Kereső toggle

Professzionális liga: 2 12 vagy 1 16

Kis magyar számmisztika

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Kívülről úgy tűnik, mintha a magyar labdarúgóélet minden problémája össze
lenne sűrítve ebben az egy képletben. Mióta jönnek és jönnek az újabb és újabb
kormányzatok, a magyar focit átlengi egy szó, a "reform" bűvös ereje. Akik pedig
politikai szinten döntésközeli helyzetbe kerülnek, rögtön úgy érzik, hogy csak ők
azok, akik kedvenc sportágunk összes bajára gyógyírral szolgálhatnak.



Egy jelenet a szlovákok elleni meccsből. A magyar válogatott leszerepelt
    Fotó: MTI

Első jelszó a klubok gazdasági társasággá és a bajnokság profivá alakulása
volt, ami meg is történt, közben kormányváltás és az új kormány is észrevette
labdarúgásunk már több évtizedes tüneteit. Új kormány, új jelszó: a bajnoki
rendszer átalakítása. És valóban ki is tudna széles e hazában jobb bajnoki kiírást
kidolgozni mint a sportminiszter és a miniszterelnök. Az új, 900 millió forinttal is
megtámogatott versenykiírást sajtótájékoztatón mutatta be a két ötletgazda. Csak
közben kis baleset történt: a sportminiszter, ha nem is gyógyszerek, de a FIFA hatására
visszahelyezte hivatalába az előtte általa felfüggesztett elnököt és elnökséget.

A régi-új elnökséget is elkapta a reformláz. A profeszszionális liga létszámát
18-ról 16-ra csökkentenék, a második liga pedig már amatőr lenne.

Az Ifjúsági és Sportminisztérium és holdudvara pedig tüzet hány, dilettánsoknak és
majdnem nemzetrontóknak bélyegezve az MLSZ-döntést hozó illetékeseit, ugyanis a
Deutschék nevével fémjelzett javaslat a 2×12-es variációt tartja szakmailag
megalapozottnak.

Az MLSZ elnöksége persze visszavág, azt nyilatkozva, hogy a 16 csapatos variációt támadók
azok, akik az eddigi patópálok, nem tették meg a szükséges reformlépéseket.

Mi csak hallgatunk, és nem tudjuk, hogy kit tekintsünk dilettánsnak: az 1×16-os
Garamit vagy a 2×12-es Mezeyt.

A 2×12-es rendszerre jó példa az osztrák bajnokság, amelynek válogatottját az elmúlt
időben hol 8–0-ra, hol 5–0-ra verik. 16-os bajnokságot pedig láttunk itthon eleget,
és minket is vertek már meg 6–0-ra meg 7–1-re is. Ennyit a szakmai berkeinkben dúló
vitákról.

Közben nehézpáncélosaink felvonultak Bukarestben, legalábbis a román focisták
szerint, akiknek ez a metafora labdarúgóink futógyorsaságáról jutott eszébe.
Csapatunk 3–0-ra kikapott a románoktól, a hivatalos végeredmény a norvég partjelzőnek
köszönhetően csak 2–0. Ez a kis kozmetikázás arra még jó volt, hogy még 4 napig,
a szlovák meccsig illúzióba ringassuk magunkat. A szerdai összecsapáson a magyar
csapat még álmosabban mozgott, mint Bukarestben (talán a régi jó módszerrel, a rápihenéssel
készültek), a gondolatban és mozgásban is frissebb szlovák csapat 1–0-ra győzött,
szertefoszlatva ezzel minden illúziót, amivel jelenlegi válogatottunkat öveztük.

A hatvanadik percben bekapott szlovák gól után temetői depresszió zuhant a győri pályára
és a 15 ezer magyar szurkolóra, az ezután történt görcsös támadások pedig már
azt mutatták, hogy a fejek betegek.

Hasonló élményben lehetett része a surinamei származású holland edzőnek Hen Tenk
Cate-nak, aki július 1-től a bajnok MTK-nak a trénere lesz. Az első kultúrsokk akkor
érte őt, amikor belépett a magyar bajnok stadionjába. A második akkor, amikor az első
csapat edzésére látogatott el. "Mintha egy lassított felvételen peregtek volna az
események" – nyilatkozta első sajtótájékoztatóján. El kell búcsúznunk attól
az illuzórikus képtől, amely szerint a magyar játékosok technikailag jók, e mellett
fineszesek, a lassú mozdulatok, a lassú gondolatok tükörképei. A magyar labdarúgás
fejbeteg.

Marijan Vlak, az FTC volt vezetőedzője is azt nyiltkozta, hogy nem látja azt a
gondolkodásmódot, ami szükséges lenne egy komoly nagycsapattá váláshoz. Másnap
Torgyán Józseftől megkapta az "elbocsájtó szép üzenetet": "A Ferencvárost
csak olyan ember irányíthatja, aki megérti, hogy Fradi volt, Fradi lesz, míg a földön
ember lesz."

Egy biztos: vannak nálunk kuriózumok és olyan dolgok, amelyek "extra hungarian" érthetetlenek.

Olvasson tovább: