Kereső toggle

Európa-bajnok Franciaország

Sárdobálás és örömmámor

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Igen magas színvonalú volt a labdarúgó Európa-bajnokság, amelyen emelkedett a gólátlag
(2,742), visszatért a támadó játékmodor, és néhány ragyogó csapat mellett sok
kiemelkedő egyéniség is csillogott – állítják a belga szakértők és kommentátorok
az események után néhány nappal. A kontinensviadal történelmi esemény volt, amelyen
az aktuális világbajnok megnyerte az Európa-bajnokságot is – az Eb negyvenéves története
során először. Franciaország – Németország négy évvel ezelőtti teljesítményéhez
hasonlóan – aranygóllal diadalmaskodott a szerencsétlen Olaszország felett (2–1).



A francia Zidane megcsókolja a Henri Delanauy-kupát

Roger Lemerre csapatát nyugodtan nevezhetnénk akár világválogatottnak is. A 22-es
keretben talán csak nyolc francia játékos található. A futballisták többsége Afrikából
és a Karib-szigetekről származik.

Marcel Desailly Ghánában látta meg a napvilágot, és egy francia házaspár fogadta örökbe,
Christian Karembeu Új-Kaledóniában, Patrick Vieira Szenegálban, Lilian Thuram
Guadeloupén, a cserekapus Bernard Lama Guineában született. Nicolas Anelka szülei
Martinique-ből érkeztek a francia fővárosba. Ugyaninnen származik Thierry Henry édesapja,
a csatár anyja pedig Guadeloupén jött a világra, akárcsak Sylvain Wiltord szülei.

Robert Pires apja portugál, anyja spanyol, Zinedine Zidane Algériában nőtt fel,
Bixente Lizarazu négy nagyszülője közül három baszk, Youri Djorkaeff anyja örmény,
nagyapja lengyel. David Trezeguet, aki a fináléban a mindent eldöntő találatot
szerezte, akár az argentin válogatottban is rúghatná a gólokat. A csatár a
franciaországi Rouenben született, de gyermekkora nagy részét Argentínában töltötte
édesapjánál. Csak 17 évesen tért haza, ekkor még egy szót sem tudott franciául.
Trezeguet jelenleg is kettős állampolgár.

"Egyáltalán nem jelent problémát a csapaton belül, hogy sokan nem Franciaországban
születtek – mondta Desailly, majd hozzátette –, a különböző kultúrák jól kiegészítik
egymást."

Dino Zoff, olasz szövetségi kapitány már nem lehetett ilyen elégedett. Az elvesztett
döntő után két ellendrukkere, Arrigo Sacchi és Silvio Berlusconi is keményen bírálta.

"A játékosok mindent elkövettek a diadalért, nem tehettek arról, hogy az olasz
labdarúgás történelmi hagyománya (a Zoff-féle stratégia is ilyen) képtelen megváltozni.
Ez a játékstílus inkább a romboláson, semmint az építkezésen alapul. Ilyen körülmények
között a válogatott nem lehetett képes többre" – nyilatkozta a korábbi szövetségi
kapitány.

Berlusconi, az AC Milan elnöke kijelentette, hogy Dino Zoff, az olasz labdarúgó-válogatott
szövetségi kapitánya méltatlan volt a posztjára a Franciaország elleni Európa-bajnoki
döntőben.

"Zoff úgy viselkedett, mint egy amatőr – fogalmazott Berlusconi. – Nem hagyhatom
szó nélkül, amit tett. Egy megnyert mérkőzést veszítettünk el. Teljesen érthetetlen
számomra, ami történt. A kérdés az, hogy van-e a fejében valami, vagy nincs."

A meglepett Dino Zoff Berlusconi nyilatkozatára hivatkozva lemondott posztjáról, amit
az olasz labdarúgó-szövetség (egyes vélemények szerint a befolyásos Berlusconi nyomására)
elfogadott. Zoff utódja a kispadon Giovanni Trappatoni lehet.

Másnap Berlusconi különösen reagált a tréner távozása kapcsán: "Ezt nem hiszem
el. Soha nem bántottam senkit, különösen nem Zoffot. Nem feketítettem be a munkáját.
Szakmai kritikát tettem, s annak állításait most is fenntartom."

Az olasz újságok Alessandro Del Pierót tartották felelősnek a vereségért, aki több
gólhelyzetet is elhibázott. Del Piero elvállalta a bűnbak szerepét.

"Elveszett ember vagyok. Kétszer is a lábamban volt a gól, amely biztosíthatta volna
számunkra az Európa-bajnoki címet. Nincs mentségem… Miattam vesztettünk" –
nyilatkozta a Juventus csatára a La Stampa hasábjain.

Olvasson tovább: