Kereső toggle

Gyorsabban, magasabbra, drágábban

Megtérülhetnek-e az olimpiai rendezés gigantikus költségei?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A londoni olimpiai játékokra a britek körülbelül annyit költöttek, mint hazánk egész éves költségvetése. Ráadásul minden pénzügyi kockázatot a rendező ország vállal, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság csak a know-how-t biztosítja a játékokhoz. A megtérülést tekintve sok a negatív példa.

2005-ben, amikor Nagy-Britannia megnyerte a rendezés jogát, még „csak" 2,37 milliárd fontot szántak a játékokra, ez később 3,3, majd 10,4 milliárdra emelkedett, de nem hivatalos források szerint ennél jóval mélyebben kellett a brit adófizetőknek a zsebükbe nyúlniuk. A Sky Sports becslése szerint 24 milliárd fontot költöttek a britek a 17 napig tartó csillogásra.

A pénz nagy részét a felépített létesítmények vitték el - csak az Olimpiai Stadion majdnem egymilliárd fontba került -, de a megerősített biztonsági intézkedések is jelentős tételt képviseltek. Az Olimpiai Park összességében 1,822 milliárd fontot kóstált, amelybe az objektumokon kívül a takarítás, az utak vagy épp az elektromos hálózat kiépítése is beletartozik. Hozzá kell tenni, hogy a kelet-londoni városrészt így is, úgy is rendbe kellett volna hozni, a megépült intézmények továbbműködtetésére pedig néhány esetben máris van jelentkező (így az Olimpiai Stadionban fantáziát lát a West Ham futballcsapata is). A költségvetést jelentősen nem dobta ugyan meg, magyar szemmel mégis megdöbbentő adat, hogy az olimpiai megnyitóünnepségre 27 millió fontot, vagyis mintegy 10 milliárd forintot költöttek a szervezők.

Az egyik vezető londoni gazdaságelemző intézet, a Centre for Economics and Business Research közgazdászai szerint hosszú távon nettó gazdasági előnnyel jár majd az olimpia. Még akkor is, ha a várakozások nem minden tekintetben teljesültek. A turisták „féltek" a játékok idején meglátogatni a világvárost, amely így szinte kiürült. Ezt tetézte az az egymilliárd fontra becsült termelési veszteség, amelyet a munkahelyükön az olimpiai rendezvények miatt meg nem jelenő alkalmazottak, illetve az olimpia elől szabadságra távozók kiesése okozott.

Ugyanakkor az elemzők rámutattak, hogy nemcsak a közvetlen kiadásokkal és bevételekkel érdemes számolni, hanem azzal is, hogy az olimpia sikere milyen megítélésbeli pluszt hozott Nagy-Britanniának. Szerintük idővel mindez a britek javára válhat, és évente 0,6 százalékponttal bővíthetik London gazdaságának növekedési ütemét.

Ha számításaik be is jönnek, negatív példák akkor is bőven akadnak. Az 1976-os rendezőnek, Montrealnak három évtizedébe került, mire kifizette adósságait; az athéni olimpia pedig nagymértékben közrejátszott a Görögországot fenyegető államcsődhelyzet kialakulásában.

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság szerint azonban a globális gazdasági és pénzügyi válság nem befolyásolja az olimpia piaci helyzetét. Gerhard Heiberg marketingvezető három évvel ezelőtt még azt nyilatkozta, hogy „a szerződéseink négy, nyolc és tizenkét évre szólnak. Ez a válság valószínűleg addig nem fog eltartani, így semmin nem kell változtatnunk".  Hogy igaza volt-e, vagy sem, még a jövő titka. A 2014-es, Szocsiban tartandó téli játékok rendezői ugyanakkor már most bejelentették, hogy pénzhiány miatt itt-ott meg kellett kurtítani a költségvetést, jóllehet 2007 júliusában maga Vlagyimir Putyin ígért komoly állami támogatást: „Garantáljuk, hogy a sportesemények helyszínei pontosan készen lesznek. Erre kereken tizenkét milliárd dollárt biztosítunk." A tizenkettőből azóta hat lett.

A téli és nyári olimpiai játékok egy globális franchise-modellhez hasonlítanak. A játékok, valamennyi szimbólumukkal együtt a NOB tulajdonában maradnak, amely minden második évben megengedi üzleti tervének használatát. A játékok lebonyolításának módját a NOB állapítja meg, pontosabban az Olimpiai Charta. Az üzleti alapelveket a NOB egykori marketingvezetője, Michael Payne dolgozta ki a nyolcvanas évek elején. Az olimpiai szervezet számos kormányzati garanciát kér a rendezőktől, és a pénzügyi kockázat is kizárólag az övék. A garanciák közé tartozik például valamennyi biztonsági, egészségügyi és kormányzati szolgáltatás biztosítása saját kontóra, illetve valamennyi infrastrukturális fejlesztés finanszírozása.

1972-ben Coloradóban egy népszavazás döntött arról, hogy pénzügyi okokból mégsem rendezik meg a játékokat, Denver pedig 1976-ban mondott le a téli olimpiáról, mert nem akarták az adófizetők, hogy az ő pénzükből fizessék a költségeket. Azóta erre már nincs lehetőség, mert a NOB szabályzata a népszavazást gyakorlatilag betiltotta ebben a tárgykörben.

Olvasson tovább: