Kereső toggle

Az eksztázis a célban vár

Interjú Erdélyi Zsófia maratoni futóval

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Néhány hete új névvel gyarapodott a Las Vegas Maraton női győzteseinek száma. Mégpedig egy magyar névvel: Erdélyi Zsófia 2:48:59 óra alatt futotta le a távot, mely elegendő volt a dobogó legfelső fokához. De ez csak „bemelegítés" volt az igazi cél eléréséhez, az olimpiai „A" szinthez. A februárban megrendezett Chevron Houston Marathonon Zsófinak sikerült 2:36:56 órás idővel beérkeznie, ami elég volt az abszolút 5. helyhez és a londoni szintidőhöz.

Mikor volt az első komolyabb futóversenyed?

- Hatéves korom óta „futkározok". Eleinte kisebb versenyeken indultam, az első komolyabb megmérettetések az országos versenyeim voltak serdülőkoromban. Ezeken soha nem értem el olyan „hú de remek" eredményt. A legfontosabb versenyemnek amúgy a 2006-os junior-világbajnokságot tartom, akkor még 3000 méter gáton indultam. A selejtezőkön túljutva jött az elődöntő, és én teljesen abban a tudatban fejeztem be a versenyt, hogy nem kerültem be a döntőbe. Szóval a szokásomhoz híven el is tűntem a verseny után, és magamba fordultam. Amikor kisírt szemekkel visszatértem a magyar sátorhoz, mindenki azzal fogadott, hogy gratulálok, döntős vagy! Ugyanígy kerültem ki a vb-re is. Megfutottam a szintet, de először nem hittem el.

Gimi után kikerültem Amerikába, Los Angelesbe, a Dél-Kaliforniai Egyetemre. Itt kezdtem el az egyetemet. És természetesen a futás miatt sikerült az ösztöndíjat megkapnom. A suli jól megy, ez az utolsó szemeszterem.

Hogy viszonyulnak Amerikában a sporthoz?

- Amerikában hatalmas a sportszeretet, és jobban tisztelik a sportolókat, mint Magyarországon. Egy egyszerű futóversenyre több néző jön ki, mint otthon egy országos bajnokságra. Ha lesérülök, vagy esetleg csak úgy érzem, hogy valami baj van a lábammal, vagy bármelyik testrészemmel, akkor lemegyek a Training Roomba, ahol minden sportágnak megvan a trénere, és egyből elkezd foglalkozni velem. Ha komolyabb a probléma, akkor orvoshoz küld. Ha még mindig nem javul a dolog, akkor speciális orvoshoz. Minden tekintetben támogatják a sportolókat.

Sportoltál valaha valamit a futáson kívül?

- Mint ahogy említettem, hatévesen kezdtem futni, mégpedig Veronika és Eszter nővérem hatására, még Kirchhofer József tanítványaként. Majd átkerültem Benkó Ákoshoz. Aztán abbahagytam a futást egy évig. Elkezdtem teniszezni, de Gadanecz György hatására újra kezdtem futni, úgy érzem, nélküle nem lennék itt, ahol vagyok. Majd elkerültem Csoma Ferenchez, és azóta is nála vagyok.

Hogy jött, hogy akkor most maraton és olimpia?

- A maraton csak az olimpia miatt jött. Céljaim között szerepelt, hogy 2012-ben, ha törik, ha szakad, ott leszek az olimpián. Aztán a maratoni távon tűnt a legvalószínűbbnek a szintet teljesíteni, annak ellenére, hogy még soha nem próbáltam 15 kilométernél hosszabb távot lefutni versenyen. De Csoma Ferenc bízott bennem, és így én is bíztam magamban. Las Vegas után éreztem, hogy képes vagyok erre, meg kell próbálnom megint. Hát nem tudom leírni, amit éreztem, amikor megláttam, hogy megvan. Fáradt voltam, sírtam, majd nevettem, aztán megint sírtam, majd nevettem... és ez így ment egy darabig...

Mennyit edzel egy héten?

- A mindennapos edzés az alap. Néha becsúszik a napi kettő is, aminek egyébként általánosnak kellene lennie, de gyakran az idő nem engedi, vagy a fáradtság a sulitól meg a munkától. Sokat edzettem egyedül, és állandóan zenét hallgattam, volt, hogy versenyre is összeállítottam egy jó pörgős válogatást. A zene nagyon fontos számomra, mivel általában egyedül edzem, és amikor 2 óra 30 percet egyedül kell lefutnod edzésnek, akkor valami kell, hogy szórakoztasson.

Melyik volt a legnehezebb versenyed?

- A Las Vegas-i maraton. Nem éreztem még akkora fájdalmat futás közben, meg az oldalam szúrása sem volt túl barátságos. De utólag kiderült, hogy ez az egész azért is történhetett, mert a víz, amit adtak, rossz volt, többen is rosszul lettek.

Egy maratonon nagyon sok hibát el lehet követni: túl gyorsan kezd az ember vagy túl lassan; túl hamar indítod a véghajrát vagy túl későn, szóval figyelni kell.

Kiderült már, hogy mehetsz-e az olimpiára?

- Még semmi sem biztos az olimpiával kapcsolatban. Minden azon múlik, hogy van-e még valaki, aki teljesíti a szintet, és ha igen, jobb-e az eredménye, mint az enyém. Természetesen magyar színekben indulok, ha összejön.

Milyen támogatást kapsz Magyarországról, illetve az egyetemtől?

- Magyarország az eredményeim alapján támogat. A sulim alapösztöndíjat ad minden hónapban, plusz kapok edzésfelszerelést is.

Mit javasolsz, hogyan kezdjen valaki futni, ha kedvet kapott a mozgáshoz?

- Először csak barátkozni kell a futással. Csak kimenni és kocogni. Élvezni. Mert lehet ám a futást élvezni, ha megfelelő célokat állítunk magunknak. Én sokat harcolok a futással. Ez egy igazi szeretet-utálat kapcsolat. Van, amikor ki nem állhatom, de nem tudok nélküle élni. A futás főleg fejben dől el. Ha a fejed erős, a tested is erős lesz. Hinni kell, hogy képes vagy bármire. Bízni kell saját magadban.

Olvasson tovább: