Kereső toggle

Ki állítja meg a spanyolokat?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Lezárultak az Eb csoportkörei, és annak ellenére, hogy a nyolc közé - két kivétellel - futball-nagyhatalmak csapatai jutottak, nem lehet azt mondani, hogy meglepetés nélkül. A négyévente megrendezett Eb mára a világ legmagasabb színvonalú futballeseménye - átlagát tekintve, ugyanis hiányoznak a csoportmeccsekről a gyengébb futballrégiók csapatai. Így az lett volna meglepetés, ha nem történik meglepetés.

A torna csoportköre - egy-egy kivétellel - rangjának megfelelő színvonalú mérkőzéseket hozott. A legtöbb csapat kereste a játékstílusának és tudásának megfelelő támadójátékot és nagy meglepetéssel  tapasztalhattuk (különösen a BL-sorozat után), hogy milyen kevés a durva belemenés/színészkedés.

Az A csoport legfontosabb eredménye az volt, hogy nem tört ki háború Lengyelország és Oroszország között. A további nyugodt lebonyolítást a két csapat együttes kiesése biztosítja. A nyolc közé két európai futball-kishatalom jutott - dafke. A cseheknek ez a dafke az oroszok elleni 1-4 volt, a görögöknek pedig az adósságválság. De, hogy ez már kevés lesz a németek és a potugálok ellen, az valószínű.

Az eredményeket tekintve a B csoport volt a legegyértelműbb - két meglepetéssel. A kisebb, és nem mindenkinek az: a német csapat masszív játéka; a másik: a hollandok lenullázódása. Ilyen összeomlást a hollandoktól még nem láthattunk. Talán a vébéezüst, talán az Eb-selejtezősorozat sikere miatt elhitték saját sikerpropagandájukat. Átütő erő nélküli támadások, korán ellőtt, kevéssé kijátszott helyzetek, erőtlen, könyvízű védekezéssel. Emellett néhány játékos, mint egy-egy kiüresedő színész, kezd belefulladni saját manírjaiba. A csúfos kiesés egyik oka a (hollandokra általában nem jellemző) rossz csapatszellem lehetett, amit  Robbennek a szövetségi kapitánynak történt beszólása is illusztrál. Meg az is, hogy csapatkapitány lehetett az a Van der Vaart, aki az első két meccsen 10 perces csere volt. (Vagy az nem indokolt, hogy az első meccsen csak kiegészítő ember volt, vagy az nem, hogy ő lett a csapatkapitány.) Nagyon masszív csapat volt a dán, de ebből a csoportból nekik még kemény falat volt a továbbjutás. A portugálok viszont egyre jobb játékkal az Eb egyik esélyesévé válhatnak.

A szemet gyönyörködtető támadófutball szerelmeseinek kedvencei az írek voltak (C csoport). Ők játszották az Eb leglátványosabb mérkőzéseit, ugyanis annyira védekezésképtelenek voltak, hogy ellenük bátran kibontakozhatott a spanyolok, olaszok, horvátok támadójátéka.

A spanyolok imponáló futballt mutattak be, még akkor is, ha a horvátok ellen ez kissé színtelen volt (nem ők játszottak győzelmi kényszer alatt). Azt is bizonyították, hogy kézilabdában is kiválóak: miközben arról folyik a vita, hogy a magyar játékvezetők nem adták meg az ukránok szabályos gólját az angolok ellen, teljes csend övezi, hogy Iniesta pazar mozdulattal felkarral vette le a labdát gólpassza előtt. Mindezt a játékvezető, partjelző és vonalbíró szeme láttára. Ezen viszont a továbbjutás nem múlott, a horvátok csak magukat hibáztathatják, hogy nem lőttek gólt, mi több, 70 percig úgy játszottak, mintha nem is akarnának.

Ezek után a kérdés továbbra is az, hogy ki állítja meg a spanyolokat? Senki. Legalábbis jelen pillanatban ez így tűnik. Igaz, hogy az olaszok káprázatos játékkal játszottak velük (1-1), ami után úgy lehetett érezni, hogy 1982 és 2000 után ismét itt egy jó olasz csapat (egyéni vélemény kérdése, hogy az 1994-es és 2006-os milyen volt), de a következő meccseken kissé lehűltek. Bennük viszont megvan az erő és a tudás (a spanyol, német, portugál csapat mellett) a döntőhöz, sőt a végső győzelemhez.

Ami a D csoportot illeti, ha abból indulunk ki, amit a francia szövetségi kapitány LaurentBlanc mondott, hogy a Barca játéka csapatának a minta, akkor az angol-francián szörnyű paródiát láttunk. Az ukránok legyőzése után ez elegendőnek bizonyult a továbbjutáshoz, de a svédek a záró csoportmeccsen még egy leckében részesítették a gallokat, akik így nem tudják elkerülni a negyeddöntőben a spanyolokat. Ott majd barcázhatnak egy kicsit, ha már focizni nem nagyon akarnak.

Az olasz-spanyol mellett az angol-svéd volt eddig az Eb talán legjobb meccse. Ide illik Churchill egyik mondata, aki India elfoglalásáról írja, hogy az nem volt más, mint Anglia egyik szórakozottsági rohamának a terméke. Ezek a szórakozottsági rohamok szülik az ilyen mérkőzéseket. Az angolok egy kicsit nem figyelnek oda és rögtön elkezdenek focizni.

A legnagyobb öngólt az ukránok lőtték, mikor meg nem adott szabályos góljuk után (ami még nem jelentette volna a továbbjutást) a kispad a meccs megnyerése helyett sorsverésük világgá kürtölésével foglalkozott. Blohin, mint egy Oidipusz kiáltotta égre tárt karokkal, hogy miért vernek engem az istenek, pedig ez nem a görög isteneken, hanem Vad II. gólbírón múlott, akit állítólag megtévesztett a Terry fehér sportszárán megtörő napsugár. Ez volt az a pillanat, amikor kicsit belepillanthattunk a kelet-európaiság lényegébe (Magyarország, Ukrajna, Kazahsztán) és együtt kiálthattuk Blohinnal: Igazságot Ukrajnának!

Izgalmas, jó meccsek várnak még ránk, de egy valami biztos, hogy véget ér: négy év múlva 24 csapatos lesz az Eb - lehet, hogy ez a magyar sportdiplomácia sikere, nincs más esélyünk, csak a folyamatos bővítés. Akkor már nem lehet majd elmondani, hogy ez a legerősebb futball világverseny.

Olvasson tovább: