Kereső toggle

Ki nevet a vébén

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása



Michael Owen, az angolok fiatal csatára, Jose Chamot argentin hátvéd
mellől belövi csapata második gólját. Igazi küzdelem Fotó: MTI

Most már közelebb vagyunk a vébé végéhez, mint a kezdetéhez. Vannak, akiknek ez
örömet okoz, és vannak, akiknek nem. Például az a román asszony, akinek – mint
hírlik – az egyébként normális férje minden este teleeresztette vízzel a kádat,
letérdelt eléje, és fejét a vízbe dugva imádkozott csapatuk győzelméért,
bizonyosan örülni fog. Egyébként ez a vallási módszer, úgy tűnik, nem mindig
hatásos, ugyanis a román válogatott 1-0 arányban kikapott a horvátoktól, és így
kiesett, bár az is lehet, hogy a gól alatt éppen levegőt vett az illető szurkoló. A
France ‘98-on eddig láthattunk európai, afrikai és dél-amerikai focit. Most a
legjobb tizenhat között, a Románia– Horvátország mérkőzésen ízelítőt
kaphattak a nézők a hamisítatlan kelet-európai stílusból. Nem baj. Hadd tudják meg
a mindenféle jó focihoz szokott népek, mit kell nekünk elviselni egy-egy idény
alatt...

De azért a focirajongóknak van miért sajnálniuk, hogy a vége felé közeledik az
ezredvégi mundiál. Eddig többségében jó meccseket láthattunk. Az első viadal a
tizenhatok között viszont nem ezek közé tartozott. Nem szép játékkal, de az olaszok
nyertek 1-0-ra, és így ők jutottak tovább a norvégok rovására. Ahogy Cesare
Maldini, az olasz válogatott szövetségi kapitánya fogalmazott: "Nem játszottunk
látványosan, de eredményesek voltunk".

A franciák ezzel szemben rendesen megizzadtak a Paraguay elleni játékban. A
mérkőzést – amit a házigazdák könny? edzőmeccsnek gondoltak – Lionel Jospin
francia miniszterelnök így jellemezte: "A Paraguay elleni mérkőzés, az utolsó
percig tartó, egyre fokozódó feszültség túltett Hitchcock alkotásain is."
Mindkét csapat keményen küzdött, de végül a gallok a hosszabbítás utolsó
percében lőtt "aranygóllal" 1-0-ra hozták a meccset. Ez volt egyébként az első
olyan mérkőzés, amit az úgynevezett "hirtelen halál", vagyis a hosszabbítás
ideje alatt belőtt egyetlen gól – mely egyben a találkozó végét is jelentette –
döntött el.

Az a kialakulóban lévő babona, hogy az a csapat nem nyerhet, amelyik a Stade de France
"B"-jel? öltözőjében ölti fel a mezt, teljesen eloszlott, mivel a dán
válogatott itt öltözött ugyan, mégis 4-1-re eltángálta Nigériát. Ez, amellett,
hogy megnyugtatja a házigazdákat, akik az Olaszország elleni negyeddöntőben szintén
itt fognak öltözni, azt is mutatja, hogy az afrikai futball még mindig nem tudott
felnőni a világ élvonalához, és nem fejlődött annyit, mint azt sokan várták.

Még két briliáns mérkőzés volt: a Brazília–Chile és az Anglia–Argentína. A
brazilok – mint az várható volt – magabiztosan nyertek a másik dél-amerikai csapat
ellen. Chile válogatottja szépen játszott a középpályán, de helyzeteket nem tudtak
kialakítani. Ronaldo nem csillogott ezen a mérkőzésen, de két gólt azért sikerült
rúgnia. A végeredmény 4-1 lett. Az Anglia–Argentína meccs ténylegesen a nagyok
küzdelme volt. Mindkét csapat gyönyörűen és technikásan játszott. Már az első
öt percben két tizenegyes volt. Az elsőt az angolokkal szemben ítélte a
játékvezető, mert kapusuk elsodorta az egyik dél-amerikai játékost. Az angolok nem
estek kétségbe, hanem profikhoz illően azonnal támadtak. Owen, a fiatal angol csatár
– aki a mezőny legjobbja volt az első játékrészben – egy gyönyör? szóló
után ugrott egy hasast az argentin 16-oson belül, amikor két hátvéd megszorongatta. A
bíró most is tizenegyest ítélt. Ezután az albioni csapat volt megint eredményes:
2-1. Az argentinoknak csak a félidő végén sikerült kiegyenlíteniük egy
szabadrúgásgóllal. Így a mérkőzés 2-2-vel fordult.

A második félidő legelején drámai dolog történt. Az egyik angol játékost
"törlesztésért" – aminek az OTP inkább örülne – a bíró kiállította.
Innentől kezdve az angol csapat csak védekezett, de azt kőkeményen. Az amigók nem is
tudtak gólt rúgni. Sem a második félidőben, sem a kétszer 15 perces hosszabbítás
alatt. De az idegek harcát az argentinok nyerték: a tizenegyespárbajban 4-3-ra nyertek,
így ők jutottak tovább, pedig az angoloknak drukkoló Mick Jagger, a Rolling Stones
idősödő woodoo-varázslója, félretéve szimpátiáját az ördöggel, még
imádkozott is a lelátón, legalábbis, amikor észrevette, hogy a kamera őt mutatja (a
következő tizenegyes be is ment szegény angoloknak). A meccs félelmetesen jó volt,
példamutató a két csapat akarása és sportszer? játéka.

A többi mérkőzés nem volt ennyire kiemelkedő, de hozta azt a színvonalat, amit egy
fociszem? szurkoló a vébén elvár. Bár szerkesztőségünk – mivel a lapzártánk
előtti két nap éppen egybeesik azzal a kettővel (szerda és csütörtök), amelyen
egyetlen meccs sem volt –, súlyos futballelvonási tünetekkel küszködik, lapunk
remélhetőleg mégis időben nyomdába kerül, s így Ön, kedves Olvasó, most már
közelebbit tudhat arról, hogy ki nevet a vébé legvégén. A jövő héten pedig minden
kiderül.

Olvasson tovább: