Kereső toggle

Interjú Illés Bélával, az MTK válogatott labdarúgójával

Beteljesült álom

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása



"Még járni sem
tudtam, de már ott volt a kezemben a labda"
size="2">Fotó: Somorjai László

– Mi ösztönzött téged arra, hogy komolyabb szinten
is elkezdj focizni?


– Nekem már kisgyerekkorom óta a labda volt a mindenem. Még
járni sem tudtam, de már ott volt a kezemben a labda. Innentől
kezdve csakis egy célom volt, hogy NB I-es futballista legyek,
aztán jött szép fokozatosan a többi, mint mondjuk a
válogatottság.

Sárváron, a serdülőben kezdtem el focizni, az NB III-ban, és
a felnőtt-csapatba vágyakoztam. Amikor 15 évesen
bemutatkoztam, már arra vágyakoztam, hogy első osztályú
játékos legyek. Ezzel azt akarom mondani, hogy én hatévesen
nem úgy kezdtem, hogy na, most én válogatott játékos leszek,
hanem fokozatosan tűztem ki magam elé egyre nagyobb célokat.

– Ki volt a gyermekkori példaképed? Milyen csapatoknak
szurkoltál?


– Inkább külföldi csapatok, például a Real Madrid volt a
kedvencem. Ez most is megmaradt bennem, ezzel a csapattal ma is
szimpatizálok.

Úgy kimondott példaképem nem volt, de sok játékosnak
tetszett a játéka. Itt elsősorban Diego Maradonára gondolok,
őt látni nagyon nagy élmény.

– Idáig négy klubcsapatban szerepeltél. Sárvári
Kinizsi, Szombathelyi Haladás, Kispest- Honvéd, MTK. Hol
érezted a legjobban magad?


– Erre nehéz válaszolni, mivel mindenhol nagyon jól éreztem
magam, sehol sem voltam úgy, hogy na, ez itt borzalmas.
Mindenhol jó közösség volt.

A Sárvár és a Szombathely annyiban volt más, hogy
családiasabb volt a légkör, éveket játszottunk együtt, míg
mondjuk a nagy fővárosi csapatoknál, mint a Kispest, évente
cserélődött a keret, elment hét-nyolc játékos, helyükre
újak érkeztek. Tehát kell egy kis idő, amíg az ember
összebarátkozik a többiekkel.

– Mit tartasz fő erősségednek a pályán?

– Elsősorban a góllövést. Pályafutásom alatt
körülbelül száz gólt rúgtam, ami azért azt gondolom, hogy
szép teljesítmény.

– Vannak barátaid a sportban?

– Természetesen vannak. A futballon belül Halmai Gabit
említeném elsőként, aki a legjobb barátom. Vele jóformán
éjjel-nappal együtt vagyunk, például az edzőtáborban is egy
szobában vagyunk.

Más csapatoknál is vannak barátaim, például a Fradiban
játszó Jagodics Zoli, még a szombathelyi évekből. A
kispestiektől Hamar Pistával és Pisont Istvánnal is jóban
vagyunk. Ők most külföldre kerültek (izraeli elsőosztály
– a szerk.), így velük kevesebbet találkozom.

– Voltak-e olyan játékosok, akár ellenfeleid, akár
csapattársaid közül, akik nagy benyomást tettek rád?


– Egyik legnagyobb élményem, amikor a Manchester United ellen
játszottunk a Kispesttel a Bajnokok Ligája selejtezőjében,
olyan világklasszisokkal, mint a francia Cantona, Bryan Robson,
vagy Giggs. Szóval óriási élmény volt, főleg az angliai
visszavágón. Az a hangulat, ami a szurkolókból áradt, ami
körülvette az egész labdarúgást, fantasztikus volt.

– Sikereid közül melyikre vagy a legbüszkébb?

– A két bajnoki címemre, a két gólkirályságra, és arra,
hogy kétszer engem választottak az év magyar
labdarúgójának.

– Más téma. Sokak szerint kezd eldurvulni a magyar
futball, sok az alattomos, durva szabálytalanság, amit a
bírók nem büntetnek kellőképpen, sőt több mérkőzésen is
bírói hiba döntött. Te osztod ezt a véleményt?


– Tény, hogy az utóbbi időben voltak kirívó esetek.
Gondolok itt Véber Gyuri sajnálatos sérülésére. Azt
gondolom, hogy a foci ahogy telik az idő, egyre keményebb,
agresszívabb. Egy-két eset a játék hevében még belefér, de
mint tendenciát, rossznak tartom.

– És a játékvezetők?

– Az eseményeket nem lehet mindig pontosan megítélni. Amikor
az ember visszanézi a lassítást, akkor elgondolkodik, hogy ez
most tényleg szabálytalanság? Az ő helyzetük nagyon nehéz.
A tévedéseiket nem szánt szándékkal teszik, ebben biztos
vagyok.

– Tavaly az MTK toronymagasan verte a mezőnyt, most
azonban csak az ötödik helyen áll, és tizenegy pont a
lemaradása a listavezető Újpesttel szemben. Mi az oka ennek?


– A tavalyi évünk nagyon sikeres volt, sorozatban nyertük a
meccseket. Idén az ellenfeleink jobban készülnek ellenünk,
hiszen egy bajnokot minden csapatnak nagyobb élmény megverni,
mint mondjuk egy középcsapatot.

– Szerinted ki nyerheti meg a bajnokságot?

– A legnagyobb esélye egyértelműen az Újpestnek van, hiszen
hét ponttal vezet, a második helyezett előtt. Én úgy érzem,
hogy ez egy nagyon nagy előny, ezt a bajnokságot már csak
elveszítheti az Újpest. A mögötte lévő csapatok közül
bármelyik odakerülhet a dobogóra. A bajnoki címre azonban
mindenképpen neki van a legnagyobb esélye.

– Milyen helyezést szetnétek elérni?

– Olyan helyezést, amivel a nemzetközi kupában indulhatunk.
Erre van reális esély. A bajnokságban is, meg hát itt van az
a kupameccs, ahol az elődöntőben vagyunk, és a döntőbe
jutásért játszunk (azóta az MTK bejutott a döntőbe, ahol az
Újpest lesz az ellenfele – a szerk.).

– A válogatottal kapcsolatban, szerinted mitől lehet ez
az új válogatott jobb, mint a régi?


– Jobb lett-e, vagy nem? Az első mérkőzésen biztos, hogy
jobb volt, de ez csak az első lépcsőfok ennek a fiatal
válogatottnak. Ebből az egy meccsből messzemenő
következtetést nem szabad levonni, mert még lesznek olyan
mérkőzések, ahol biztos ki fogunk kapni. Az Ausztria elleni
3–2 mindenképpen arra jó, hogy nagy önbizalmat adhat ennek a
fiatal, alakuló válogatottnak.

– Az Ausztria elleni győztes mérkőzés is bizonyítja,
hogy Bicskei Bertalan, az új szövetségi kapitány komoly
szerepet szán neked. Mi erről a véleményed?


– Nagyon örülök neki, hogy gondolt rám, hiszen ahogy
nyilatkozta, az olimpiai válogatottra akarja építeni a
csapatát, és mellé egy-két rutinos játékost hív meg. Jól
esett, hogy ezek között a rutinos játékosok között rám is
számít.

– Végül pedig egy személyes kérdés. Mit jelent
számodra a húsvét?


– Megmondom őszintén, az elmúlt két-három évben nem
nagyon volt húsvétom, mert mindig edzőtáborban voltam. De
azért bízom benne, hogy otthon tudok lenni, és hozzájutok egy
jó kis húsvéti sonkához.

Olvasson tovább: