Kereső toggle

Teszt: Opel Vivaro 1,9 DTI

Tiszta haszon

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A 2002. év áruszállítója címet meggyőző fölénnyel az Opel Vivaro–Renault Trafic testvérpár kapta. Úgy látszik, hogy az áruszállító autók kategóriájában is jobban kedvelik a vásárlók a friss dizájnt és a személyautókéhoz közelítő menetkomfortot. 



Elöl gömbölyű, hátul szögletes

Az Opel Vivaro minden mai modern elvárásnak megfelel, mellette a konkurens modellek egy része szinte múzeumi darabnak tűnik. Meghökkentő, de kedves formavilága elsőrangú technikát rejt magában, a gömböly? tetővonal, a vezető fejvonalában kidomborodva jó térérzetet ad. A több száz kilométeren keresztül is kényelmes vezetőülés minden irányban állítható, sok a hasznos és nagyméret? rakodóhely. Az egy tonna teherbírású, öt köbméteres, szögletes formájú rakodótérben három euroraklap fér el, a rakodást igen alacsony padlómagasság, egy méter széles oldalajtó és 180 fokban kitárható hátsó ajtók segítik. A 100 lóerős turbódízel motor rendkívül dinamikus autózást tesz lehetővé, mindez barátságos fogyasztással társul. Az 1,7 tonna önsúlyú tesztautó, számomra is meglepően, mindössze 6,9 liter gázolajat fogyasztott 100 kilométerenként. Ehhez minden bizonnyal hozzájárult a hat előremeneti fokozattal rendelkező sebességváltó, a vidéki út és a nyugodt vérmérséklet? sofőr. A Vivarót négy tárcsafékkel szerelték fel, a fékút 100 km/óráról lassulva 43 (!) méter, ez nemcsak a kisteherautók, hanem a személygépkocsik között is igen jó értéknek számít. A bruttó 4 millió 744 ezer forintos vételárú Vivaro nem tartozik az olcsó haszongépjárművek közé, élvonalbeli technikája, kis fogyasztása és a harmincezer kilométeres karbantartási periódusa viszont jó befektetést ígér.

Olvasson tovább: