Kereső toggle

Teszt: Volvo S40 1.6 D

Kis Volvo – nagy biztonság

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A Volvo kívül-belül megújult S40-ese nem az iparág legkiemelkedőbb terméke. Amit viszont a kategóriából ki lehetett hozni, azt a skandináv autógyár hozzáértéssel végezte el. 

Az S40 rokonságban van a Ford Focus II és a Mazda 3 modelljével, hiszen közös a padlólemez, de más a karakter, más a minőség, ezáltal a vásárlóközönség is. A legkisebb Volvo ugyanolyan stíluselemekből építkezik, mint a márka nagyobb modelljei, vagyis markáns a hűtőmaszk, body-buildinges az övvonal, és vállasak a hátsó lámpák. Az ajtók csukódási hangja nagyautós, csakúgy, mint a visszapillantó tükrökbe integrált irányjelzők. A karosszéria négyféle szilárdságú acélból készül, ezért egy esetleges ütközéskor a mozgási energia a lágyabbtól a keményebb anyag felé haladva hatásosabban emésztődik fel. Légzsákból hatot kapunk alapáron, az oldalsók még a csípőt is védik a sérülésektől, az S40-es maximális (ötcsillagos) minősítést kapott az Euro-NCAP törésteszten. Minden Volvo-modellnek, így az S40-esnek a vízhűtője is olyan katalitikus anyaggal van bevonva, amely a rajta keresztüláramló ózon mintegy háromnegyedét képes oxigénné átalakítani. (A talajközeli ózon, melynek létrejöttét leginkább a kipufogógázok és az erős napsütés segítik elő, károsítja a növényzetet, és légzési problémákat is okozhat.)

Minimál konzol,maximál dizájn 

Az utastér első traktusa ergonómiailag példaértékű, az utolsó kapcsoló is kézre esik, a helykínálat egy méretosztállyal feljebb is megállná a helyét. Más a helyzet a hátsó ülések tekintetében, 180 centiméter körüli utasoknak már szűkös a fej- és a lábtér. Azért ne feledjük, az S40 – még ha prémiummodell is – egy alsó-középkategóriás autó, ahol hátul csak átlagos, elöl viszont fejedelmi a kényelem. Ezzel be is határolható a vásárlóréteg: szingliknek, házaspároknak és gyermekes családoknak nem lesz problémájuk a mérettel. Annál is inkább, mivel
a hátsó ülésből két darab – hároméves kortól használható – gyermekülés hajtogatható ki. A jobb első légzsák kulccsal kiiktatható, ezért kisbabát is utaztathatunk bébiülésben elöl, természetesen szigorúan a menetiránynak háttal. Tovább kutakodva a beltérben ékszerként lebeg az eddig csak koncepciómodellekben látott, centivastagságú hajlított középkonzol, a látvány valóban egyedülálló. Pakolóhelyek tekintetében a tervezőmérnökök nem voltak nagyvonalúak, a kesztyűtartó nem túl nagy, az ajtókon lévő oldalzsebek jelzésértékűek, valamelyest javítanak csak a helyzeten az üléseken található első és hátsó zsebek, a hátsó ülés kartámlájában lévő belső rekesz és az üdítőtartók. Az anyagválasztás és a színharmónia viszont igazi prémiumminőség, a tapintás és az illat finom. A csomagtér 404 literes, alul pótkereket találunk. 

Kis motor – nagy nyomaték 

A Ford és a francia PSA konszern által közösen kifejlesztett és gyártott 1,6 literes dízelmotor egyáltalán nem erőlködik az 1466 kg önsúlyú kasztnival. A 110 lóerő és a 240 Newtonméter 12 másodperces gyorsulást, 190 km-es végsebességet és igen takarékos – városban 6 liter körüli – fogyasztást garantál. A négy darab független kerékfelfüggesztést úgy hangolták, hogy még a közepes méret? budapesti kátyúk sem okoztak különösebb megrázkódtatást. A tárcsafékek igencsak harapnak, gyári adatok szerint a 100 km/órás sebességről mért féktávolság 37 méter. Itt a technikai adatok közt említeném meg az S40 adatvisszatartó képességét is. Az Inteligent Driver Information System (IDIS) állandóan figyeli a féket, az indexkapcsolót, a gázpedál dinamikáját, a volán elfordításának a mértékét, és bizonyos másodlagos információkat (például telefonhívásokat) csak akkor jelentet meg a kijelzőn, ha ezek a forgalmi szituációk megoldását már nem zavarják. A majd hatmillió forintos vételár nem kevés, de ezért egy olyan prémiumminőség? és gazdag alapfelszereltség? autó tulajdonosai lehetünk, amit hiányosságai ellenére nagyon lehet szeretni, az összeszerelés minősége igényes, menetkomfortja és imázsa pedig a nagy márkákkal egyenértékű.

Olvasson tovább: