Kereső toggle

Magyar szív, német precizitás

Storck felébresztette az alvó óriást?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

30 év után először szerepelt nemzetközi tornán, és 44 év után először Európa-bajnokságon a magyar labdarúgó-válogatott. A bemutatkozás jobban talán nem is sikerülhetett volna, és nemcsak azért, mert a találkozót a jó és a gonosz meccseként aposztrofáló, kissé nagy mellénnyel pályára lépő osztrákokat megvertük kettő-nullra. Hanem azért is, mert végre egy önbizalommal teli, tudatosan és kedvvel játszó magyar válogatottat láthattunk.

„Angol–magyar döntő lesz az Eb-n. Már csak az a kérdés, hogy az angolok hogyan jutnak el odáig” – a magyar győzelem kapcsán született legújabb pesti vicc éppen olyan jól mutatja a néha a teljesen érthető, bár a válogatott előtt álló erőpróbák alapján talán már túlzottnak tűnő hazai lelkesedést, mint az, hogy a győzelem után a fővárosban gyakorlatilag megbénult a körút forgalma az ünneplés miatt. A túlzás nélkül össznemzeti lelkesedésen az sem változtat, hogy akadtak közszereplők, akik egészen odáig mentek, hogy a magyarok vereségét kívánták az Eb-n, hogy ezzel úgymond Orbán Viktor helyzetét tegyék nehezebbé.

A sokat emlegetett stadionépítéseknek – egyelőre – maximum közvetett hatása van a válogatott látványos feljavulására – utóbbi leginkább a német szakértelemnek és precizitásnak, illetve az ezt képviselő volt és jelenlegi szövetségi kapitányoknak, Dárdai Pálnak és Bernd Storcknak köszönhető. Miközben ugyanis a hazai bajnokság színvonala még mindig nem kevés kívánnivalót hagy maga után (például a nemzetközi kupaszereplések továbbra is látótávolságon kívül vannak), a válogatottat kvázi klubcsapatként kezelő és felkészítő szakemberek a – többnyire az NB I-ből és a német csapatok kispadjáról érkező – játékosokat kiválóan fel tudták gyorsítani, meg tudták erősíteni és össze tudták rakni.

Az európai futballszakma elitjéhez tartozó stáb a magyarok komoly lemaradását igyekszik pótolni többek között azzal, hogy a digitális technika vívmányait alkalmazva gyakorlatilag tudományos alapon foglalkozik a játékosokkal – egészen a személyre szabott étkezésig és regenerációig. De nemcsak a fizikai felkészítésről van szó, hanem a lelki kondicionálásról is. Ahogy Storck mondta egy interjúban: sikerült felébreszteni az alvó óriást. A mindig kimérten nyilatkozó szakember ezt nem nagyképűségből mondta: az osztrákok ellen egy magabiztos, nagy kedvvel játszó magyar válogatott lépett pályára. Ilyen szempontból Szalai Ádám gólja akár szimbolikusnak is tekinthető: a magyar edzőket korábban keményen kritizáló, ugyanakkor a válogatottban hosszú ideje gólképtelen csatár egy okos magyar támadás után ösztönösen lőtte a hálóba a labdát (ahogy mondta: Kleinheisler passza után nála „filmszakadás” volt).

Az Eb-re több mint egy hónapon át tartó felkészüléssel a hátuk mögött érkező, „kihegyezett” magyarokkal szemben a tizenegy mérkőzésen keresztül veretlen osztrákok – és ez még a laikusok számára is érzékelhető volt – rutinból akarták letudni a meccset.

A nagyobb, vagy legalábbis topklubokban játszó játékosokat a soraikban tudó csapatok egyébként is gyakran küzdenek azzal, hogy az egész évben keményen dolgozó játékosaikból hogyan hozzák ki a maximumot – lásd az angolokat vagy akár a portugálokat. Ezért is lesz érdekes az Izland elleni szombati mérkőzés, hiszen két kisebb, de ambiciózus és friss, meglepetéseredményekkel büszkélkedő csapat lép pályára egymás ellen.

Tegyük hozzá: ha legalább még egy pontot szerez a válogatott, akkor akár legjobb harmadikként is továbbjuthat a csoportból. Ez pedig – ahogy Németh Krisztián mondta – olyan lenne, mintha megnyernénk az Eb-t.

Ugyanakkor azt is érdemes belátni, hogy akárhogyan is végződik Dzsudzsákék franciaországi szereplése, a legjobb esetben is az derül ki, hogy elérkeztünk a nulla pontra, a múlt átkait talán sikerült leküzdeni – és kezdődhet az építkezés.