Kereső toggle

A cigánybrigád dolgozni megy

Szabolcsi sikertörténet roma melósokkal

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Ha valaki leül egy fa alá, és csak nézi egész nap, hogyan dolgoznak itt az emberek a 38 fokos melegben, utána meg fogja becsülni a mezőgazdasági munkát. Sok roma embert foglalkoztatok, és nagyon meg vagyok velük elégedve. Az ő gyerekeik már nem közmunkások akarnak lenni, hanem nálunk szeretnének majd dolgozni, mint a szüleik” – mondja Szabolcs megye egyik nagy gyümölcstermesztője, a tiszadobi Szakács Béla, aki büszke arra, hogy cége 25 éve ugyanazzal az adószámmal, ugyanazon a telephelyen nőtte ki magát 150 hektáros családi gazdasággá.

Tiszadob határában járunk: ameddig a szem ellát, gyümölcsfaültetvények sorakoznak, a gazdaság telephelyén a vidék egyik legnagyobb vállalkozóját, Szakács Bélát és fiát, Rolandot keressük. A rekkenő hőségben a cég ebédlőjébe invitálnak minket, ahol az idénynek megfelelően meggylekvárt kóstolgatunk, és azt találgatjuk, vajon mitől ilyen páratlanul zamatos a magyar gyümölcs.

A legjobb helyen érdeklődünk, hiszen máig Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében terem meg az ország gyümölcstermésének hatvan százaléka. Annak ellenére is, hogy az önálló gazdálkodás feltételei finoman szólva sem voltak soha ideálisak. Szakács Béla nem kezdő a szakmában: Nyírpazonyban született, paraszti családban. Felmenői gazdálkodók voltak, nagyapjának vitézi birtoka volt.

„1960-ban, az erőszakos téeszesítéskor megszakadt valami, egészen 1990-ig – na, ez a mi nagy hátrányunk a nyugat-európaiakkal szemben. Apám 1960-tól 1967-ig a nyírpazonyi tsz-ben dolgozott, majd háromműszakos munkarendben a nyíregyházi gumigyárba került. Ez óriási váltás volt egy falusi embernek, akinek lételeme a természet közelsége, a szabadság, aki a saját birtokán a maga uraként élt és dolgozott” – meséli Szakács Béla, aki szerint szisztematikusan kiölték a vidéki emberből a földhöz való kötődést.

A nagyvállalkozó a környék egyik legnagyobb foglalkoztatója – legalábbis papíron, hiszen Szabolcs-Szatmár-Bereg megyét igen erősen sújtja a munkanélküliség és a feketemunka. Így nem kis feladat lehet legális munkaerővel boldogulni egy olyan piacon, ahol bérköltség dolgában minden más szereplő előnyt élvez: a feketén foglalkoztató földbirtokosok éppúgy, mint a közmunkára építő önkormányzati mintagazdaságok.

Kérdésünkre, hogy miként lehet önálló vállalkozóként talpon maradni a közmunka világában, Szakács Béla első gondolata az, hogy szerinte nincs gond a közfoglalkoztatással, csak racionálisabban kellene azt csinálni. Hiszen az elvi célja az lenne – magyarázza –, hogy megtanítsuk a munkanélküli embereket a fegyelmezett munkára, és ösztönözzük olyan vállalkozások létrejöttét, melyek értékteremtő munkahelyeket hoznak létre. De mintha az állam nem akarná ösztönözni az önállóságot.

Az élet iskolája

„A földből tisztességesen meg lehet élni. Hazudik, aki azt mondja, hogy nem. Csak okosan kell gazdálkodni” – mondja a vállalkozó. Tapasztalatai szerint ehhez mindig is rengeteg munka és nagy adag józanság kellett. Szakács Béla 17 évet húzott le pénzügyi területen, majd 1988-ban egy MTZ 50-es traktorral, egy permetezőgéppel, egy tárcsával és egy kisebb bérelt földterülettel kezdte a vállalkozását. A rendszerváltás után, 1991-ben a tiszadobi tsz-től megvásárolt 115 hektár gyümölcsöst. Akkor 17 éves nagyfia, Roland, valamint 15 éves lánya, Renáta pedig egy rozzant Barkas-szal hajnalonként piacoztak. A szereposztás máig ugyanez: az apa termel a fia értékesít.

A vállalkozás 1991 óta ugyanazzal az adószámmal, telephellyel és névvel működik. „A folyamatos fejlesztés, új fajták telepítése, a haszon visszaforgatása, ez volt a kulcs. Ha jó évet zártunk, a bevételből nem nyugati autót vettünk, hanem nyugati traktort, ezért vagyunk még itt. Nincs gond a nyugati autóval sem, csak tudni kell a fontossági sorrendet” – fűzi hozzá Roland. Most, 25 év után járatódott be a cég annyira, hogy kezd egy kicsit nyugalmasabbá, kiszámíthatóbbá válni az életük.

Hosszú időbe telt, mire sikerült összehozniuk a jelenlegi, megbízható munkásokból álló csapatukat is, akik meglepő módon nem helybéliek. Mikor ennek okát firtatjuk, megtudjuk, hogy 1993-ban munkahelyteremtő beruházást valósított meg a cég, 43 helyi embernek adott munkát 5 éven keresztül, ami elég keserves tapasztalatokat szült. Gond volt a dolgozók munkához való viszonyával, a munkamorállal. Szakács Béla szerint ez az időszak volt az igazi élet iskolája. Végül sikerült a rendbontó, alkalmazkodásra képtelen embereket leépíteni.

Azóta kialakult egy húszfős, kipróbált csapat, méghozzá tiszavasvári cigány emberekből. A gépészek, traktorosok pedig Tiszadadáról járnak ide. A gazda a dolgozóit a lehetőségekhez mérten maximálisan megbecsüli, saját busszal szállítja őket munkahelyükre, éves tűzifájukról, szakmai képzésükről, esetenként a jogosítványuk megszerzéséről, vagy ha kell, szolgálati lakásukról is gondoskodik. „Muszáj volt keménynek lenni, mert volt egy határozott elképzelésünk, hogy mit szeretnénk, és úgy tűnik, a mi álláspontunk érvényesült. Kitartunk amellett, hogy nálunk rend van, itt reggel 7-től délután 15:20-ig tart a munkaidő, és akkor dolgozni kell” – magyarázza a gazda.

Az állandó munkásaira mindig lehet számítani, legyen eső vagy forróság. Többségüknek jó, ha nyolc elemije van, az egyik legjobb embere már 14 éves kora óta keményen dolgozott, de a nevét Szakács Béla tanította meg neki leírni. „A munkához való hozzáállás nem az iskolázottságon múlik. Akik akarnak dolgozni, azok beletanulnak a gyümölcstermesztés minden részletébe. Mindent rájuk lehet bízni, a reggeli eligazítás után tudják a dolgukat, ők tanítják be az újakat, és jelzik, ha valaki nem közéjük való” – meséli Roland.

Amúgy se neki, se az édesapjának nincs agrár végzettsége. Ingatják a fejüket, hogy nem is érzik ennek különösebb szükségét, hiszen amióta az eszüket tudják, gazdálkodnak. Rolandnak úszó- és vízilabda-edzői végzettsége van, és a nyíregyházi vízilabdaklub elnökeként sem áll messze tőle a menedzsment. Viszi a szociális szövetkezetet is, amit a kft. dolgozóival hoztak létre, valamint a Kárpátok Gyümölcse Termelői és Értékesítő Kft. ügyvezetőjeként az idei meggyprobléma megoldásából is kivette a részét. Termelői összefogással a meggy kilónkénti felvásárlási árát 55 forintról egészen 190 forintig sikerült fölemelni. A TÉSZ-ek tagjai ugyanis összefogtak, és tiltakozó akció keretében a termelők inkább ingyen osztogatták a gyümölcsöt a városlakóknak. El lehet képzelni, hogy milyen árrésekkel dolgoznak a felvásárlók, ha a termelőknek 190 forintos árat sikerült kiharcolniuk.

Időközben megérkeznek a munkások, átmegyünk hozzájuk a javítóműhelybe. Van mit karbantartani: traktorokat, meggybetakarító és meggyrázó gépeket, kombájnt, pneumatikus metszőgépeket, teleszkópos fűrészeket, permetezőgépeket, a buszokról nem is beszélve. Szakács Béla bemutat minket a ránk váró, 15 fős férfitársaságnak, s elmondja róluk, hogy ez a kipróbált csapatuk, ahol mindenki roma, majd’ mindenki nagycsaládos, és az asszonyok már nincsenek itt, mert a gyümölcsszedés szezonja befejeződött. A gazda láthatóan minden dolgozója helyzetét jól ismeri, pontosan tudja, ki hogyan él, éppen hány gyermeke van, milyen betegséggel vagy egyéb problémákkal küzd. „Most mindenki a szocpolra gyúr, aki nem élt még vele, hogy a normális lakáskörülményeket tudják a családjuknak biztosítani, amihez folyamatos munkaviszony és önrész is kell” – magyarázza a vállalkozó. A melósok többsége korábban is dolgozott, ki a volt állami gazdaságban, más az építőiparban. Most itt vannak leszerződve 8 órában.

Magyar föld, magyar befektető

A kisbusz elviszi haza a munkásokat, mi meg körbejárunk az óriási gazdaságban, délután 3 óra van, már senki nem dolgozik kint, könnyen el is ájulna a hőségben. „Az ötvenezres közmunkabér ma nem sokkal kevesebb, mint amit mi adunk, a nettó 70 ezres minimálbér, viszont ehhez nyugdíj- és egészségbiztosítás is tartozik, tehát mindenképpen jobban jár az, aki hajlandó rendesen dolgozni. Idényben, amikor hétvégén is sok a munka, persze többet kapnak, és a munkásaink gyakran az egész családjukat is elhozzák magukkal. Amikor a gyerekeiknek megmutatjuk, hogy apa, anya így dolgozik, csak ülnek a fán, eszik az almát, és azt mondják, hogy ők is itt akarnak majd dolgozni” – meséli Szakács Béla.

Ha valaki alkalmi munkában beválik náluk, akkor leszerződtetik, ez évente egy-két új embert jelent. Elég nehéz ma a közmunka mellől elcsábítani az embereket, de talán az új szocpol, aminek féléves folyamatos munkaviszony a feltétele, könnyít ezen. Öt embert most is kapásból fel tudnának venni, és akkor a vállalkozás is bővülhetne, csakhogy nehéz jó embert találni.

„Itt most 2 év alatt 30 ezer gyümölcsfa lett eltelepítve, idén is lesz több ezer fa, jövőre további 20-30 hektárnyi diófa telepítése van betervezve. Mindig mondom a srácoknak: ezt már a fiaitok fogják szedni. Ennél biztosabb állást nehezen tudok elképzelni, mint amikor magyar cég itt befektet. Mi nem olyanok vagyunk, mint a külföldi nagy befektetők, hogy felvesszük az extra magas támogatást, letelik a foglalkoztatási kötelezettség, és átfestett cégtáblával újra sorba állunk támogatásért, és ha nem kapunk, akkor pakolunk, és költöztetjük tovább a gyárat Bukarestbe meg Ázsiába” – állapítja meg Roland, hozzáfűzve, hogy aki mezőgazdasággal foglalkozik, az a hazáját is nehezebben hagyja ott.

A nagyságrendet érzékeltetendő a Mikef Kft.-hez ma 150 hektár föld tartozik, ahol meggyet, cseresznyét, almát, diót és fekete ribizlit termesztenek, s mindehhez 500 kilométer csepegtető öntözőcső van letéve. „25 éve csinálom ezt, de az adóbevallásomban százezer forintot sem tudok elírni, mert azt rögtön észreveszem. Van, aki még egymilliárdot se vesz észre. Mi minden nap végén kasszát csinálunk, és fillérre tudjuk, hogyan zártunk, hogy fogunk lefeküdni.  Ha pályázok egy támogatásra, az én 25 éves vállalkozói múltam semmivel nem ér többet, mint azé a vállalkozóé, aki tavaly alapította a cégét. Nem számít, hogy az eltelt idő alatt hány embernek, családnak biztosítottam a biztos megélhetést. Fiatal emberek ma a semmiből kerülnek be a leggazdagabbak közé, ami megkérdőjelezi a munkánk értékét” – fogalmaz a vállalkozó, hozzátéve azt is, hogy abban, amit elértek, a támogató házastársaknak is komoly szerepe volt.

(Közreműködött:  Jankovics Tímea)

Olvasson tovább: