Kereső toggle

Balsors, akit régen tép

Fejlődik-e a magyar futball?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Amilyen szeretettel fordultak a szurkolók a világbajnokságra való kijutásban sorsdöntőnek számító Svédország és Portugália elleni találkozókat megelőzően a válogatott felé, olyan haragos kritikákkal illették a svédek elleni találkozó után. A játékosok aligha lettek rosszabb futballisták néhány nap alatt, a kérdés most mégis az: történt-e igazi előrelépés a válogatott háza táján? Az alábbiakban néhány szakértői komment olvasható, kommentár nélkül.

Mészöly Kálmán (egykori válogatott játékos, a válogatott korábbi szövetségi kapitánya):

Nézzék, a svédek elég régóta megviccelnek már bennünket, nem csak most. Emlékezhetünk a hetvenes évek ki-ki mérkőzésére, amikor a hajrában egyenlítettek ellenünk, s jutottak ki helyettünk a világbajnokságra. Tény, hogy történtek talán szakmai hibák is, például butaság volt igazi támadó nélkül kiállni. Az is fura, hogy miért válogatja be Priskin Tamást a kapitány, ha nem tartja őt mentálisan elég jónak ahhoz, hogy játszhasson. Tény még, hogy 4-5 játékos a tudásának közepes szintjét sem nyújtotta. De ez csak mind részletkérdés. Ez ugyanis egy tipikusan Magyarországra jellemző meccs volt. Nincs szó itt átokról, egyszerűen hibák sorozatát követték el a fiúk. Úgy hiszem, az utóbbi időben történtek előrelépések, pozitív változások, s a jövőben jobban bízhatunk a válogatottban. Azonban nem lehet ilyen bugyuta hibákat elkövetni. Az igazság az, hogy ez az élet minden területén tipikusan a magyarokra jellemző. Mondjuk már ki végre, mi magyarok egyszerűen slendrián módra végezzük a dolgainkat! Mindannyiunkat beleértve.

Varga Zoltán (egykori olimpiai bajnok labdarúgó, labdarúgóedző):

Ennyit tud jelenleg a magyar válogatott. Meg kell nézni, hogy a svédek mennyivel gyorsabbak, atletikusabbak voltak, pedig szerintem Hajnal Tamás volt az egyetlen, aki igazán rosszul játszott. A komoly meccsek mutatják meg mindig, hogy mennyit is lépett előre a csapat. Továbbra is azt mondom, változtatni kell az itthoni hozzáálláson! Az, hogy több focista is kint játszik nívós bajnokságokban, csak egy tendencia része. Nagy mértékben növekedett a játékosmozgás Európában, ennek köszönhető ez, nem elsősorban a focink fejlődésének. Sajnos, itthon nem bátrak az edzők, nem merik még most sem a fiatalabbakat használni. Félnek a hibák lehetőségétől, pedig csak elárulom, a mostaniak közül Hajnal Tamást és Priskin Tamást is én fedeztem fel. Ezzel pedig nem magamat akarom fényezni, hanem az utánpótlás fontosságára akarom felhívni a figyelmet. A most alakult fociakadémiák pedig inkább csak a csirketelepekhez hasonlítanak. Hizlalni egy kicsit, aztán minél gyorsabban külföldre eladni. Ez nem tesz jót a fiatal játékosoknak, ráadásul nem az igazi tehetségeket szűrik ki, hanem csak eladják a játékosokat jó pénzért. Egyéniségeket kell kinevelnünk, akik képesek igazi volument adni majd a jövő válogatottjának! Ez a járható út.

Détári Lajos (egykori világválogatott játékos, labdarúgóedző):

Szerintem emelt fővel járhatnak a válogatott tagjai, mert a minimumot hozták. Ki gondolt volna ilyen kiélezett meccsekre a selejtezők elején? Volt egy jó félidőnk is, kint Svédországban, azon sok múlott. Előreléptünk valamelyest, de én úgy gondolom, kellenek nagyobb formátumú játékosok még. Talán  Dzsudzsák vagy Huszti lehet majd ilyen, meg egy-két fiatal. Egyéniségekre van szükségünk.

Gellei Imre (a válogatott korábbi szövetségi kapitánya):

Korábban is többször kiemeltem, hogy a védekezésben előre kell lépnünk. Sajnos, az eredmények jól mutatják a tényeket: a pozitívumokat, de a hiányosságokat is. Talán a jövőben az NB1-ben játszókat is jobban figyelembe lehetne venni. Úgy gondolom, van egy előrelépés, mert az alapmeccseket végre hozták a fiúk. Nem kellene állandóan fanyalogni, sőt! Bizakodni kell, pozitív embernek kell lenni, vágyakat, célokat megfogalmazni a labdarúgásban is. És újra és újra neki kell lendülni az akadályoknak ahhoz, hogy végre egyszer átlépjük a saját árnyékunkat!

Hrutka János (korábbi válogatott játékos, sportmenedzser):

Én nem látom tragikusan a helyzetet, sokkal inkább reálisan. A körülmények jelenleg pont ezekre az eredményekre predesztinálják a válogatottat, hiszen a feltételrendszerek még mindig hiányoznak. Ezért nem szabad szidni a futballistákat. Nemzetközi szinten még mindig nincsen topcsapatban játszó játékosunk, nincsen klasszisunk, sőt, még úgymond nagyon jó játékosunk sincsen egyelőre. Kevés kint a meghatározó játékos, ezért butaság azt hinni, hogy előbbre tartunk Dániánál vagy éppen Svédországnál. Az akadémiákról eltér a véleményem a Zoliétól (Varga Zoltán - a szerk.), szerintem minél több időt töltenek el itthon a játékosaink, annál több lehetőséget veszítenek el. Ki kell menni Nyugatra, ott lehet igazán fejlődni.

Elszálló ágban

Matematikailag még nem, gyakorlatilag már oda a válogatott 2010-es vb-szereplése, miután szerdán 1–0-ra kikaptunk a portugáloktól. A svédek elleni találkozóhoz hasonlóan ismét a gyors vendéggól – Pepe talált be fejjel a 9. percben – határozta meg a meccs képét. Juhász Rolandék
jól védekeztek a többek között C. Ronaldóval felálló luzitánokkal szemben, viszont a támadásokban nem volt átütő erő. Így önmagában a Portugália és Dánia ellen hátralévő – idegenbeli – mérkőzések megnyerése sem lenne elég a továbbjutáshoz.

Olvasson tovább: