Kereső toggle

A nyomába sem értek

Pajor Kornél, a gyorskorcsályázás megújítója

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A városligeti műjégpályán találkozhattunk a Svédországban élő Pajor Kornéllal. Az 1949. évi oslói gyorskorcsolyázó világbajnokságon összetettben világbajnok volt, majd két világcsúcsot állított fel: öt-, illetve tízezer méteren. Továbbá kétszeres vb- és kétszeres Eb-bronzérmes. Mint ismert építész, 1956-ban harminc – Magyarországról érkezett – kollégájának szerzett állást Svédországban. Mindennap súlyt emel, korcsolyázik, és évente kétszer autózza le a Stockholm–Budapest távolságot oda-vissza. Július 1-jén lesz 89 éves.

Büszkén hirdetjük és örömmel fogadjuk - a más nemzetbeliektől is -, amikor hangoztatják, hogy „a magyar az sportnemzet". Valóban, Hajós Alfrédtől (1896) Pekingig bezárólag 468 érmet szereztünk a 25 nyári olimpiai játékon, ebből 160 az aranyérmek száma. Kétszáznyolcvanöten mondhatják magukat olimpiai aranyérmesnek csöppnyi országunkban. Ezeknek az érmeknek a 99 százalékát a nyári olimpiai versenyeken szereztük. A világbajnoki statisztikák ugyanerről az arányról tanúskodnak. Ezért nevezhető rendkívülinek, hogy Magyarországnak van egy gyorskorcsolyázó világbajnoka, egykori világcsúcstartója. A gyorskorcsolyázás a téli sportok egyik legnépszerűbb sportága. A nyári spor-tok közül ez megfelel az atlétika (sportok királynője) futószámainak, melyeknek köztudottan kiemelt a nézettsége. Pajor Kornél tehát magyarként ennek a sportágnak került fel a csúcsára.

Pajor Kornél 18 évesen (1941) a Budapesti Korcsolya Egyletben csatolta fel először a hosszú korcsolyát. Egy évvel később a Budapesti Haladás Egyletben már építész hallgatóként kezdett kerékpározni. Az előbbiben elég hamar jöttek a sikerek. 1943-ban Hamburgban, majd Klagenfurtban nyert először nemzetközi versenyt ezerötszázon és ötezer méteren. Újító volt. Megváltoztatta a gyorsításhoz szükséges elrugaszkodás irányát. Addig a hátrafelé történő mozdulatot oldalra végezte el. Ez több erőt igényelt, de jelentősen gyorsabbá vált a korcsolyázás haladási sebessége. A mai gyorskorcsolyázásnak is ez a technikai újítás az alapja. 1947-ben főiskolai világbajnokságon ezüstérmet szerzett. 1948-ban a St. Moritz-i téli olimpián az esélyesek közé számított. Bár tízezer méteren „csak" negyedik lett, ez eddigi legnagyobb sikerünknek számít ebben a sportágban. (Hunyadi Emese ezerötszáz méteren osztrák színekben lett olimpiai bajnok.) Egy évre rá, 1949-ben Oslóban, a világbajnokságon már a magyar Pajor Kornéltól voltak hangosak a hírközlő szervek - a korizás őshazájában, Norvégiában. A négy távból álló összetettnek lett a világbajnoka. Azóta legjobb gyorskorcsolyázóink ezt az eredményt még megközelíteni sem tudták.

A bajnok nem akart hazajönni. Jól érezte, hogy tehetséges építészként nagyobb megbecsülésre számíthat Svédországban. Végül ott telepedet le. Regényes történettel szerelte le a csapatba épített politikai tisztet: elérte, hogy a csapatvezetőnek ki kelljen osztania egy rövid időre az útleveleket - és ez már elég volt számára az elszakadáshoz.

Sokat dolgozott, így a versenysportra kevesebb idő és háttérsegítség jutott. Azért mégis összehozott 1951-ben egy vb-bronzot, 1952-ben egy Eb-bronzot, immár sárga-kék színekben. 1953-ban ismét a csúcson volt, mivel öt- és tízezer méteren is megjavította a világcsúcsot a svájci Davosban. A világcsúcsért kapott aranyóra a legkedvesebb relikviája. „Ha flancolni akarok, felveszem ezt az aranyórát" - mondja.

Közben egyre ismertebb és elismertebb építész lett. Az ő terve alapján alakították ki Stockholm új repülőterét. 1955-ben vette meg első Porsche sportkocsiját (most a tizenegyediket használja). 1956-ban előadásokat és gyűjtéseket szervezett. Volt, mikor templomokban, a szószékről tette ezt, hogy minél eredményesebb lehessen. Sok ezer menekültnek igyekezett segítséget nyújtani, többek között több mint harminc építésznek szerzett állást. A „lelépés" után tizennégy évvel, 1963-ban vette magának a bátorságot, hogy enyhítsen honvágyán, és hazajöjjön. Azóta rendszeresen jár haza, és kétszer egy évben autózza le a Stockholm-Budapest távolságot, oda-vissza. Repülni inkább csak a Porschéval szeret, nem a levegőben - jegyzi meg. Itthonról házasodott másodszor, 1968-ban.

„Jó itt lenni a Városligetben, és nézni ezt a felújított pályát és ezeket a nagyszerű bajnokokat, a harmonikus mozgásukat" - mondja találkozásunkkor. Hozzáteszi: régen a szél befújt a ruha alá, és ott is maradt fékszárnyként. „Sokat fejlődött ez a sport is, a jégtől a koriig. Boldog vagyok, hogy ennek az egésznek részese lehettem. Szeretném, még sokszor megtenni ezt a távolságot a két otthonom között, hiszem azt, hogy segít ebben a minden reggeli súlyzózás és a korcsolyázás" - magyarázza. Kornél bácsinak csak kora matuzsálemi, a gondolkodása ifjú.

Olvasson tovább: