebeszélte a visszavonulásról. Három gyermekük közül csak egy választotta hivatásnak a futballt. Ő jelenleg a Peterborough United FC menedzsere.

Klubja és kollegái sem szeretnék, hogy távozzon a Manchester kispadjáról a világhírű kapitány. Paul Scholes, a Manchester korábbi középpályása elmondta, hogy „elképzelhetetlen volna nélküle az élet a Unitednél. Biztosan eljön majd az a nap, ezt mindannyian tudjuk, és amikor eljön, az nagyon fájdalmas lesz, mindazok miatt, amit elért."

Valóban, amikor 1986-ban átvette a Manchester menedzseri posztját, annyit mondott, hogy „ki akarom ütni a Liverpoolt a nyeregből." Ez nagyon is sikerült neki, mivel a 25 év alatt a Manchesterrel összesen 12 Premier Liga-győzelmet, két Bajnokok Ligája-győzelmet, öt angol kupagyőzelmet (FA), és négy Angol Liga kupagyőzelmet ért el.

Rafa Benitez, aki a Liverpool vezetőedzője volt 2004 és 2010 között, nem is kifejezetten kedveli Fergusont. A következőket nyilatkozta születésnapja alkalmából: „Sir Alex? Csodálatos ember. Csodálatos, csodálatos ember. Ez tény. De hadd mondjak el még egy tényt. Minden este, amikor lefekszik, beosonok a házába, és beleköpök a borosüvegeibe. Minden este. Hogy ettől jobban érzem-e magam? Kicsit. De most bocsássanak meg, mert az a vodoo baba nem fogja saját magát teleszurkálni."

Vitathatatlan, hogy távozásával nagy űrt hagyna maga után. De hogy ki tudná pótolni? Ezt egyelőre senki nem tudja. Úgy tűnik, hogy Jose Mourinho, aki a Chelsea-t dirigálta 2004 és 2007 között, aspirál a posztra, mivel a következőket nyilatkozta Ferguson 70. születésnapja alkalmából: „Nagyon kedves Sir Alextől, hogy melegen tartotta nekem a Manchester United menedzseri székét. Ha kész leszek rá, majd átveszem, és két év alatt több címet nyerek, mint ő a 25 év alatt. Aztán elmegyek, talán egy másik csapathoz, talán csak azért, hogy felhergeljem az embereket."

Az ökölvívás szolgálatában

Hetek Online — Fri, 21 Oct 2011 08:41:36 +0200

Tizedik kerület, Vasgyár utca. Az üzemi épületbõl átalakított csinos kis helyiség bokszteremnek ad otthont. A verejték szaga, a bokszkesztyûk pufogása, a tizenöt-húsz különbözõ korú gyerek szorgos, pattogó mozgása megnyugtat, jó helyre érkeztem. A mester, Svasznek Jenõ, kosárlabdázó termetével kimagaslik közülük.

Mi az ökölvívás igazi szépsége?
– Ötven éve tart a kapcsolatom ezzel a sporttal, így nehéz lenne kizárni az elfogultságomat. A legősibb és egy rendkívül összetett sport. Azonosak a feltételek, nyílt, egyenes, őszinte küzdelemre van lehetőség. Ez nem minden sportban adott. Különleges a jellemformáló hatása. Könnyű általa a tisztelet megszerzése is. Szemben az előítéletekkel, meghatározó szellemi képességeket is feltételez. Vívni az öklökkel bonyolult feladat. Sokféle további felkészültséget is igényel. Az önvédelem legegyszerűbb eszköze. Ne legyen rá szükség soha, de ha kell, a kéz mindig kéznél van.
Mióta tart ez a szenvedély?
– 1961-ben a középiskolában volt lehetőségem megismerkedni a boksszal, ennek ötven éve. Életre szóló lett ez a kapcsolat. Megérintett, hogy ha valamit jól csináltam, azonnal éreztem az eredményét, roppant progresszív sport, úgy éreztem, jól illik az egyéniségemhez.
Miben különbözik egy ökölvívó a többi embertől?
– Egy ökölvívó általában mértéktartó ember. Rendelkezik egy olyan belső értékkel, magabiztossággal, önbizalommal, ami támasz, segítség is lehet az élet göröngyös talaján.
Mik az ökölvíváshoz szükséges legfontosabb képességek?
– A fizikális képességek jól fejleszthetők, inkább azt tartom fontosnak, amit magával kell hogy hozzon. Kellő önismeret, mértékletesség, önbizalom. Sok minden szükséges még, de azok sok-sok munkával jól fejleszthetők.
Vannak-e sajátos módszereid a képességek fejlesztéséhez, vagy kitaposott úton jársz?
– Talán az lehet jellemző az én iskolámra, hogy az átlagosnál több hangsúlyt fektetek a technikai képzésre. Fontosnak ítélem, hogy olyan technikai háttérrel kerüljenek a fiúk a szorítóba, hogy ne őket, hanem inkább az ellenfeleket érje a meglepetés az iskolázottságuk által. A fizikai felkészítést aztán jól lehet erre még ráépíteni.
A fegyelem fontos része az eredményességnek. Mik az eszközeid?
– Egyszerű, bokszolunk, ez a legjobb eszköz. Mégis, ha szükség van egy kis igazításra, kap egy picit erősebb ellenfelet, ez mindig beválik.
Hogy kezd neki egy edző az „emberfaragáshoz”?
– Ha bejön ide egy gyerek, az első, hogy mielőbb olyan emberi, erkölcsi normákkal rendelkezzen, hogy mikor kimegy, érződjön az, hogy itt volt közöttünk. Másként fogalmazva komplett, klassz sráccá váljon. Sokat kell dolgozni az edzések előtt, az edzések után és persze közben is. Egyéni problémák, iskolai gondok, valóban mindenről lehet és kell beszélni velük ahhoz, hogy ezek az emberkék jobb felnőttekké válhassanak.
Kiválasztásnál mik a legfontosabb szempontjaid?
– A boksz valójában egy önkiválasztó sport: hamar megérzi egy gyerek, akinek ez a sport idegen, hogy váltani kell. Aki pedig alkalmas, az itt marad, dolgozik, és szép lassan jönnek az eredmények is. Aki szorgalmas és jók a fizikai jellemzői, az nyilván messzebbre jut, „kiverekszi” magának a magasabb rangot, eredményt.
Gondolom, nem az elit kerületekből jönnek hozzád a srácok. Ez így jó, vagy ez pluszfeladatot jelent?
– Valóban előfordul, hogy a perifériáról találják meg az edzőtermünket, de ha valaki azt hiszi, hogy ez a sport csak arról szól, hogy az egyik gyereknek meg kell verni a másikat, az nagyot téved. Számtalan példa bizonyítja, hogy az intelligencia, szellemi felkészültség hiánya nem pótolható a fizikai erővel. Jött ide gyerek a Dísz térről is, de sajnos nem tudott megmaradni.
A számítógép nem üt vissza, és nem is annyira fárasztó, egyszóval: a mai fiatalok nehezebben vehetők rá, hogy sportoljanak.
A sportág sajátossága, hogy itt nemcsak adni, kapni is lehet. Ez fájdalommal jár, miként fejleszthető a fájdalomtűrés képessége?
– Véleményem szerint az ökölvívásban ez a probléma nem jelenik meg külön. Egy jól felkészült ökölvívó estében úgy lelkileg, mint fizikailag el kell viselni az ezzel járó terhelést. Nem azt állítom, hogy ez nem létezik, csupán az a meggyőződésem, hogy egy teljes körű, alapos felkészítéssel a sportág részévé válik, és nincs szükség ennek a külön kezelésére.
Az edzők általában szeretnek mielőbb felnőtt versenyzőkkel foglalkozni, és nemzetközi sikereket, hírnevet szerezni. Miért volt fontos számodra, hogy folyamatosan fiatalokkal dolgozz?
– A Központi Sportiskolában kezdtem az edzői munkámat. Azonnal éreztem, milyen különleges élmény a még formálható, gyúrható „kis emberekkel” való foglalkozás. Később Kellner Feri bácsi a Dózsából nyugdíjazta magát, és megkerestek, hogy rám gondoltak. Megtisztelő volt Feri bácsi nyomába lépni. Igaz, itt zömmel felnőtt bunyósok voltak, de azért hamar találtam fiatalokat is. Különleges élmény volt a tanítás, bevezetni őket a mozgás, a vívás rejtelmeibe. A jövő záloga az utánpótlás-nevelés, mégis kevesen vállalják, pedig végtelen sok öröm és szépség található ebben a munkában. Éreztem, hogy ehhez van elhívásom, türelmem. A most véget ért világbajnokság indulói között volt két versenyzőm, a Bacskai Balázs és a Harcsa Zoli, tíz évet dolgoztam velük. Az előbbi 2010-ben Európa-bajnok lett, az utóbbi pedig kvalifikálta magát a londoni olimpiára. Ez érthető, hogy örömmel tölt el, hiszen látom rajta a kezem nyomát, a szavaim eredményét. Az már kevésbé esik jól, hogy sehol nem hangzott el, ki volt a nevelőedzője. De el kell fogadnom, hogy ilyen a világ, amiben élünk.
Milyen csapatoknál, kluboknál dolgoztál?
– A Honvédban kezdtem, majd jött a KSI, aztán a Vasas, ott még Gedó Gyurival is dolgoztam, ezután következett a Dózsa, és újra vissza a KSI-be.
Lehet tudni, hány gyerekkel találkoztál, mondjuk, nem csak egyszer?
– Lehetetlen megmondani. Arra emlékszem, hogy ’56-os születésű volt az első korosztály, akikkel kezdtem, és van olyan volt versenyzőm, aki az unokáját cipeli hozzám. Valószínű, nem hibázok, ha sok ezerre tehetők, akik megfordultak abban a teremben, ahol dolgoztam. Egy alkalommal elkezdtem számolni, hány magyar bajnok került ki a csapatomból, valahol 125 körül tartottam, de még sok korosztály volt hátra, akiknek az eredményeit számba kellett volna vennem.
Mi a véleményed a nagy elődökről, Ádler Zsiga, Papp László, Szántó Öcsi?
– Mivel korán bekerültem az ökölvívó-társadalomba, szerencsém volt megismerni a legnagyobb edzőegyéniségeket. Hiszem, hogy az az iskola, az az út, amin járok, folytatása az általam végtelenül tisztelt elődeimnek. Szántó Öcsivel dolgozhattam együtt, nagyszerű edzőnek és kitűnő embernek tartom.
Hogyan vív ki magának tiszteletet egy edző?
– A példa adása a legtöbb, ami segíthet, és a családi háttér. A fiam is élsportoló volt, jégkorongozó. Az adott szónak mindig nagy jelentőséget tulajdonítok, és ezt a gyerekektől is elvárom. Fontos a hitelesség!
Segíti-e a munkádat a hit? Csak emberekben hiszel, vagy van kapcsolatod Istennel?
– Hívő, istenfélő ember vagyok én is, és a családom is. Fontosnak tartom a munkámhoz, az emberekhez, a gyerekekhez fűződő kapcsolatomban is, hogy hívő legyek.

Szárnyakat kapott

Hetek Online — Fri, 07 Oct 2011 11:16:57 +0200

Siklósi Máté modellrepülõgépével tizennégy évesen lett az augusztusban Ilbesheimben, Németországban megtartott Európa-bajnokság, valamint a világkupa- forduló elsõ helyezettje. A Várpalotai Modellezõ Technikai Sportegyesület juniorcsapatának legfiatalabb tagja már tavaly az országos lista élére került, s nemzetközi szinten elért legújabb gyõzelmei újra reflektorfénybe helyezték a hajdani MHSZ klubokként ismeretessé vált modellezés jelentõségét.

A várpalotai tavakhoz közel, családi házukban fogad minket az ötgyermekes Siklósi család. A konyhaasztalt most érmek, oklevelek, győzelmi serlegek borítják, melyek az elmúlt években kerültek a második fiú, Máté birtokába. Máté négy éve kezdte a modellezést, s idén már Európa-bajnoki kupával, valamint világkupával gyarapította győzelmei számát a szabadon repülő, F1H kategóriában a 14–18 év közötti juniorok soraiban.
„Mi a küzdősport felé szerettük volna terelni Mátét, őt azonban a modellezés szépsége ragadta meg. Nem akadályoztam ebben, hiszen az idejét hasznosan töltötte, a kézügyessége fejlődött, és normális srácok közé járt, amikor hetente látogatta az egyesület műhelyét. Annál jobban meglepett, amikor két év után elkezdte egymás után hozni a díjakat, kupákat, elismeréseket, amelyek most már nemzetközi szinten is megmutatkoznak” – mondta lapunknak az apa, Siklósi László.
Máté első gépét, a Papirusz névre hallgató vitorlázót fenyőből, balsafából, rétegelt lemezből és masszív kartonból készítette. „Az tetszett meg az egészben, hogy ebben a kategóriában nincs se távirányító, se más elektronika vagy kiegészítő, a gép mégis könnyedén repül, és ez nagyrészt a jó érzékeken múlik” – mesél Máté a négy évvel korábbi időszakról, amikor barátja, Adrián legelőször elvitte őt a modellezőklubba. Második gépéhez, a rengeteg díjat hozó Pelikán 8 építéséhez már szintetikus műanyag szövetet is felhasznált, a gép törzse pedig karbon-kevlárból készült.
„Az építés során mindent aprólékosan kell kialakítani, s nagy jelentősége van annak, hogy a különböző szakmai fogásokat, fortélyokat hogyan sajátítjuk el. Mindezekben nagy segítséget jelentettek számomra a csapattársaim, valamint az egyesület elnökének, Mórocz Péternek tizennyolc év modellezés alatt megszerzett és rendelkezésemre bocsátott szakmai tapasztalatai” – mondja. Miután elkészült a gép, reptetésen kell beállítani a különböző paramétereket: a súlypontot, a startkampó helyét vagy a szárny dőlésszögét, amelynek pontosan négyfokos dőlésben kell lennie a hátsó, vízszintes vezérsíkhoz képest.
Mórocz Péter úgy emlékszik, hogy amikor Máté az egyesülethez csatlakozott, semmi extrával, csupán a szorgalmával tűnt ki. „Ő csak figyelt, tanult és épített” – mondta. A modellépítésben a részleteknek azért nagy a jelentősége, mert a tervrajzok adottak, a siker pedig jórészt a kivitelezésen múlik. Szükséges még a rutin és a szerencse is, mert egy verseny eredményeit az időjárás is befolyásolja. A szabadon repülő kategóriában a versenyeken ugyanis az a cél, hogy a magasságba felhúzott repülőgépmodellek legalább két percet repüljenek, mielőtt földet érnek. Amikor ezt sikerült elérniük, ezt nevezik „totálnak”. Az adott időtartamot csak úgy lehet elérni, ha a versenyző kihasználja a felszálló levegő, azaz a termik(ek) hatását. „Akik sok éve versenyeznek, azok már a bőrükön érzik a termik jelenlétét. Szemfülesebbek, a madarak röptére is figyelnek, s hogyha ott „termikelnek” az ember felett, akkor nyugodtan lehet felfelé húzni a repülőgépmodellt. Azonban itt is figyelni kell, nehogy a repülő a termik szélére kerüljön, és menet közben kiessen belőle – mesél a versenyek körülményeiről az egyesület elnöke. – Máté már önállóan képes eldönteni, mikor kell indítani. S nem is rosszul, mert az Európa-bajnoki cím megszerzésekor mind az öt reptetése »totált« eredményezett” – teszi hozzá. A tizennégy év még a junior kategória alsó szélét jelenti, ami az elnök szerint mindenképpen nagy fegyvertény a jövőre vonatkozóan. Máté ráadásul a hazai országos ranglista győztese volt tavalyi kategóriájában, és idén is ő áll a mezőny élén.