.
A kaszálók ma is a hagyományos állattartó gazdálkodás alapját adják Székelyföldön. A szénacsinálás az egyik leghosszabb munka, amely szinte egész nyáron át tart, és a család apraja-nagyja részt vesz benne. Kaszálókaláka – a kifejezés ma is él a hegyi településeken, és a nagy munkára a gazda valóban meghívja ismerőseit, rokonait, szomszédait, ugyanis ezeket a területeket ma is csak kézzel lehet művelni. Elszegődtünk mi is.
Farkas Áron gyerekként nem tapasztalhatta meg a kaláka hangulatát, hiszen annak idején még kollektív tulajdonban voltak családja gyimesi birtokai. A kilencvenes évek elején, miután az emberek visszakapták földjeiket, őt is elhívták ismerősei kaszálni, így belekóstolhatott a közös munka ízébe. Azóta is kézi erővel műveli a Fügés-tetőn fekvő, több mint kéthektáros hegyi kaszálóját. Áron úgy véli, kár lenne megszakítani ezt a hagyományt, gépesíteni pedig szinte lehetetlen, és reméli, gyermekei is követik példáját, ezért őket is gyakran viszi magával. És persze él a kaláka lehetőségével: a gazdálkodók hétvégéről hétvégére egymáshoz járnak kaszálni, és aki az illető gazdánál dolgozott, ahhoz a gazda is elmegy segíteni.
A mai kaszálás lesz idén az első: Áron vasárnap reggelre hívta el tizenegy ismerősét, akik kivert kézi kaszáikkal és egy lóvontatta kaszálógéppel már hajnali ötkor a traktor után kötött szekéren várták az indulást, velem együtt. A társasághoz csatlakoztak gyermekeik is, akik a vízhordásban, pálinkatöltögetésben és az ételek előkészítésében segítenek – és szokják a munkát. A havasi rét felé tartva szóba jön a politika, a kaszálógépek múlt heti Varságon megejtett bemutatója, a hegyi masinák borsos ára, de sokat megtudtam a kaszákról és azok minőségének romlásáról is. A gyimesi hegyek nem magasak ugyan, de a havasi rétekre így is nehezen jut fel az ember, a traktor is jócskán erőlködik, míg a párás hajnali ködből kibukkan a kaszálók síkja. A rétek szinte egyben ringatóznak, mint a tenger, csak néha szakítja meg egységüket egy-egy fenyőcsoport, vagy rekettyés, mert errefelé már csak az örökzöldek élnek meg. Hat órakor érünk fel, a kaszákra rákerülnek a pengék és takaros rendben látnak munkához a férfiak, egymás után sorakozva vágják a nem túl vastag rendet. Fontos hogy az alját is vágja a kaszás, ne spóroljon az erővel, mert a szálas fűfélék alja adja az igazi jó szénát, mondja Áron gazda, miközben nagyokat húz a kaszájával. A frissen vágott fű illata lassan belengi a környezetünket, miközben a kaszafenés hangjától visszhangzik az egész tető. A gyakorlott munkások ritmusra mozognak, és hamar nagy területet hasítanak ki a kaszálóból. Munka közben megbeszélik a falubeli eseményeket is, ki hol eszi éppen a külföldi munka savanyú kenyerét, de vicceket is mesélnek egymásnak, no meg nekem, mert egy idegennek minden történet új – bár a „régi” hallgatóság is velem nevet a falusi tréfákon. A jó hangulatú munka fél kilenc körül áll meg, ekkorra már „terített asztal” várja az alig fáradt férfiakat, akik a hagyományos „szalonna, túró, hagyma” reggeli menüt eszik, sűrű pálinkakortyokkal könnyítve az emésztést. A házi ételek mellett az aznap szedett gombát is megkóstolhatjuk vargányás tojásrántotta formájában. Az evés után néhányan a napon feküdve pihennek egy hunyásnyit, majd még egyszer nekidőlnek a rétnek. Délben végeznek is, majd visszaülnek a szekérre és elindulnak a faluba, hogy a déli nagy meleg előtt mindenki hazaérjen. A gazda házánál még egy áldomást isznak, és megegyeznek, hogy a jövő héten hol folytatják a kaszálást.
A lekaszált rendet, ha az idő engedi, a napokban feltakarják, szintén kézi erővel, majd jöhet a forgatás, és lehet szervezni a hazafuvart. Áron gazda önellátásra van berendezkedve, két tehene mellett két ló és néhány kecske téli takarmányát kell betárolni a csűrbe. A birkákra a közbirtokosság visel gondot, azok takarmányát az alacsonyabb legelőkön gépekkel kaszálják, és napszámosokkal takarítják be.
Délután még egy munka vár a családra, ha enyhül a forróság a közeli hegyoldal alját kell összegyűjteni, és hazaszekerezni, mert a jó időjárásnak köszönhetően a friss fű már a régi alatt sarjad, ott már a második kaszálás érik hamarosan, mondja a gazda örömmel. Felkerekedünk, szekéren és kerékpáron a család kivonul a közeli rétre. Nekem a szekéren jut hely, és útközben a nagylány udvarlója, Botond tart szóval. Biológusnak tanul a Babes-Bólyain, szakterülete a magashegyi kaszálók élőhelyeinek a biodiverzitása. Botond elmondja, hogy a szakemberek szerint a korallzátonyok és az esőerdők után a hegyi kaszálók harmadikak a listán, ami az egységnyi területen belüli fajgazdagságot illeti. Mégis egyre többet feladnak a tulajdonosok – legalábbis, ami a hagyományos módon történő kézi kaszálást illeti. „Félő, hogy itt Erdélyben végleg elveszítjük azt az értéket, amit ezek a területek képviselnek” – jegyzi meg az egyetemista, aki lelkes tagja a Pogányhavas Kistérségi Társulásnak, amely az említett területek értékeiről, eltűnésük folyamatáról már Brüsszelben is szervezett konferenciát. Botond egy prospektust nyom a kezembe, amiben büszkén mutogatja, hogy a rendezvényre Károly herceg, a brit korona várományosa nyolcperces videóüzenetet küldött, amelyben hosszasan ecsetelte a hegyi kaszálók fontosságát, és hangsúlyozta szolidaritását a sokszínű növény és állatvilág megőrzéséért küzdőkkel. A hercegnek amúgy is szíve csücske Erdély, négy háza is van a Segesvár melletti Zalánpatakon és környékén. A szervezők célja az volt, hogy az európai döntéshozók tudomására hozzák, a folyamat vészes gyorsasággal zajlik, amennyiben nem tesznek semmit a visszafordításáért, a szemünk láttára fognak legelőkké degradálódni ezek az egészen különleges génbankok. A cél olyan körülményeket teremteni, hogy megérje folytatni a hagyományos gazdálkodást a havasi kaszálókon, mondja Botond.
Közben a rétre érünk, dolgozik mindenki, én forgatom sután a nagy fagereblyét, és rakjuk a kis boglyákat, a csirkéket, amit aztán a szekérre dobnak az utánunk jövők. A kis fakordé hamar hatalmas mozgó szénaboglyává válik és Ropi, a mokány ló hazaindul a friss szénával. Közben lelkesen fotózom a lovat és Sándor bácsit, gazdánk apósát, aki a szekeret irányítja. Az öreg dicséri a lovat, mert a környékről szinte maga hazatalál, még akkor is, ha a gazda kapatosan fekszik a derékban. Bár manapság nem lehet ittasan szekerezni itt sem, mert a rendőrök a szekereseket is megszondáztatják. A háznál egyenesen a csűr elé fordul a szekér és a végtelennek tetsző szénapadlás nyeli a szénát vég nélkül. Indulunk vissza, mert a harmatszállásig még egy fuvar be kell, hogy jöjjön – aztán már vizes lesz a széna, nem szabad hazahozni, mert penészedik, begyullad. Mire megfordulunk, a család már felcsirkézte a szekérnyi adagot, így hamar megrakjuk a szekeret, indulunk haza. Az aszfaltúton egy valóságos konvojba csatlakozunk be, mert a szekerek mindenhonnan hazafelé tartanak a Gyimes-völgyben. A széna tetején fekszem elégedett mosollyal. Botond kerékpárról vigyorog rám és vidáman kiabál felém: az úri helyre ültettek, de meglesz ennek a böjtje estére. Igaza lett: mire leraktuk a szénát, szinte véresre tudtam volna vakarni magam a portól és szénatörektől. Hiába, a szénacsinálásnak megvan a maga romantikája.
A liberális jogrend demokratikus deficitje olyan jogi háttérhatalmat termelt ki, aminek sem választói legitimitása nincs, és a közérdeket sem szolgálja. Eljárásuk rendszerint azt közvetíti nemzeti...
Az Európai Parlament képviselői az elmúlt héten megszavaztak egy határozatot, amely felszólít minden tagállamot, hogy haladéktalanul ratifikálja az Isztambuli Egyezményt. Ezt mindeddig hét...
Bevezetik a dugódíjat, és öt éven belül korlátozzák a dízelautók behajtását Budapest központjába – legalábbis a főváros új vezetőségének tervei szerint. A változáshoz azonban parlamenti döntés...
Nemcsak Romániában ismert jelenség, hogy gyerekeket a saját szüleik adnak el prostituáltnak – ez az összes posztkommunista és harmadik világbeli országra jellemző. A gyerekeltűnések mögött...
Az online térben szocializálódott fiatal szülők számára természetes, hogy életük főbb eseményeit publikálják – nem kivétel ez alól a szülővé válás sem. Szakértők azonban arra figyelmeztetnek, hogy...
Néhány évtizeddel ezelőtt elképzelhetetlennek tűnt, hogy egy fiatal ne házastársi hűségben és szülői szerepben gondolkozzon, annak minden előnyével és nehézségével együtt. A média, az aktuális...
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: hetek@hetek.hu. - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!