Ami Brazília és Anglia a focinak, az Kanada a jégkorongnak. Világbajnok és őshaza egy személyben. A magyar hoki mostoha körülményeinek ismeretében csoda volt, hogy a múlt tavasszal a világbajnoki címvédő kanadai jégkorong-válogatott budapesti edzőtáborozással készült a prágai világbajnokságra, miközben velünk is megmérkőzött. Még nagyobb volt a meglepetés, amikor idén februárban az egyik kanadai sztár, a világbajnoki döntőn is gólt vágó Rob Niedermayer unokatestvérével, Jason Strudwick-kel visszatért Budapestre, hogy a hazai bajnokság hajrájában a Ferencvárost erősítsék. A két sportember a bajnokság végeztével, elutazásuk előtt nyilatkozott lapunknak.
Rob Niedermayer gólöröme a svédek ellen megnyert világbajnoki döntőn. "Sosem fogadjuk el a vereséget, nem ismerünk olyat, hogy lehetetlen. " Fotó: Reuters
– Rob, a bátyáddal Scottal mindketten tagjai voltatok a 2004-ben világbajnokságot nyert kanadai csapatnak. Most meg unokatestvéreddel együtt játszottál a Fradiban. Mennyire jellemző nálatok Kanadában, hogy az egész család sportol?
R. N.: Professzionális szinten ritka, de mifelénk nagy kultúrája van a mozgásnak, sportnak. A téli sportok – köztük a jégkorong – különösen népszerűek. Jasonnel egymás közelében nőttünk fel, sok időt töltöttünk együtt, mindketten a hokit szerettük. Négy-öt éves korunkban kezdtünk korcsolyázni, hat-hét évesen pedig hokizni.
– A prágai világbajnokság előtt egy hetet töltöttetek itt a kanadai válogatottal. Nem tartottatok tőle, hogy túl "limonádéra" sikerül a felkészülés?
R. N.: Mivel otthon eleget játszunk, az a hét nem fejlesztést, hanem a csapat összerázódását célozta. Tulajdonképpen Budapesten találkoztunk össze, itt kellett egy társasággá formálódnunk. Ezt jól szolgálta az ittlétünk és a magyar csapat elleni felkészülési meccs. Mindenki nagyon jól érezte magát.
– Amikor 1–3-as vesztésre álltatok a világbajnoki döntőben a svédek ellen, eszetekbe jutott, hogy elveszthetitek a meccset? Egyáltalán mi ad lelki erőt ahhoz, hogy fordítani lehessen vertnek látszó helyzeten?
R. N.: Sosem fogadjuk el a vereséget, nem ismerünk olyat, hogy lehetetlen. Szüleim eleve úgy neveltek, hogy soha ne adjam fel, ne nyugodjak bele a kudarcba, hanem minden erőmmel küzdjek az utolsó pillanatig. Az egész csapat ezt tette.
– A Fradival a címvédő Alba Volán ellen 0–2-ről fordítottatok idegenben 3–2-re. Az Újpest elleni 2–4-re végződött bronzdöntőn viszont nem sikerült fordítani. Mi volt a különbség a két meccs között?
J. S.: Itt is volt esélyünk feljönni, de a 0–4 már túl nagy különbség volt akkor is, ha mi még ütöttünk két gólt. Sajnáljuk, hogy nem sikerült a bronzérmet megszerezni, de túl rövid volt az idő a csapat összecsiszolódásához.
– Hogyan szoktatok lelkileg rákészülni a mérkőzésekre?
J. S.: Ügyelek arra, hogy előtte ne egyek nehezet és jól kialudjam magam. Megpróbálom továbbá előre vizualizálni a meccset, előre látni magam, ahogy győztesen jövök ki a különböző szituációkból.
R. N.: Visszavonulok, csak a meccsre koncentrálok. Ez nem bénít, hanem összeszedetté tesz. A mentális erő nélkülözhetetlen a sikerhez.
– Milyen tapasztalatokat szereztetek a magyar emberekről?
R. N.: Az emberek nagyon barátságosak, igazán megszerettük őket. Számos olyan programunk volt, amelyeken keresztül igyekeztünk megismerkedni az ország történelmével, kultúrájával. Sok élménnyel gazdagodtunk, jó volt itt lenni.
J. S.: A legnagyobb hatást a Terror Házában tett többórás látogatás gyakorolta rám. A kommunizmus bemutatásától jelentősen gazdagodott a világlátásom. Jó tapasztalataink voltak, ezt azzal érzékeltetném, hogy a legrosszabb élményünk mindössze az volt, hogy lekéstük a Bécsbe induló vonatot, amikor oda akartunk látogatni.
– A magyar fiatalok jelentős része a szabadság alatt a bulit, szexet, alkoholt és drogot érti, sajnos többször tehetséges sportolók is belecsúsznak ebbe a zsákutcába. Mint sportolók, mit üzentek nekik?
R. N.: Jason és én szerencsések voltunk, mert jó viszonyban éltünk a szüleinkkel, akiktől sok figyelmet és megfelelő erkölcsi nevelést kaptunk. Fontos az őszinte gyermek-szülő viszony. Az a szemlélet, amire utalsz, rendkívül destruktív, olyan pályára taszít, ami hosszú távon csak kárt okoz az életben.
J. S.: Ez a kérdés a nevelés fontosságáról szól, ami nélkül nem tudsz jó döntéséket hozni, amikor felnősz. Ehhez tiszta fejre is szükség van, amit tönkretesz az ilyen életvitel.
– Hogyan látjátok a magyar hokijátékosokat, játékvezetőket? Melyek a legfeltűnőbb különbségek az élmezőnyhöz képest?
R. N.: A játék színvonala jobb, mint amire számítottam. A nehéz anyagi körülményekhez képest sok ügyes, tehetséges játékos van. Jól korcsolyáznak, jól passzolnak, jól lőnek. Inkább a taktikai érzékben mutatkozik különbség, abban, hogy hogyan helyezkednek, milyen megoldást választanak az adott szituációban. Ezt tapasztalatból lehet leginkább megtanulni. Több és több meccs kell. Szerintem a magyar hoki fejlődésével ez is egyre jobb lesz.
J. S.: Az egyik legnagyobb fogyatékosság a játékvezetés színvonala. Abban, hogy a magyar játékosok kevésbé kemények, az is közrejátszik, hogy tarthatnak az indokolatlan kiállításoktól. Bár igazság szerint ez másutt is probléma. Minél képzettebbek és tapasztaltabbak a bírók, annál komolyabb a játék is.
Niedermayer és Strudwick már a Fradi mezében. "Sok élménnyel gazdagodtunk
" Fotó: M. Németh Péter
– Nem tartottatok attól, hogy elkényelmesedtek a magyar mezőnyben?
R. N.: Nem igazán. Mi akartunk jönni, és eleve csak rövid időre érkeztünk Európába. Egyfajta örömteli gyakorlás volt ez, így minden meccs hasznos volt. Leginkább azt reméljük, hogy sikerült e rövid idő alatt is népszerűsíteni a hokit, sikerült további pezsgést gerjeszteni benne. Bízunk abban, hogy a jégkorong tovább fejlődik itt, egyre népszerűbb és jobb lesz, hiszen ez egy nagyszer? és férfias sport
Kis magyar hokiláz
Kettőjük közül a világbajnok és kétszeres Stanley-kupa döntős Rob Niedermayer – az Anaheim Mighty Ducks támadója – igazi világklasszis. A tavalyi 5–3-as kanadai győzelemmel zárult világbajnoki döntőn az ő góljával egyenlítettek a svédek ellen a juharlevelesek, majd káprázatos átadásából szerezték a győzelmet bebiztosító ötödik gólt. Ellenünk is bevágott kettőt a budapesti felkészülési meccsen, amelyen egyben ő volt csapata kapitánya is. Unokaöccse, Jason Strudwick a világhír? New York Rangers csapatát erősíti. Kőkemény hátvéd, korlátlan úr a palánk mellett, ezt a mieink saját bőrükön tapasztalhatták.
Amikor az év elején felröppent, hogy a Fradi egykori válogatott kiválósága, Kassai György odaadásának és az észak-amerikai profi liga (NHL) kényszerszünetének köszönhetően hazánkba tart a világ legerősebb bajnokságának két játékosa, valóságos hokiláz tört ki. Újra ezrek látogattak ki a hokimeccsekre, a jégkorong heteken keresztül médiaesemény volt. Az egymást már unalomig ismerő magyar játékosok extra motivációval telítődtek, mindenki bizonyítani akart a kanadaiaknak. Még a vendéglátó FTC-n belül is. "Nemcsak engem, az egész csapatot felrázta Jason és Rob érkezése. Az ő profizmusuk ránk is jó hatással van. Nemcsak a riválisainknak, egy kicsit nekik is akarunk bizonyítani. Meg akarjuk mutatni, hogy bár az NHL és a magyar bajnokság között hatalmas a különbség, mi is tudunk hokizni" – nyilatkozta a 100% Fradi cím? lapnak Feil Arnold, a zöldek csatára. Ez az elszántság azért is dicséretes, mert a klubot sújtó pénzügyi válság a méltatlanul margóra szorított ferencvárosi hokisokat a labdarúgóknál is jobban érinti: napközben dolgoznak, és csak utána edzenek. A hazai meccseiknek otthont adó nyitott Kisstadion ugyan "egzotikus" élményt jelentett a kanadaiaknak, akik ezt megelőzően még sosem játszottak tétmeccset ilyen körülmények között (egyet havazás miatt el sem lehetett kezdeni, egy másikat jégeső miatt hosszabb időre félbe kellett szakítani), a magyar játékosok azonban szívesen továbblépnének már a kőkorszaki állapotok közül.
A kanadaiak beállásától feltüzelt FTC az addigi statisztaszerep után hirtelen szárnyra kapott. Kétszer egymás után legyőzte a bajnoki címét ebben az évben is megvédő Alba Volánt, majd a három nyert meccsig tartó bronzcsatában csak az ötödik találkozón vérzett el az egész évadban professzionális körülmények (fedett jégcsarnok, rendezett anyagi háttér) között trenírozott Újpesttel szemben. A lilák ebben az esztendőben egyébként nagyon belehúztak, és a hajrára megacélosodott zöldekkel együtt kis híján felborították a Volán – DAC döntőt ígérő papírformát, az utolsó fordulóig nyílttá tették a rájátszás végeredményét. A színvonalas és küzdelmes véghajrából az április közepén kezdődő debreceni divízió 1-es világbajnokságra készülő magyar válogatott profitálhat.
