Kereső toggle

Gladiátorok küzdelme az arénában

Hatórás teniszháború a bajnoki címért

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Ha az év első hónapjának harmadik és negyedik hete, akkor Ausztrál Open, ez a teniszezők első Grand Slam- tornája. Ez a teniszjáték a politikai helyzet és a gazdasági élet által borússá vált napjainkat is képes megszínesíteni. Igaz ez akkor is, ha a 14 játéknapra kevésbé a játékosság, mint inkább a végletekig kiélezett küzdelem volt a jellemző. Ez által a tenisz a szemet gyönyörködtető, de az embert nem kímélő versenysportok közé kezd tartozni.

Amúgy a tenisz egy roppant egyszerű játék. A kezedben lévő rakettel (teniszütővel) a mintegy hét centiméternél kisebb átmérőjű labdácskát úgy kell átütni a közel egy méter magas háló felett, hogy az a nagyjából 100 négyzetméteres (97,8) területen érjen talajt. Továbbá arra kell törekedni, hogy mindig eggyel többször üsd vissza ezt a nemezzel borított kaucsuklabdát annál, aki veled szemben áll a pálya túloldalán. Ez valóban nem látszik megoldhatatlannak, ha sikerül jól megválasztanod a „pártnered". Azonban, ha a válogató versenyek sokasága után a világ 128 legjobb játékosa közül sorsolnak számodra ellenfélt, már összetettebb a feladat. Arról nem beszélve, hogy egy 200 kilométer per órás adogatáskor kevésnek tűnik az a 30-35 századmásodperc, hogy jól helyezkedj, és a siker reményében képes légy azt a mozdulatot végrehajtani, ami által az a bizonyos labda az ellenfél területén landol.

Számunkra (magyaroknak) jól kezdődött az Open. Arn Gréta (92.) úgy jutott a harmadik fordulóba, hogy a 17. kiemelt szlovák Dominika Cibulkovát kényszerítette korai repülőjegy-vásárlásra a három szettes, 2 óra 48 perces óriási küzdelem végén. Ennek eredményeként a tizenháromszoros Grand Slam-bajnok, Serena Williams adogatásait fogadhatta a következő fordulóban. A tizenötezer néző előtt Gréti már nem tudta átmenteni a szlovák elleni bátor játékát. Kevéssé vigasztalhatta a magyar lányt, hogy az ötszörös ausztrál bajnok Serena is búcsúzott egy fordulóval később, miután az orosz Makarova két szettben korai kézfogásra kényszerítette. A hölgyek negyeddöntőjének egyik slágermérkőzése a világelső dán Caroline Wozniacki és a négyszeres GS- bajnok, egyben címvédő Kim Clijsters küzdelme volt. A belga kismama két szettben tanítgatta, és meg is fosztotta trónjától a lengyel származású szőkeséget. A döntőbe végül a 22 éves fehérorosz Azarenka - Clijsters legyőzésével -, a másik ágon pedig az Egyesült Államokban élő és a cseh Kvitovát legyőző orosz Sarapova jutott be. A halláskárosulásra is felkészült nézőknek-hallgatóknak a fehérorosz és az orosz leány sikításait nem kellett túl sokáig hallgatniuk, mert az előbbi két tükörsima szettben (6:3; 6:0) nyerte meg a döntőt. Ő lett a bajnok, és az első GS-győzelmével a világranglista vezetését is birtokolja immár.

A férfiak mérkőzései, küzdelmei egyre férfiasabbak. A tökéletes fizikai felkészültség, a kétszázas adogatások, azok fogadása, széles technikai ütésskála, mondhatni, alapfeltétel. A négy klasszis (Djokovics, Nadal, Federer, Murray) után következők bármelyike bárkit legyőzhet. Ezért is búcsúzhatott már az első fordulóban az orosz Davigyenko. A második forduló főmérkőzése a két korábbi ranglistavezető, Hewitt és Roddick (15.) találkozója volt. A hazai pálya előnyét élvező volt az akaratosabb és a továbbjutó. Érzékeny veszteséget szenvedtek el az amerikaiak, mert a 8. kiemelt Mardy Fisch együtt utazhatott Roddickkal. Volt miről beszélgetniük az első osztály párnás üléseiben. Emlékezetes eseménye ennek a fordulónak, hogy a ciprusi Baghdatis (2006-ban döntős) nem egész egy perc alatt négy ütőt zúzott darabjaira. Mint az várható volt, a „toronydaru" Isner kiesésével nem jutott amerikai a 16 közé. Ilyen szégyenteljes eseményért 39 évet kellett visszalapozni a naptárban. Hasonló érdekesség, hogy a kazah Kukuskin és a japán Nishikori segítségével idő előtt sikerült franciátalanítani a mezőnyt. Pedig tizenegyen voltak a táblán (!), de végül az izompacsirta Monfils és a labdazsonglőr Tsonga is áldozatává vált a kazahnak, illetve a japánnak.

A nézők (a helyszínen és a tv előtt izguló százmilliók) örömére a négy teniszművész töltötte meg a négy elődöntős helyet. Federer ezredik mérkőzésén megszerezte 232. győzelmét (senki nem nyert többet nála a tenisz történetében), ez a jubileum, a rekord; viszont a legutóbb 27 sorozatban megnyert mérkőzés és az Open öt fordulójában mutatott briliáns tenisz sem volt elég, hogy megszabaduljon „Nadal-fóbiájától". Az első győztes szettet három vesztes követte. Nem túlzás, ez a mérkőzés is feliratkozott a tenisz gyöngyszemei közé (főleg, ha a szurkoló nincs beoltva a spanyol ellen). Nadal lett a döntős. És mi volt még hátra? Djokovics-Murray 4 óra 50 perces öt szettese, úgy tűnt, felülmúlhatatlan mérkőzés. Három játszma után az angol 2:1-re vezetett, pedig csak pár hete kezdte Lendl önteni a hitet a skót-angolba. Aztán a szerb 6:1-re hozta a negyediket, és már 5:2 volt „neki" a döntő szettben. Ekkor egyszer csak Andy kitalálta, hogy megizzasztja a világelsőt, 5:5 lett. Ám a csoda most még nem következett be. Djoko ment a döntőbe.

A Djokovics-Nadal döntő külön írást érdemelne. 7 perc híján 6 órán át tartott a heroikus küzdelem. Minden idők leghosszabb Grand Slam-döntője volt. Az első szett a spanyolé volt tiebreakkel, majd 2:1-re a szerb vezetett. A negyedik játszmában breakelőnye volt a világelsőnek. Már mindenki a perceket számolta a díjátadásig, Rafa innen szokott felállni. Megtette ezt most is. Rövidítéssel (7:6) egyenlített. Jött a döntő játszma. A spanyol 4:2-re vezetett. Adogatott, 30:15 neki, de a „ziccer" a vonalon kívül találkozott a talajjal. És újra fordult minden, 5:5-nél ismét együtt álltak. Rafa rövidítést hibázott, Novak a pályára ütötte a mérkőzés 368. pontját. Kár, hogy a teniszben nem hirdethetnek két győztest. Így Novak Djokovics az ötödik teniszező, aki egymás után képes volt három Grand Slam-tornát nyerni, Rod Laver, Pete Sampras, Roger Federer és Rafael Nadal után. Májusban már 25 éves lesz.

Olvasson tovább: