Kereső toggle

Fokozatosan céllá ért az álmom

Interjú Szilágyi Áron olimpiai bajnok kardvívóval

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A példaképeket látva alig 10 évesen fogalmazódott meg benne, hogy olimpiai bajnok lesz. Most, hogy ez valóra vált, a 22 éves Szilágyi Áront az foglalkoztatja, hogy miként tud ugyanaz az ember maradni, mint eddig.

Mikor gondoltál arra először, hogy olimpiai bajnok leszel?

- Úgy 9-10 éves koromban, amikor elkezdtem a vívást. Persze ez akkor még csak egy álom volt, de fokozatosan céllá formálódott. Ebben nagyon nagy segítséget jelentett, hogy a Vasasban voltak olyan példaképek előttem, mint Nemcsik Zsolt olimpiai ezüstérmes vagy Ferjancsik Domonkos világbajnok. Lehetett látni, hogy igenis el lehet érni eredményeket.

Miért éppen a kardvívás mellett döntöttél, mi ragadott meg ebben a sportágban?

- Először is a nevelőedzőm, Gerevich György személye. Ő jött el az iskolánkba népszerűsíteni a vívást, és egyből megfogott. Nagyon jó atmoszférát tudott teremteni a vívóteremben. Nem az történt, hogy lementem az edzésre, halálra dolgoztam magam és fáradtan hazamentem, hanem egy nagyon kellemes társaság dolgozott ott együtt, amelyben kiválóan éreztem magam. Igazából emiatt ragadtam ott. Eleinte sok-sok alapozás volt - hiszen nem adnak az ember kezébe rögtön kardot, hogy csapkodjon -, de aztán egyre jobban megismertem magát a vívást, és fokozatosan megszerettem.

Az olimpián olyannyira a versenyre és a célra hegyezted ki magad, hogy a megnyitó ünnepségre sem mentél el. Valóban szükség volt arra, hogy ilyen szinten kizárj minden mást a tudatodból?

- Hangsúlyos része volt a felkészülésemnek, hogy ne úgy menjek Londonba, hogy ez egy olimpia, nehogy megzavarjon maga az esemény. Volt szerencsém már Pekingben is pástra lépni, ahol nagyon sok tapasztalatot szereztem: megtanultam, hogy nem szabad engedni, hogy bármi kizökkentsen. Szerencsére a második napon volt az én versenyszámom, tehát nem kellett sokat „csukva tartanom a szememet".

Az olimpiai bajnoki cím megszerzése után azt nyilatkoztad, hogy még nem sikerült feldolgoznod a történteket. Mit gondolsz, fog rajtad változtatni ez a siker?

- Úgy gondolom, hogy a feldolgozás hosszabb időt vesz majd igénybe. Nagyon jó látni, hogy mennyien örülnek nekem, és ezt ki is fejezik, de remélem, hogy ezután is ugyanaz az ember fog visszanézni rám a tükörből, aki az olimpia előtt. Egyébként engem is nagyon foglalkoztat ez a kérdés. Most nem érzem, hogy más ember lennék, de azt igen, hogy az olimpiai aranynak nem csak fizikai súlya van.

A felkészülésedben mekkora szerepet játszik a pszichológiai tréning?

- A vívásban különösen fontos a mentális felkészülés, de ezt nem lehet élesen elkülöníteni a fizikai edzéstől. A mesterem, Somlai Béla vezetésével rengeteget edzettem, ez volt az alapja a magabiztosságomnak, erre lehetett építeni a mentális felkészülést.

Két remek sportpszichológus is dolgozott velem. Egyikükkel viselkedésterápiát végeztünk, ami azt jelenti, hogy bizonyos szituációkat elemeztünk ki, és igyekeztünk rá felkészülni. Például arra, hogy amikor az olasz vívó színészkedik, az ne zökkentsen ki, és a zsűri esetleges tévedése se zavarjon meg, illetve jelentős előnynél ne engedjek ki, ami egyébként korábban hibám volt. A másik pszichológussal mentáltréninget és relaxációs gyakorlatokat csináltunk, hogy a testemet, az izmaimat el tudjam lazítani, és sikerüljön formába hozni magam. Nem tudom, hogy mindez százalékosan mennyit tett hozzá a sikerhez, de fontosnak és hasznosnak éreztem.

Minden ismerősöd kiemeli, hogy a hétköznapi életben is komoly, céltudatos ember vagy...

- Kétségtelen, hogy vannak céljaim az életben, és azokat szeretném megvalósítani, ezekért élek. Az egyik most megvalósult.

Hogyan tovább?

- A programom ugyanaz lesz, mint korábban. Az ELTE nemzetközi tanulmányok szakára jártam eddig, most még a pszichológiát is felvettem a Károlin.

Nagyon nehéz lesz összeegyeztetni a spor-tot és a tanulást, de megvalósítható. Most a vívásban legalább egy hónap pihenőt tartok, szeptemberben-októberben pedig megkezdem a felkészülést a jövő évi budapesti világbajnokságra. Ott mindenképpen szeretnék jó eredményt elérni - nemcsak egyénileg, hanem csapatban is.

A „kardélező" gyúró

Szilágyi Áron sikerében edzőjén és pszichológusain túl nagy szerepe volt Bodnár József gyúrónak (képünkön)  is. Az ismert szakember egy éve dolgozik a vívókkal. Az olimpia előtt elutazott Szilágyi Áronnal a kéthetes németországi edzőtáborba, és természetesen mellette volt Londonban is. Feladatai közé nem csak az izomzat karbantartása és a kisebb sérülések kezelése tartozott. Például megjavította Áron kardját, amit a hitelesítők előzetesen nem fogadtak el. „Mondtam neki, hogy semmi gond, a problémák azért vannak, hogy megoldjuk őket. Keresünk egy satut meg egy reszelőt, és kijavítom. Az olimpiai faluban nem találtunk megfelelő szerszámot, de a verseny reggelén a helyszínen igen. Meg is dicsértek, hogy milyen jó a kézügyességem" - mesélte nevetve a szakember.

Az olimpiai bajnok nem maradt hálátlan: a győzelem után neki ajándékozta az immár jelentős eszmei értéket képviselő kardját. Mint ahogy a felkészülésben - az ellenfelek elemzése kapcsán - szintén fontos szerepet játszó táblagépét is, utalva arra, hogy Bodnár gyúró miatta még a számítógép használatát is kész volt elsajátítani.

Olvasson tovább: