Kereső toggle

Brazíliai futballünnep kérdőjelekkel

Csillogás és romlás

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A futballszeretőknek egy szavuk sem lehet a világbajnokság eddigi gólzáporos meccseire – talán csak a játékvezetés érdemel kritikát, bár ez már a focivilág megszokott jelensége. A németek vagy a hollandok brillírozása sem tudja azonban teljesen feledtetni a FIFA korrupciós botrányait vagy éppen a brazíliai tüntetéseket és a szervezési-beruházási anomáliákat.

Csodálatos játék, piszkos üzlet – ezzel a címmel közölt szerkesztőségi cikket a brazíliai futball-világbajnokság kapcsán a The Economist. A tekintélyes gazdasági hetilap szerint súlyos ellentmondás árnya vetül a futball ünnepére: miközben a globalizációval felvirágzó labdarúgás a legnépszerűbb sport a világon (minden második földlakó legalább részben figyelemmel kíséri majd a vb-t), a FIFA reménytelenül a korrupció mocsarába süllyedt. Nemcsak a pénzügyi botrányokat, legújabban a 2022-es vb-rendezés megbundázását írják a „középszerű” Sepp Blatter vezette világszervezet számlájára, hanem a fogadási csalásokat is, felvetve a költői kérdést: miért van a futball ennyire lemaradva más sportok – például a rögbi, krikett és tenisz – mögött a bírói döntések videoellenőrzése terén. A lap szerint Blatter távozása sem oldaná meg a problémákat, és nemcsak azért, mert az esetleges utód, Michel Platini, az európai szövetség elnöke is nyakig benne lehetett a katari botrányban, hanem azért, mert a FIFA monopolhelyzetben van a nemzetközi futballban, és mivel a kormányok és a nemzeti szervezetek felett áll, szabályozni sem lehet kívülről.
A cikk megjelenése óta újabb botrány került fel a szégyenfalra: a német Bild fotókat közölt Blatterről, amint 2005-ben egy moszkvai klubban találkozik Alimszan Tocstacsunovval, az orosz maffia egyik közismert alakjával. Az FBI listáján is szereplő férfi közreműködött a Salt Lake Cityben rendezett 2002-es téli olimpia legnagyobb botrányában, a műkorcsolyabírók megvesztegetésében. Állítólag a 2005-ös találkozón dőlhetett el, hogy Oroszország rendezheti a 2018-as világbajnokságot. Annyi biztos, hogy az ominózus klub így reklámozta magát: „Az étterem a felső tízezer gyűjtőhelye és a klasszikus luxus szimbóluma. Egy hely, ahol hatalmas vagyonok és korlátlan hatalom koncentrálódnak. Milliós üzletek köttetnek és sorsok döntetnek el.”
A korrupció egyébként a brazil rendezés tekintetében is ipari méreteket öltött: becslések szerint négyszeresen „túllőtték” a szükséges beruházási költségeket. Az már most látszik, hogy a brazil társadalom nem sokat fog profitálni mindebből. Sőt!
A Los Angeles Times riportja szerint Brazíliában ugyan negyvenmillió embert emelt ki a nyomorból az elmúlt bő évtized gazdasági fejlődése, ám ez sem elég arra, hogy a középosztály biztonságos életszínvonalat tudhasson magáénak. Bár a világbajnokság egyfajta megkoronázása (lehetne) ennek a fejlődésnek, az elmúlt hónapok tiltakozáshulláma arról tanúskodik, hogy számos brazil jobban érezné magát, ha a sportünnepre költött pénzt inkább az egészségügyre és egyéb sürgősen megoldandó feladatokra fordította volna a brazil kormány.
A Los Angeles Times cikkében bemutatott Rocha család példája jól illusztrálja, hogy a középosztályba kerülés errefelé nem ugyanazt jelenti, mint a fejlettebb jóléti társadalmakban. Juan Brito Rocha a szüleivel és három fivérével osztja meg lerobbant Rio de Janeiró-i panellakásukat, amelynek falain néhol jókora lyukak tátonganak. A 15-25 év közötti fiúk emeletes ágyakon alszanak, és megosztoznak a ruháikon. Bár Juan ösztöndíjat nyert egy színvonalas magánegyetemre, az odajutáshoz – a kaotikus tömegközlekedés miatt – hajnali négykor kellett kelnie, és mivel a családot támogatnia kellett, este tizenegyig dolgozott. A tanulásról így végül mégiscsak le kellett mondania. Testvéreinek esélye sincs a továbbtanulásra, munkájukkal szintén a család fenntartásához járulnak hozzá. Természetesen jobban élnek ma, mint amikor apjuk a városba került, de sok, a középosztály számára máshol természetesnek számító dologról nem is álmodhatnak – köztük a világbajnokság bármelyik mérkőzésének élőben való megtekintéséről.
A Rocha család példája Brazíliában tipikusnak tekinthető, a hozzájuk hasonlók teszik ki a lakosság felét.
A nyomorból éppen csak kiemelkedett rétegek hangja volt egyébként a legerősebb a világbajnokság ellen tiltakozók között. Életüket a tömegközlekedés, az egészségügyi ellátás, a közbiztonság és a közoktatás megoldatlan problémái nehezítik. Az egyik Rocha fiú elmondása szerint a közelmúltban rablók támadták meg az iskolából kijövő fiúkat. Az egyik leesett a motorról: őt halálra verték.
A rendőrséghez fordulni a szülők szerint nem nagyon érdemes, mivel sosem lehet tudni, kik azok, akik részesek a széles körű korrupcióban és a visszaélésekben. Az iskola falain belül sem mindig jobb a helyzet:  a legkisebb Rocha fiút tanára tanácsolta el az iskolából, amikor látta, hogy többre hivatott, tehetséges diák. Az igazgatónő ugyanis féltette Davit, mivel az iskolában a közelmúltban kétszeresére nőtt a drogkereskedelem mértéke. A kérdésre, hogy miért nem akadályozta ezt meg, csak annyit mondott: akkor meggyilkolták volna. Juan, a középső fiú, aki számos ismerőse véleményét osztja, úgy fogalmaz: undorodik attól, hogy az állam mennyi pénzt fektetett e problémák orvoslása helyett a sportba, beleértve a magukat többnyire szintén alacsony sorból felküzdő sportolók csillagászati fizetését is. Ő maga a tanulásra szavazna – ha módjában állna.

(Fel)támadófoci

Keddi lapzártánkig 14 mérkőzésen összesen 44 gól esett a világbajnokságon, ami az eddigi legjobb részeredmény. A csúcsot az 1998-as franciaországi torna tartja, amelyen összesen 171 találat született. A 44 találat meccsenként 3,14 gólt jelent, a gólátlagok tekintetében egyébként az 1954-es svájci vb a csúcstartó, ahol – egyebek között az ezüstérmes Puskáséknak köszönhetően – mindössze 26 találkozón 140 gól esett (ami 5,38-as átlagot jelent). A gólzáport nem lehet a véletlen számlájára írni: feltűnő, hogy a csapatok többsége az erőteljes támadófocit preferálja. Ebből a szempontból szimbolikusnak is tekinthető Arjen Robben kijelentése, aki a spanyolok elleni meccs előtt azt nyilatkozta, hogy ők – mármint a hollandok – nem tiki-takázni jöttek, hanem eredményt elérni. Bár a spanyolokkal valóban felmosták a padlót – mint ahogy a másik ibériai válogatott, Portugália is pórul járt a németekkel szemben – hiba lenne őket leírni. Ugyanakkor, ha a világbajnokságokat az új taktikai elemek feltűnése szempontjából vizsgáljuk, akkor meglehet, hogy trendforduló tanúi lehetünk Brazíliában: a területi szervezésre épülő stratégikus futball helyett a helyzetfelismerésen és helyzetkihasználáson alapuló támadófocié lehet a jövő. Amíg az elmúlt évtizedben többnyire a szervezettségen, a precizitáson volt a hangsúly, most több csapatnál is azt látni, hogy a kockázatok ellenére is bevállalják a középpályán történő agresszív letámadást, a gyors labdajáratás legfőbb célja pedig az, hogy minél előbb megtalálják a lehetőséget a kapura törésre. A nyilvánvaló rizikó ellenére a támadó szellemű csapatok eredményesek: ezt jelzi a magas gólátlag. Persze tévedés lenne azt állítani, hogy a tiki-taka már elavult taktikai felfogás, ám mindenképpen érdemes figyelni a spanyolok további sorsát. Mint ahogy az is nagy kérdés, hogy az inkább a pontos futballra törekvő csapatok – mint Olaszország vagy Anglia – hogyan szerepelnek majd ezen a világbajnokságon. Mindenesetre a szurkolók, nézők örülhetnek a támadófocinak: elvégre a labdarúgást gólra játsszák.

Szélmalomharc

„Ha büntetőjogi értelemben nem is válna bizonyíthatóvá egyik botrány sem, a futballnak nagyon sokat árt, hogy a FIFA működését körüllengi a korrupció gyanúja, és ezen rövid távon Blatter távozása sem segítene” – vélekedett a Heteknek Szabados Gábor sportközgazdász. Hozzátette: mindez azért szomorú, mert a 2018-as és 2022-es orosz, illetve katari vb-rendezés sportgazdasági szempontból alapvetően védhető projektek. Oroszország hatalmas piac, mint ahogy az arab világ is, ahol nemcsak a futballt lehet (még jobban) megszerettetni, hanem a FIFA két főszponzora, a Coca-Cola és a McDonald’s számára is óriási „betörési pont” lehet a  világbajnokság. Minderre azonban a korrupció árnyéka vetül. Ami a fogadási csalásokat illeti, a sportközgazdász szerint ezekkel szemben nem a videóbíró bevezetése lenne a megfelelő eszköz. „Ez csak szurkolói szemmel nézve tűnik egyszerű kérdésnek. A játékvezetők, asszisztensek ugyanis többnyire szubjektív döntéseket hoznak, nemcsak egy lökésnél, hanem akár egy leshelyzet befújásánál is. Vagyis a visszajátszás sok esetben csak a vitákat gerjesztené tovább. A most bevezetett videó gólbíró rendszert ugyan ki lehetne terjeszteni az alap-, illetve az oldalvonalra is, ám az ezeknél előforduló kétes szituációk a legritkább esetben befolyásolják a játék végeredményét” – vélekedett Szabados Gábor, megjegyezve, hogy más sportágaknál, például a tenisznél vagy a kosárlabdánál a videótechnológia szintén csupán az objektív döntésekben segít. Szerinte a fogadási csalásokkal szemben a büntetőjogi eszközök mellett a fogadási irodák ellenőrzési rendszerének fejlesztése lehet a hatékony ellenszer (beszédes tény, hogy nem a nyugati, hanem rendszerint a Távol-Keleten működő, félig vagy egészen illegális irodák érintettek a fogadási botrányokban). Ezen kívül a szakértő azt is kiemelte, hogy a fogadási csalások legjobb táptalaja a játékosok anyagi problémája – vagyis a bizonytalan gazdasági hátterű kluboknak nem szabadna indulási lehetőséget adni a bajnokságokban. Szabados Gábor azt is megjegyezte: nem törvényszerű, hogy megasporteseményekkel kapcsolatos beruházások ne térüljenek meg. „Persze nem konkrét nyereségességet kell elvárni, hanem azt, hogy az infrastruktúra-fejlesztés, a városrehabilitáció növelje a helyiek életminőségét. Negatív példaként az athéni olimpiát szokták emlegetni, de pozitívumként ott van a londoni Eastend megújítása: az elmaradott városrészt az olimpia kapcsán tudták rehabilitálni” – fogalmazott a sportközgazdász. (S. I.)

A mágusok célkeresztjében

Nem éppen szokványos eszközökkel igyekeznek pozitívan befolyásolni csapatuk vb-szereplését a ghánai drukkerek. A Németországgal, Portugáliával és az Egyesült Államokkal egy csoportba került afrikaiaknak természetes szinten valóban kevés az esélyük a továbbjutásra. Nana Kwaku Bonsam, Ghána egyik híres boszorkánydoktora azonban nem természetes eszközökkel „operál”. „Tudom, mi a baja Cristiano Ronaldónak, dolgozom az ügyön. Ezt nagyon komolyan mondom. Múlt héten kerestem négy kutyát, hogy megidézzem velük Kahwiri Kapamot, egy különleges szellemet” – nyilatkozta egy rádióműsorban, azt állítva, hogy négy hónapja „nagyon szorgosan” tevékenykedik a cél érdekében. „Ezt a sérülést egy orvos sem tudja meggyógyítani. Sosem fogják megtudni, mi okozta ezt a sérülést, hiszen ez spirituális dolog. Ma a térde fáj, holnap a combja, aztán, valami más”– fogalmazott. Ronaldónak valóban voltak gondjai a bal térdével, és bár tudta vállalni a németek elleni játékot, árnyéka volt önmagának. A protugál zseninek nem először akadt gondja okkultistákkal. 2009-ben volt barátnője bérelt fel egy spanyol varázslót, aki vudu technikával igyekezett kettétörni a labdarúgó pályafutását. Ronaldo akkoriban bokasérülést szenvedett.