Kereső toggle

Nyitottak még a kapuk

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Két győzelemmel és egy vereséggel női kézilabdázóink is megkezdték menetelésüket
az olimpián. A remények és elvárások szerint a mieinknek mindenféleképp érmet
kellene szerezniük. Ez már csak azért is örvendetes lenne, mivel a legutóbbi vb-n úgy
lettünk ötödikek, hogy csak egy ízben kaptunk ki, akkor is a házigazda norvégoktól.
Lányaink szerint, ha a szerencse most jobban melléjük állna, megmutatnák, mi is az a
magyar virtus.



Koreai úthenger    Fotó: Reuters

A 42–22-es győzelem igen jó kezdésnek tekinthető, de ha figyelembe vesszük, hogy
a nem igazán kézilabda-nagyhatalom Angola ellen követtük el, akkor különösebb
ujjongás nélkül nyugtázzuk: a lányok teljesítették az első kötelező feladatot. A
következő csoportmérkőzés után azonban volt okunk az örömre, hiszen a vb-ezüstérmes
francia válogatottat győztük le hatalmas csatában. Talán jelen esetben a "csata"
szó helyett találóbb kifejezés lehetne a "harc", minthogy a lányok nem igazán jól,
viszont annál nagyobb akaraterővel és harciassággal játszottak. Az iramot a gallok
diktálták, mi pedig igyekeztünk nem nagyon lemaradni, amiért a legtöbbet Balogh és a
honosított szerb–magyar Bojana Radulovics tett. A vége előtt hat perccel sikerült
egyenlíteni, sőt a vezetést is átvettük, és ha foggal körömmel is, de megőriztük
a végéig. Valószínűleg igaza lehet Mocsai Lajosnak, aki úgy fogalmazott, hogy mindkét
csapat győzelmet érdemelt volna. A mester dicsérte a lányok teljesítményét, mint
mondta: "Farkas Andreát emelném ki a csapatomból, kitűnően védett, a többiek egységes,
korrekt kézilabdát játszottak."

A győzelem után a csoport legerősebb csapatával mérkőztünk, azzal a dél-koreai együttessel,
amely a franciákat 25–18-ra verte. Eddig a mérkőzésig a két csapat 13-szor találkozott
egymással, a mérleg éppen ötven százalékos volt: 6–6 győzelem és egy döntetlen.
Utoljára a tavalyi norvégiai világbajnokságon mérték össze erejüket, akkor Mocsai
Lajos szövetségi kapitány együttese 33–29-re nyert.

A meccs elején mindkét csapat a jobbik formáját hozta. Bár a vezetést a koreai
csapat szerezte meg, azért mi is derekasan tartottuk magunkat (nem egyszer emberhátrányból
szerzett góllal). A félidő végéhez közeledve átvettük a vezetést, majd egyre növeltük
előnyünket. Ekkor úgy tűnt, az ázsiaiak kissé összezavarodtak, ráadásul a most is
jól játszó (hat gólt szerző) Raduloviccsal sem bírtak mit kezdeni. A félidőt 19–16-tal
zártuk, bár vezettünk 19–12-re is.

A második játékrész elején – már az első végén is – a dél-koreaiak megtalálták
az ellenszerünket: 4+2-es védekezésben álltak fel, azaz két átlövőnket szoros
emberfogással hatástalanították. A koreaiak hamar felzárkóztak, majd fej-fej mellett
haladt a küzdelem. A végére kissé elfáradtunk, és ahogy ilyenkor lenni szokott,
semmi sem jött össze. Dél-Korea villámgyorsan elhúzott. A végeredmény 41–33.
Mocsai Lajos szövetségi kapitány a mérkőzés után legfőképp a koreaiak védekezésváltásában
látta a vereség okát, és mint mondta: "Az élet megy tovább, de ezzel nehezebb lett
az utunk." A magyar csapat jelenleg az A-csoport 2. helyén áll 6 ponttal, eddig biztos
továbbjutóként. Következő ellenfele a gyengébb játékerőt képviselő Románia
lesz szombaton 21.30-kor.

Olvasson tovább: