Kereső toggle

Doppingmaffia

A keresztapa szerepében Lance Armstrong

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A hétszeres Tour de France-győztes Lance Armstrong elvesztheti mindazt, aminek eddigi életét alárendelte: bajnoki címeit, sikereit, a legyőzhetetlenség mítoszát. A „Dominátort” illető vádakkal kapcsolatban az Amerikai Doppingellenes Ügynökség (USADA) több ezer oldalas dokumentumot állított össze és hozott nyilvánosságra. Ebben oldalról oldalra tárul fel „a legfejlettebb, legprofesszionálisabb és legsikeresebb doppingprogram, amelyet a sportvilág valaha is látott”.

Az akta huszonhat személy tanúvallomását tartalmazza, ezen kívül e-maileket, gazdasági adatokat, laboreredményeket, számításokat, jegyzőkönyveket, banki kivonatokat, újsághíreket, amelyek mind Armstrong és támogatóinak bűnösségét támasztják alá. A vád szerint a kerékpáros 1998-tól 2011-ig folyamatosan doppingolt, és ebben csapatához tartozó szakemberek, orvosok és sportoló társai is támogatták. Repertoárjában szerepelt az EPO-, a kortizon-, a tesztoszteron-, a HGH- és a vérdopping is. Egy orvos – a „Dottore Epo”-ként elhíresült Michele Ferrari – végigkísérte sportpályafutása állomásain, a többi szereplő menet közben cserélődött, mégsem buktatta le senki.

Az egykori csapattársak, támogató, kiszolgáló személyzet és a sportolók maguk is profitáltak Armstrong sikereiből, általa lettek sikeresek, és sok pénzt kerestek. Ha valaki mégis megingott, személyesen Armstronggal került szembe. A megfélemlítés és a fenyegetések általánosak voltak annak érdekében, hogy továbbra is hallgasson az illető. Aki nem működött együtt, az repült. Így járt 2004-ben Filippo Simeoni is, akit kamerák előtt tett helyre Armstrong, majd utolsó embert csinált belőle a csapatban. Ez egyébként bevett módszere volt: riválisaiból rövid úton páriák váltak.

Az egyik tanú, Levi Leiphemer, Armstrong kiemelt segítőinek egyike a 2000-es és 2001-es Tour-győzelménél, azt mondta, hogy „a dopping nem kivétel volt, az volt az alap”. Tanúskodása nyomán felesége fenyegető SMS-eket kapott a sportolótól. Rajta kívül további 12 egykori csapattárs törte meg most a csendet, közülük kilencen dr. Ferrari páciensei voltak. Armstrong ügyvédei szerint az egész tanúvallomási hullám annak köszönhető, hogy megfélemlítették és alkukra kényszerítették a koronatanúkat. Védőügyvédje, Timothy Herman szerint ezt be is tudták volna bizonyítani, ha bíróság elé vitték volna az ügyet – ám Armstrong lemondott erről a lehetőségről, nem akar harcolni. A tanúk jó része egyébként már befejezte karrierjét, akik még aktívak, azok is csak fél év eltiltást kaptak – 2012. szeptember 1-től 2013. március 1-ig, amikor a kerékpársportban amúgy is szünet van.

Egyik volt kollégája szerint csak az engedelmesség volt elfogadható Armstrong számára: aki belement a játékba és doppingolt, az híres lett, sikeres, gazdag. Minél jobbak voltak a doppingügyek felderítésére szakosodott szakemberek, annál kifinomultabbá vált az ellenük bevetett technika is. Kezdetben elég volt, hogy nem nyitottak ajtót az ellenőröknek, később már a csoportfőnökök tudták, hogy mikor várható egy-egy teszt. Armstrongnak egész „hadserege volt segítőkből”, áll az USADA-jelentésben, a legfontosabbak ezek közül az egészségügyi szakemberek voltak. „A csapat orvosai elmondták, hogy mit vehetünk be, mikor vehetjük be, meddig marad a szervezetünkben. Ha követtük ezeket az egyszerű szabályokat, akkor 100-ból 99-szer átmentünk” – vallotta Tyler Hamilton, aki szerint ráadásul mindez a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség (UCI) egyetértésével történt, holott a szervezetnek a versenyek tisztaságáról kellett volna gondoskodnia. 2001-ben Armstrongot állítólag EPO-ra pozitívan tesztelték, és ezért „adománynak” álcázva 100 ezer dollárt fizetett az UCI-nak.

Az exprofi Jörg Jaksche megpróbált kitálalni a doppingolásról, és megkereste az UCI elnökét, Pat McQuaidet. „Órákat beszéltem az ügyvédeikkel, Anne Gripperrel, a doppingellenes felelőssel és az elnökkel. Egyáltalán nem érdekelte őket. McQuaid azt mondta, hogy jobban örülne, ha a dolgokat másképp rendezném” – emlékezett vissza Jaksche.

A Doppingellenes Világszervezet (WADA) korábbi elnöke, Richard Pound is vádolja az UCI-t. Szerinte nem hihető, hogy az ott dolgozók nem tudtak Armstrong rendszeréről. „Éveken keresztül reklamáltam emiatt az UCI-nál” – mondta a 70 éves férfi. A verseny előtti órákban már nem végeztek doppingellen-

őrzést, így akkor olyan anyagok is bevehetők voltak, amelyek segítettek elfedni az esetleges doppingot. Pound nemcsak Armstrong egykori csapatainál számít botrányra, hanem a spanyol és olasz csapatok háza táján is.

Tony Hamilton 2004-ben egyébként megbukott egy drogteszten, de kitartott Armstrong mellett. „Hittem, hogy ez az egyetlen út vissza a sportba. Ez egy kicsit olyan, mint a maffia. Rosszat mondasz, és a következő dolog, hogy…” Hamilton tavalyig nem ismerte be, hogy rendszeresen doppingolt. Amikot megtette, az katartikus élmény volt számára. „Hazudtam hosszú, hosszú időn keresztül. És elkezded elhinni néhány hazugságodat” – mondta.

Az USADA egy hónappal az Armstrong elleni vádemelés után három egykori segítőjét élethosszig eltiltotta bármilyen tisztség betöltésétől a kerékpársportban. Michele Ferrari, Luis Garcia del Moral és Jose Marti manipuláció, doppingszerekkel való kereskedelem, és azok használatában való segítségnyújtás miatt járt így. (Jose Marti az edzői stábhoz tartozott, és később Alberto Contadort, a dopping miatt megbukott spanyol versenyzőt edzette.)

Nagy kérdés, hogy van-e esély a (kerékpár)sport megtisztítására. Az ötszörös Tour de France-győztes, Jacques Anquetil szerint „Hülyének vagy képmutatónak kell lenni annak, aki azt képzeli, hogy egy professzionális kerékpáros, aki 235 napot versenyez egy évben, egyben tud maradni serkentőszerek nélkül”.