Messi kapta az Aranylabdát 2009-ben

Cikk nyomtatása
Továbbítás emailben

Az óriási „kicsi argentin”

„Nem csupán egy futballista elismerése ez, hanem egész Barcelonáé!” – szuggerálta hallgatóit Pep Guardiola egy hétközi sajtótájékoztatón. A Barcelona edzője azt követően igyekezett kiemelni a labdarúgás csapatsport-jellegét, hogy hivatalossá vált: az idei évben Lionel Messi kapta az esztendő legjobb labdarúgójának járó Aranylabdát. Bár Guardiolának minden bizonnyal igaza van, Messi játékát, teljesítményét és az idei elismeréseit vizsgálva mégis elgondolkodhatunk: talán nem is annyira csapatjáték ez a futball.

Ne kerteljünk! 2005. május elseje óta tudta már mindenki, hogy ennek be kell következnie. Ezen a napon játszották az FC Barcelona-Albacete spanyol bajnoki mérkőzést, amelyen csereként állt be egy rendkívül alacsony, de roppant gyors futballista. Bár a nézők eleinte az éppen a pályáról lehívott, s ezért duzzogó sztárt, Samuel Etót figyelték csak, később egyre többször kapták fel a fejüket a helyére beküldött játékosra. Aztán jött a meccs utolsó perce, amikor főhősünk a pattanó játékszert 16 méterről egyetlen mozdulattal egyszerűen beemelte a kapuba az ellenfél hálóőre fölött. A hisztis Etóra akkor már senki nem figyelt: a mindössze tizenhét éves Lionel Messit tapsolta a majd' százezer néző.

Az 1987. június 24-én, az argentínai Rosarioban született Messi azóta már nemcsak egy tehetség a többi között, hanem napjaink egyik legnagyobb labdarúgója, sőt! Az idei évtől az első számú futballista a földkerekségen, miután az 1956 óta az adott naptári év legjobb játékosát megszavazó France Football 2009-ben az argentint látta a legjobbnak. A legendás Aranylabdát így elnyerő Messi pedig újabb címet gyűjtött be az idei Bajnokok Ligája-, a bajnoki- és kupa-győzelmet követően. Hozzá kell tennünk: huszonkét évesen... „Ezt a díjat a családtagjaimnak ajánlom, akik mindenben segítettek nekem az elmúlt években. Ott voltak mindig, amikor arra szükségem volt, és néha jobban örültek a sikereimnek, mint saját magam!" - árulta el családjának belső titkait a labdarúgó.

És valóban, a kis Lionel pályafutásában a szülői kéz terelgetése kulcsfontosságú volt. Az így is rendkívül alacsony termetű játékos ugyanis gyerekkorában hormonproblémákkal küszködött, nem tudott igazán növekedni. Az argentin orvosok egy drága kezelést ajánlottak a szülőknek, havonta mintegy 500 fontot kellett volna lepengetniük azért, hogy fiuk centiméterről-centiméterre jusson. Az akkor még csak tizenegy éves ifjú zsenialitását azonban már akkor felismerték a spanyol FC Barcelona csapatának szakemberei: felajánlották a szülőknek, hogy a klub állja a kezelések költségeit csak azért, hogy Messi Spanyolországban focizzon tovább. A szülők elfogadták az ajánlatot, sőt, mi több, maguk is elköltöztek Európába, hogy továbbra is közelről egyengethessék fiuk sorsát. Messi magasságát látva kérdés persze, hogy a kezelés valóban hatásos volt-e...

A történetet folytatva már igazi sikersztori tárul elénk: az argentin az utánpótlás-bajnokságokban folyamatosan főszerepet játszott, már tizenhat évesen bejátszotta magát a Barcelona „B"-be (a Barca második csapata - a szerk.), amelyben a felnőttek között is 37 gólt lőtt 30 mérkőzésen. Az ekkor még mindig csak kamaszkorban levő futballistáról aligha mondható el, hogy megjárta a szamárlétrát, ugyanis egy évvel később, 2004 októberében már bekerült a felnőtt csapatba: tizenhét évesen és négy hónaposan. Nem mellesleg érdemes megjegyezni, hogy az akkoriban csúcson levő alakulatban olyan futballgéniuszok kaptak szerepet, mint Samuel Eto, Ronaldinho, vagy éppen Henrik Larsson. Messi mindenesetre nem zavartatta magát, egyre többször lépett pályára, edzéseken is kimagaslóan teljesített. Aztán pedig hamarosan eljött a 2005. május elseje, és az az emlékezetes gól. Innentől Messi mind jobb teljesítményt nyújtott, bár az első időszakban még nem tudta megközelíteni a világ akkori legjobbját, Ronaldinhót, de egyre több gólt lőtt, és a Barcelona egyre fontosabb játékosává vált. Karrierjében igazi áttörést a 2006-2007-es szezon hozott: brilliánsan futballozott, és 14 gólt rúgott a bajnokságban. A legendás Barcelona-Real Madrid rangadón 2007 márciusában fantasztikus teljesítményével igazi klasszissá vált: egymaga három gólt lőtt a Barca örök riválisának hálójába. Érdemes megjegyezni, hogy csapatának vicceskedvű drukkerei innentől kezdték becézni szerényen csak „Messi-ás"-nak.

Egy argentin számára ehhez az összehasonlításhoz talán csak egy valami hasonlítható presztízsét tekintve, Messi azonban azt is kiérdemelte. Miután az egyik bajnoki meccsen kicselezte szinte az összes ellenfelet, majd a kapuba lőtt, az egyik tekintélyes spanyol újság másnap a következő főcímmel jelent meg: „Messidona". A becenév természetesen a nagy argentin futballista, a 20. század talán legjobb játékosa, Diego Maradona után ragadt Lionelre, akire nemcsak játékstílusa, hanem termete miatt is igencsak hasonlít. (Az ideális argentin férfitermet védelme érdekében azért jegyezzük meg, Argentínának kiváló kosárlabdacsapata is van.) A Maradona és Messi közötti párhuzam még inkább felerősödött, miután néhány héttel később - Maradona egyik hírhedt mozdulatához hasonlóan - a kis Lionel is kézzel szerzett gólt az Espanyol elleni rangadón. A történelem ismétli önmagát, mondhatnánk.

Érdekes, hogy a mosolygós dél-amerikai fiatalember az argentin válogatottban egyébként - szintén Maradonát lekoppintva - éppen a magyar válogatott ellen mutatkozott be, bár, mindösszesen 40 másodpercet (!) töltött a pályán: könyöklésért kiállította a játékvezető. (Némi malíciával megjegyezhetjük: a magyar válogatott Vanczák Vilmos pályafutásának legjelentősebb momentuma volt annak az ütésnek az elszenvedése.)

Bár Argentínával olimpiai-bajnoki címet 2008-ban már szerzett Messi, az igazi álom, a világbajnoki cím még hiányzik a kis argentin kollekciójából. Igaz, gyakorlatilag már csak az, miután az elmúlt években a Barcelonával klubszinten már mindent „összefutballozott". Azért ideje van, még mindig csak huszonkét éves, de az argentin válogatottban mutatott teljesítménye az elmúlt két évben még elmaradt a „maradonai" kalibertől. „Öncélúan játszik, gyakran csak saját magáért focizik" - bírálta őt Maradona korábban. És valóban, az egyénieskedő játékot Messi teljesen talán soha nem tudta, és nem is akarja kinőni. Volt már egy játékos valamikor a nyolcvanas években, akinek hasonló stílusa volt: őt Diego Maradonának hívták.

Olvasson tovább:

Feliratkozás hírlevélre

 
Név: *
Email: *
Feliratkozással elfogadja a Hetek adatvédelmi elveit