Kereső toggle

Ziccerhelyzetben a magyar labdarúgás

Kisteleki István, az MLSZ elnöke szerint már csak az igazi teljesítmények hiányoznak

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Talán változik valami. Amikor Juhász Roland, a magyar válogatott hátvédje a máltaiak kapujába stukkolta a labdát, talán egy kis reménységgel, amikor Michel Platini és Joseph Blatter átvágta a telki edzőközpont megnyitóján a díszszalagot, talán egy minőségi lépéssel lett több a magyar labdarúgás. Az elmúlt húsz év kudarcai után apró villanásokkal ad életjelet magáról a csipkerózsika-álomból ébredező honi futball, de a sportág jelenlegi első embere, Kisteleki István szerint az igazi teljesítményeket még csak ezután kell letenni az asztalra.

Három éve került a Magyar Labdarúgó Szövetség élére. Személyes összegzésre sort kerített már?

- Ami azt illeti, nagyon elfáradtam. Annak idején a választások is elég hektikus körülmények között zajlottak, az autómat savval öntötték le, sok vád is ért, szóval már a kezdet is elég nehéz volt. Támadások azóta is vannak, főként a médián keresztül, de el kell viselnem ezeket. Én vallásos ember vagyok, hiszek a teljesítményben, a munkában. Korábban azt hittem, a fociban dolgozóknak a futball a legfontosabb, de csalódtam. Itthon csak saját magukért dolgoznak az emberek, a saját sikerükért. Rájöttem arra, hogy nem a kommunizmus tette tönkre a magyar labdarúgást. Ebben az országban a futball mindig is különös szerepet töltött be, s emiatt igazán jól mutatja az ország jelenlegi helyzetét: itt minden negatívum megmutatkozik.

Sok kritikát hallani a jelenlegi MLSZ-ről is.

- Amikor annak idején, 2006-ban belekezdtünk, a szövetség gondolkodását kellett helyreállítani: egy olyan MLSZ-t akartunk létrehozni, amely a futballt szolgálja. Nem mondom, hogy tökéletesen elégedett vagyok, de kezdenek adottá válni a feltételek ahhoz, hogy egy ilyen szakszövetséggé váljon a szervezet a jövőben. Ez pozitívum, s az is, hogy az akkor átvett többmilliós adóságból ma hatvan-hetvenmillió forintos plusszal tudunk számolni. Az szintén nagyszerű, hogy a válogatott fellépéseire átlagosan tizenhétezer néző látogat ki, a sorsdöntő, őszi fellépésekre pedig már mintegy negyven-negyvenötezres jegyigényléssel számolhatunk. A felnőtt- és az utánpótlás-válogatottak körül működő munkát amúgy is jónak lehet értékelni, nem véletlen, hogy a Koeman-csapat negyvenegy helyet lépett előre a világranglistán, az U20-as válogatott pedig ott lesz ősszel az egyiptomi világbajnokságon, ami egyedülálló előrelépés. Szintén a szakmához tartozik a Magyar Gyermek Labdarúgó Szövetség megalapítása, amely az öt-tizenkét éves palántákra fókuszál, s azt hiszem az OLLÉ-program is nagy siker: közvetlenül, vagy az üzleti szféra által közvetetten, mintegy száz-százhúsz jó minőségű pálya épült, épül országszerte. Úgy hiszem, hogy ez ma már egy társadalmi program is egyúttal, hiszen a futball a kultúránk, a nevelés része. Ezért sem mindegy, hogyan tekintünk a focira.

Akkor valójában nincs is semmi probléma?

- Természetesen ezt nem mondhatjuk. A hazai bajnokságra, az nb I-re még nem volt időnk igazán ráfókuszálni. Itt nemhogy stagnálásról, hanem inkább visszafejlődésről beszélhetünk. Kevesebb a néző, problémát jelent az anyagi támogatások szűkössége is. Az alsóbb osztályokban pedig a kistelepülések kerültek bajba, itt szintén elsősorban az anyagi források elapadása jelent gondokat.

Manapság az élvonalbeli klubok jellemzik leginkább egy ország labdarúgását. Amíg Nyugat-Európában gigavállalkozók, keleti olajmágnások ölnek bele milliárdokat a futballba, nálunk még mindig eladósodásról, klubok csődjeiről hallani. Várható valamilyen változás végre?

- Itt egy folyamatban kell gondolkodnunk. Az utóbbi években szépen alakul nálunk a tulajdonosi kör, több tradicionális klubnak is sikerült megfelelő befektetőt találnia. Elég, ha az Újpestre, a Győrre, a Fehérvárra, a most feljutó Fradira, az évek óta biztos lábakon álló Debrecenre s a Honvédra gondolunk. Ez, mondjuk, az öt évvel korábbi állapotokhoz képest pozitív változás, különösen akkor, ha éppen egy gazdasági válság közepén vagyunk. A labdarúgás teljesítménysportág, nálunk azonban ez a teljesítmény egyelőre nagyon nincsen meg, most kellene előrukkolni vele.

Sajnos, a tehetséges játékosok külföldre mennek, a lézengő, tudatlan légiósok pedig jönnek a helyükre. Én például itt is változtatnék, szemben a tulajdonosokkal: minimalizálnám a külföldi játékosok számát a kezdőcsapatokban, hogy több itthoni fiatal kapjon lehetőséget. Amúgy nagyon fontos szerepe lenne az iskolákkal való kapcsolatfelvételnek, hogy az általános iskolákból, gimnáziumokból - akár csak hobbiszinten is -, de ki lehessen „rángatni" a fiatalokat a focimeccsekre nézőnek, a focicsapatokba játékosnak. Ha nem is lenne mindenkiből első osztályú játékos, de már így is több tízezer emberrel többen érdeklődnének a foci iránt, többen járnának a stadionokba. Ezt a tulajdonosoknak is fel kellene ismerniük, mert ez elengedhetetlen feltétele a hazai bajnokság fejlődésének, a nézőszámok emelkedésének.

Az nb I-ben minden eddiginél kevesebb a néző, átlagosan egy meccset kétezer-ötszázan néznek meg, ráadásul egyes csapatoknál a szurkolói csoportok az új tulajdonosokkal is konfliktusba keveredtek. Nem tart attól, hogy a tőkeerős befektetők ráunnak a kongó stadionokra és a szurkolókkal való civakodásra? Például Hemingway úr nem fog emiatt hátat fordítani a Honvédnak?

- Itt is csak egy kulturált folyamat hozhat változásokat szerintem. Én nem hiszek abban, hogy a stadionokból ki kellene bárkit is tiltani, ez nem lehet megoldás. Egy pár száz fős szurkolói magról van csak szó, amely problémát okoz. Hemingway úr egyébként nem időjárás típusú ember, amibe kőkeményen belekezd, azt be is fejezi. Biztos vagyok abban, hogy a maga idejében jönnek majd a sikerek a Honvédnál, s ezzel párhuzamban a nézők is. Megfelelő infrastruktúra megteremtésével, az élvonal színvonalának emelésével a nézőszámok újra emelkedni fognak, és ezzel együtt ez a renitens mag is inkább a focival fog majd foglalkozni. A feltételek megteremtésén már dolgozunk is. Egyébként csak összehasonlításként mondom, hogy Ausztriában a múlt hétvégén voltam kint egy Rapid Wien-meccsen, ahol 23 ezren buzdították a bécsi csapatot. Onnantól keletre azonban mindenhol konganak a stadionok.

A közelmúltban látott napvilágot az a programkoncepció, amelynek megvalósulása esetén az élvonal résztvevőinek száma is változna, s amelynek egy lényeges pontja volt a pályafűtés bevezetése is. Pontosan miről van szó?

- Ez egy fejlesztési program, amelynek csak egy-egy lényegesebb pontja az élvonal tizenkét csapattal történő lebonyolítása (az eddigi tizenhat helyett - a szerk.). De ez csak egy ötletelés, amely a népességszámtól kezdve a GDP-ig mindenfélét figyelembe vett ahhoz, hogy az ideális élvonalszámot megtalálhassuk. A tulajdonosok azonban egyelőre élesen elzárkóznak ettől, bár igazi érvet még nem hallottam tőlük. A pályafűtés kötelezővé tétele viszont nagyon fontos lenne: ennek segítségével a novembert és a decembert is alkalmassá lehetne tenni a játékra, így nem lenne olyan hosszú szünet a magyar bajnokságban télen, s a februári szezonkezdés is biztosabbá válhatna. A lényege ennek a programnak a profizmus megteremtése, arra fókuszálunk.

Erwin Koeman érkezését követően a válogatott eredményesen vette az akadályokat a világbajnoki selejtezőkön. Mi a véleménye a kapitányról? Eséllyel vehetjük fel vele a harcot a svédek és a portugálok ellen ősszel?

- A válogatott mindenképpen csillagos ötöst érdemel. Erwin egy olyan ember, aki kiragadja az itteni közegből az embert, a profizmusával, szakmai nívójával mércét és rangot ad a futballunknak, nekünk is. őt külföldön és itthon is elfogadják, s a rendelkezésére álló szűk keretből eddig a maximumot hozta ki. Ez egy nagyszerű teljesítmény, de a nemzetközi elismertséghez még csak most kell különösen teljesítenie a válogatottnak! Reménykednünk kell, de a realitások nem mellettünk szólnak. Esetleg a csoport második helyét megszerezhetjük, de az elsőt nem hinném.

És ha csak mint szurkolót kérdezem?

- Akkor persze megnyerjük a 2010-es labdarúgó világbajnokságot!

A hetekben adták át a telki edzőközpontot, aminek nagy sajtóvisszhangja volt. Ez miért lesz jó nekünk?

- A telki edzőközpont megnyitásakor itt járt Joseph Blatter, a FIFA, valamint Michel Platini, az UEFA elnöke is, tehát presztízsértéke is volt. De ez az edzőközpont olyan lesz, mint egy futballegyetem, amely az egész labdarúgásunknak emelni fogja a színvonalát. Igénybe veheti majd a válogatott is, de edzőtáborozásokra a hazai és külföldi klubok számára is nyitva áll, és még rengeteg kihasználási lehetősége van. Önálló kft.-ként működik, hamarosan pedig már nyereséget is hozhat az MLSZ-nek.

Az edzőközpont mellett még egy nagyszabású befektetésről, egy új fővárosi stadion megépítéséről is hallani lehet. Erre valóban van reális esély, és ha igen, mi lesz a Puskás Ferenc Stadionnal?

- Az elkövetkező két-három évben a Puskás Ferenc Stadion bővítése, korszerűsítése lehet reális, ez pedig már az ősszel is szükséges lesz, a svédek és a portugálok elleni találkozók miatt. De sem a nézők kiszolgálása, sem a szurkolók beengedése nem megoldható a kor színvonalának megfelelően. A megoldás igazából egy új Puskás Stadion építése lenne, de erre - látva a nemzetgazdasági problémákat - nincsen reális esély. Ezért is van szükség egy új, minden igényt kielégítő, modern stadionra, amely elsősorban magántőkéből épülhetne fel, s a válogatott hazai találkozóira biztosítana helyszínt, valószínűleg Budán, a Fehérvári úton. Erre már megszületett a szándéknyilatkozat az MLSZ részéről, s a Magyar Fejlesztési Bankkal folynak is az egyeztetések.

Az utánpótlásképzés keretein belül pozitív változás a futballakadémiák alapítása. Ez mennyiben jelenthet előrelépést?

- Ez mindenképpen nagyszerű fejlemény. Itt egy piramisrendszerben való gondolkodásról van szó, amely az akadémiai képzést az 5-12 éves korosztály feletti fiatalok részére biztosítja. Az első osztályú klubok közül egyre többen alkalmazzák ezt, itt elég a Győr, a Honvéd, az MTK akadémiájára gondolni. Úgy hiszem, a legnagyobb tehetségeket továbbra sem fogják tudni megtartani a csapatok, de négy éven belül már érezhető fejlődést ad az első osztályú focinak az akadémiai rendszer.

Ennek ellenére egy apa alig tudja levinni focizni a fiát valahova...

- Igen, ez probléma, sajnos sem az egyesületekben, sem az iskolákban nem adottak a feltételek az edzőpályák, tornatermek tekintetében. De az OLLÉ-program kereteiben itt is vannak tervezetek, amelyek az edzőpályák létesítését kívánják ösztönözni a jövőben. Persze a megyei, a fővárosi foci az alsóbb osztályokban most különösen szenved ilyen tekintetben is, ami - még egyszer mondom - azért is probléma, mert a foci a kultúra, a nevelés része is. Itt is szükség lenne emberi kezdeményezésekre.

Akkor mi a véleménye az olyan kezdeményezésekről, mint a Szent Pál Akadémia csapatai? Az ilyen jellegű klubok kaphatnak-e valamilyen támogatást a jövőben?

- Természetesen hallottam a Szent Pál Akadémiáról, s le a kalappal az ilyen egyéni kezdeményezések előtt! Fontos, hogy az MLSZ az ilyen jellegű csapatoknak erkölcsi támogatást adjon, s a jövőben erre nagyobb hangsúly is kerülhet. Hiszem azt, hogy olyan helyzetben vagyunk, hogy aki ebben a szférában kitartó és céltudatos, az bármit el tud érni: legyen az az Nb III. a Szent Pál Akadémiának, vagy a Bajnokok Ligája egy első osztályú csapatnak. Itt lesz szükség az edzőkre, játékosokra, az egyéni kezdeményezésekre, minden szinten, hogy tovább tudjon gördülni a magyar foci. Mert az emberi faktorra, a teljesítményekre még csak most van igazán szükség!

Olvasson tovább: