Kereső toggle

Az autóipar géniusza vagy hírhedt antiszemita?

Ki volt Henry Ford?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A Ford-művekről és alapítójáról, Henry Fordról annyi könyvet írtak már, hogy szinte egy kisebb könyvtárat betöltene. Munkamódszeréről, üzleti és politikai nézeteiről még ma is folynak viták. (Az idézetek Henry Fordtól származnak.)



Ford és első automobilja 

Henry Ford 1863. július 3-án született a Michigan állambeli Deabornban. Protestáns vallású szülei öt gyermeket neveltek, a legidősebb Henrynek főként matematikából voltak jó jegyei, a helyesírással azonban hadilábon állt. Éjszakánként egy órásmester javítóműhelyében dolgozott. "Azt hittem akkoriban, hogy egy használható órát elő lehet állítani harminc centért" – vallotta magáról. Ezt a fajta mentalitását évekkel később az autóiparban kamatoztatta, mikor a híres T-modellt hihetetlen olcsón, 260 dollárért árusította. Gyermekéveinek legnagyobb élménye, amely meghatározta életpályáját, egy gőzhajtású útilokomotívval való találkozása volt. Tizenhat évesen a százezer lakosú Detroitba költözött, amely akkoriban is nagy ipari központnak számított. "Akár abban hiszel, hogy meg tudod csinálni, akár abban, hogy nem, az élet mindig igazolni fog." Ford első autóját, a Quadrocycle-t házának fészerében barkácsolta össze, de a kocsi nem fért ki az ajtón. Az, hogy Henry Ford pályafutásának indulása mégis sikeres volt, annak köszönhette, hogy szétverte a fészerajtót. A négy lóerős automobil külalakja erősen hasonlított a lófogatú kocsikhoz. "Az a kérdés, hogy ki legyen a főnök, hasonlatos ahhoz a kérdéshez, ki legyen a tenor egy kvartettben. Nyilvánvalóan az, akinek tenorja van."

A Ford Motor Companyhoz, melyet 1903. június 10-én jegyeztek be a cégjegyzékbe, Amerika legjobb tervezői és mechanikusai igyekeztek bekerülni. A vállalatnál megbecsülték a kezdeményező és alkotó erővel rendelkező embereket, és Ford a jutalmazásnak egy különleges módját is alkalmazta. Egy-egy új ötlet szerzőjét nem egyszer magához kérette, és négyszemközt egy csomó bankjegyet nyomott a kezébe. Ezért munkatársaiban kialakult az a meggyőződés, hogy mindegyikük nagy dolgokat visz véghez. Ford a detroiti átlagkereseteknél alacsonyabb munkabérekkel akart felülkerekedni nagy versenytársain, a General Motors és a Chrysler fölött. Többek között ez is hozzájárult, hogy üzemeiből az elvándorlás meghaladta az évi 380 százalékot. 1913-ban a Ford alkalmazottai között mintegy tízezer európai bevándorló volt, kiknek személyében a szárnyait bontogató szakszervezeti mozgalom termékeny talajra talált. A napi 2 dollár 34 centes fizetés miatti spontán zavargások arra késztették Fordot, hogy 1914. január 5-én bejelentse az ötdolláros napibért. A nagy keresetről szóló hír új népvándorlást indított meg a hatalmas kiterjedés? kontinensen. Farmerek, bányászok, favágók és hivatalnokok tömegei hagyták ott munkahelyüket a nagy lehetőség reményében. Azonban már az első napon kifüggesztették a táblát a gyár kapuira: "No hiring!", vagyis nincs felvétel. Ekkorra már tizenötezres tömeg torlaszolta el a gyárba vezető utakat, sokaknak nem volt pénzük a visszaútra sem. Az ötdolláros napibér egyúttal a vállalati fegyelem megszigorítását is jelentette. Amikor néhány száz pravoszláv vallású munkás odáig merészkedett, hogy egyházi ünnepükön nem álltak munkába, azonnal felmondtak nekik. Nem kapták meg az öt dollárt a hat hónapos próbaidősök, a nőtlenek és a válni akarók, valamint azok a munkások sem, akik erkölcstelen életet éltek. Külön vállalati részleg, a Ford Sociology Department foglalkozott a dolgozók magánéletének a tanulmányozásával. Ennek az intézménynek voltak jótékony hatásai is, a főként Kelet-Európából származó munkásokat megtanították az alapvető higiéniára, a háztartás vezetésére és a takarékos életre. Ford élete végéig nyílt ellensége volt a szakszervezeteknek, és 1937-ben kijelentette, hogy sohasem ismeri el az "Autóipari Munkások Szakszervezetét", pedig már két éve létezett kérdéskört szabályozó kongresszusi törvény. 

"A gondolkozás a létező legkeményebb munka, valószínűleg ez a magyarázata annak, hogy olyan kevesen foglalkoznak vele." Ford életének legnagyobb anyagi és erkölcsi sikere vitathatatlanul a T-Modell és a hozzá kapcsolódó futószalagos termelés bevezetése volt. A vásárlók meggyőződéssel vallották, hogy a T-Modellnek, mint mindennapos használatra alkalmas kocsinak, nincs párja. 1908 és 1927 között több mint 15 millió darabot adtak el belőle, és ez a rekord negyven évig állt fönn, amit először csak a VW "bogár" tudott megdönteni. A Ford Motor Company képviseleteinek hálózata körbefogta szinte az egész földgolyót. "Attól a versenytárstól kell félned, amelyik egyáltalán nem foglalkozik veled. Csinálja a dolgát, méghozzá egyre jobban és jobban." Németországban 1925. október 1-jén megszüntették a külföldi motoros járművek behozatali korlátozását, és ezzel megnyíltak a kapuk az amerikai kocsik előtt. Henry Ford felismerte az Opel és a General Motors egyesülésében rejlő veszélyt, ezért a húszas évek végén Kölnben lerakta a legnagyobb és legmodernebb európai Ford-gyár alapkövét. Amilyen jó döntései voltak Fordnak a gazdaság területén, annál kevésbé a politika színpadán. Támogatója volt a Német–Amerikai Baráti Társaságnak, melynek a háború kitörésének évében az USA-ban, mintegy kétszázezer tagja volt. Nemzetközi zsidó cím? könyvét, a náci Németországban is lefordították. Ez a fajta szimpátia is hozzájárult ahhoz, hogy Ford volt az első amerikai állampolgár, akit Hitler kitüntetett a Porosz Feketesas Érdemrend Nagy Keresztjével. A politikai nézetében történő pálfordulás a Pearl Harbor amerikai kikötő elleni japán légitámadás után történt. Ford nyilvánosan mondott le antiszemita nézeteiről, és kijelentette: "Örökre véget kell vetni általában a fajgyűlölet, különösen a zsidógyűlölet minden megnyilvánulásának."

Ezek után könyvét antiszemita írásként bezúzatta és az USA hadba lépését követően üzemei kizárólag a hadsereg szükségleteire termeltek. 

Akinek sok pénze van, sok mindenre tehet szert: kényelmes életre, társadalmi pozícióra és más emberek feletti uralkodásra, ami sokszor jobban megszédíti az embert, mint a legerősebb ital. Henry Ford a dollármilliók ellenére megjelenésében és magatartásában is megmaradt szerény, kevés beszéd? és tartózkodó embernek. Talán ezért is nem lett szenátor annak ellenére, hogy 1918 őszén jelöltette magát. "Ha a pénztől reméled a függetlenséget, sosem lesz benne részed. Az egyetlen biztonság, amelyre ebben a világban szert tehetünk, a tudásból, a tapasztalatból és a képességből fakad." Voltak olajmezői Kaliforniában, kilencszázezer hektár kiterjedés? gumiültetvénye Brazíliában, és ő tartotta kezében az ország üveggyártásának negyed részét. Ezenkívül vasútvonalakkal, repülőtársasággal és tengerjáró hajókkal is rendelkezett. Ford élő szimbóluma lett az amerikai társadalomban lehetséges felemelkedésnek, hisz farmerfiú létére saját erejéből kapaszkodott fel a gazdasági és társadalmi ranglétra legfelső fokára. Henry Ford, aki lerakta Észak-Amerikában az automobil-civilizáció alapjait, nyolcvanhárom éves korában, 1947. április 7-én hunyt el.

Olvasson tovább: