Kereső toggle

Ferrari, az élő legenda

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

"A kilencvenedik születésnapom alkalmából a gyárban szeretnék ebédelni
ezernyolcszáz alkalmazottammal és üzlettársaimmal." – mondta Ferrari, 1988. február
18-án. A legenda atyjának utolsó születésnapja volt ez, amely egy küzdelmes és
sikeres életpályát koronázott meg.

Az 1898-ban Modenában született Enzo Ferrari már fiatalon nagyon szerette a
versenyt, olyannyira, hogy 1929-ben társaságot alapított az Alfa Romeókkal versenyző
pilóták támogatására. A második világháború előestéjére már az Alfa
versenyigazgatója, majd hamarosan külön céget alapít elsősorban szerszám- és marógépek
gyártására. Az Alfa Romeónak tett ígérete értelmében a válás után négy évig
nem építhetett saját neve alatt versenyautót, cége azonban már ekkor elkezdte a
nyolchengeres, 1500 köbcentis versenyautó, a híres 815-ös modell tervezését, amely
először az 1940-es Mille Miglia versenyen állhatott rajthoz. A háború – egy másik
"verseny" – kitörése azonban egy időre véget vetett az autóversenyzésnek. A gyár
1943-ban költözött Modenából Maranelloba, ahol 1944-ben lebombázták. A háború után
már Ferrari néven indult újra a gyár, és a 12-hengeres, 15 ezer köbcentis 125 Sport
modellel rukkolt ki, amely 1947-ben megnyerte a Római Grand Prix-t.



Azóta a cég autói több mint 5000 győzelmet értek el a világ számos nagy versenyén.
1969-ben, a növekvő igények kielégítése céljából Ferrari tulajdonrészének 50%-át
eladta a Fiat cégnek, amelynek részesedése 1988-ra 90%-ra nőtt. A Ferrarinak ennek
ellenére sikerült megőriznie autonómiáját, speciális helyzetének köszönhetően.
Ma a gyártóüzemek egy része Modenában (karosszériagyártás), nagy része pedig
Maranellóban található és 1900 alkalmazottnak adnak munkát. Naponta átlagosan 12 autó
gördül ki a kis, rendkívül sok kézi munkát alkalmazó gyárból, melyek mindegyikét
100%-ban ellenőrzik. A jelentős hidegvér? vevőkörnek köszönhetően a megrendelt
autók jelentős része jobbkormányos. Kilencféle modellből és 17 karosszéria alapszínből
választhat a kedves vevő, persze a 18 féle kárpitbőrön felül. A jellegzetes piros
(a versenyzés színe) és modenai sárga színeket azonban csak egyetlen árnyalatban
lehet rendelni. A gyártás folyamán minden apró részletet megrendelés szerint
dolgoznak ki, így például a féktuskók színét is. Az igazán Forma–1-es vevők
kormányon lévő formula 1-es váltóval is rendelhetik kedvencüket. A Ferrari a
huszadik század valódi sportkocsija, amit mi sem bizonyít jobban annál, hogy egyetlen
négyajtós darab készült eddig belőle, amit a Maranellói Ferrari Múzeum féltve őrzött
ritkaságaként tartanak számon.

Olvasson tovább: